Orosz fahéjas fánk

 

 

 

 

 

 

 

Igaz, hogy a farsangi időszaknak ez évben hivatalosan már vége, mégis számomra a fánk egy olyan finomság, ami bármikor jöhet. :) ...és miért is ne lehetne rendhagyó módon otthon kicsit meghosszabbítani a farsangot? :D ...és ha már rendhagyó, miért is ne lehetne a fánk is az? ;) 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzávalók:

30 dkg sima liszt

1 késhegynyi szódabikarbóna

1 csipet só

1 teáskanál őrölt fahéj

2 púpozott evőkanál porcukor

1 narancs reszelt héja

3 dkg vaj

1 tojás

1 dl tej

 

1. A lisztet elvegyítjük a szódabikarbónával, a sóval és a fahéjjal. 
2. A porcukrot a vajjal és tojással jól kikeverjük. Ízesítjük narancshéjjal, majd felhígítjuk a tejjel. Apránként beleszórjuk a lisztes keveréket és jól kidolgozzuk a tésztát. 
3. Lisztezett deszkán ~0,5 cm vastagra nyújtjuk tetszés szerinti formával kiszaggatjuk. 
4. Felhevített olajban aranybarnára sütjük. Papírtörlőre szedjük. Langyosra hűtve, porcukorral hintve tálaljuk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A receptet megtaláljátok a Kifőztük magazin februári számában is. :) 

Pardubicei mézeskalács

 

 

 

 

 

 

 

Prücsökkel jó pár napja "kekszsüthetnékünk" támadt. Fel is lapoztam Mária Hajková Édeskönyvét, mert abban mindig talál az ember lánya egy jó kis receptet. A keksz elkészült és igen gyorsan el is fogyott. :) Receptböngészés közben megakadt a szemem a mézeskalácsokon. Egészen pontosan ezen a mézeskalácson. Gondoltam majd ezt is megsütjük, elvégre mindjárt karácsony. Míg Prücsök játszott, szépen kimértem mindent és előkészültem. Annak rendje és módja szerint össze akartam állítani a tésztát, de valahogy nagyon nem akart nyújtható állagú lenni. Igaz, ami igaz, a leírás az elkészítéshez nem túl részletes, így aztán menet közben némiképp módosult a recept. Jóval több liszttel -a leírásban a megnövelt mennyiség szerepel- és fűszerkeverékkel, de végül csak kikerekedett. Prücsök is lelkesen nyújtotta és szaggatta az ő tésztaadagját, azután pedig az elején nagy műgonddal, a vége felé inkább hanyag lazasággal fel is díszítette. :D Ki is sültek szépen sorban. Következett a főkóstolás, ami után örömmel láttuk, hogy mindenkinek nagyon ízlik.  ...egy része már el is kopott. ;) Nagyon finom, fűszeres, a karamelltől és a narancstól egészen különleges.

 

 

 

 

 

 

 

Hozzávalók:

20 dkg porcukor

5 dkg vaj

3 tojás

2 narancs reszelt héja

2 enyhén púpozott ek. mézes sütemény fűszerkeverék

85 dkg sima liszt

1 púpozott kk. szódabikarbóna

2 ek. méz

1 csipet só

10 dkg cukor

2,5 dl víz

 

A kenéshez:

1 tojás

 

A díszítéshez:

tetszés szerint apró magvak

1. A porcukrot a vajjal, a tojásokkal, a reszelt narancshéjjal és a fűszerkeverékkel alaposan kikeverjük. (A recept eredetileg 20 percet ír, hogy addig kell keverni. Bevallom töredelmesen, hogy én ugyan nem mértem az időt, de több részletben lehet, hogy kevergettem addig. :D)
2. A 10 dkg cukrot kis lábasban aranybarnára karamellizáljuk, majd felöntjük a vízzel és rövid ideig forraljuk. (Én valóban nem forraltam hosszú percekig, ezért is lehet, hogy végül jóval több liszt kellett a tésztához.) Langyosra hűtjük.
   
3. A karamellt a liszttel, a szódabikarbónával, a sóval és a mézzel együtt a tojásos masszához adjuk és jól kidolgozzuk a tésztát.
4. Lisztezett deszkán 1 cm vastagra nyújtjuk, tetszőleges formával kiszaggatjuk. Lekenjük tojással, majd tetszés szerint magokkal díszítjük.
5. 180°C-ra előmelegített sütőben ~15-17 perc alatt aranybarnára sütjük.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Répatorta trifle

Nekem a Húsvéthoz -néhány éve- épp úgy hozzátartozik a répatorta, mint a sonka, főtt tojás, fonott kalács trió. :) Igaz, ez évben magunknak sütjük a sok finomságot... Én biztos vagyok benne, hogy ezt a trifle-t jövőre is elkészítem és akkor majd más is megkóstolhatja. :)  Lehet, hogy nem is fogok vele várni kerek egy évet. Elvégre répatortát nem csak húsvétkor lehet enni. ;)

Hozzávalók egy 20 cm átmérőjű 12 cm magas tálhoz:
A répatortához:
30 dkg sárgarépa tisztítva, finomra reszelve
1,4 dl olaj
2 tojás
15 dkg cukor
8 dkg pirított dió durvára vágva
17,5 dkg sima liszt
8 g sütőpor
1 kk. őrölt fahéj
1 kk. őrölt gyömbér
1 csipet só
5 dkg kandírozott narancshéj apróra vágva

Továbbá:
vaj és liszt a formához

A krémhez:
6 dl habtejszín (30 %-os)
25 dkg mascarpone
6 ek. porcukor
2 csomag habfixáló (2 x 12 g)
1 narancs reszelt héja

A díszítéshez:
tört kandiscukor

1. A tortához a lisztet a fűszerekkel és a sütőporral elkeverjük. 
2. Egy tálban a tojást a cukorral kihabosítjuk. 
3. Hozzáadjuk az olajat, a sárgarépát, a diót és a narancshéjat, végül belekeverjük a sütőporos, fűszeres lisztet. 
4. Vajazott, lisztezett 20 cm átmérőjű kapcsos tortaformába öntjük a tésztát. 
5. Elegyengetjük és 180 °C-ra előmelegített sütőben ~35 perc alatt készre sütjük. Pár percet pihentetjük, majd a formából kivéve, rácsra téve teljesen kihűtjük. 
6. A krémhez a tejszínből a porcukorral és a habfixálóval kemény habot verünk. Hozzáadjuk a mascarponét és narancshéjjal ízesítjük. 
7. A répatorta egyik felét a tál aljába morzsoljuk. Rákanalazzuk a tejszínes krém felét. Elsimítjuk. Erre jön a második réteg répatorta, majd a krém másik fele, amit szintén elsimítunk. 
8. A tetejét tört kandiscukorral díszítjük. Tálalásig hűtőben tartjuk.

Tipp: Ha esetleg kimarad egy kevés a hozzávalókból, készíthetünk kis egyszemélyes adagokat.

A receptet megtaláljátok a Kifőztük magazin áprilisi számában is. :) 

Chiacchiere di carnevale

Az olasz karneváli fánkoknak számtalan variációja létezik. A chiacchiere di carnevale nagyon hasonlít a csörögére. Egészen ropogós, tele apró "buborékokkal". Formája ennek is igen változatos lehet, szinte házanként eltérő. Ám anno találtam egyet, ami kicsit különleges. :) Mintha virágok ülnének a tányéron. Sok nemzetnek megvan a maga "csörögéje". Szerencsére, mert így van bőven, amit végig lehet kóstolni. Hiába no... A fánk mindenhol nagyon népszerű. :)

Hozzávalók ~40 db fánkhoz:
3 db M-es tojás (150 g)
2,5 dkg porcukor
2 dl tejföl
1 citrom reszelt héja
1 narancs reszelt héja
3 dkg olvasztott vaj
45 dkg sima liszt

Továbbá:
liszt a nyújtáshoz
olaj a sütéshez
porcukor a tálaláshoz

1. A lisztet tálba szitáljuk és a többi hozzávalóval együtt összeállítjuk a tésztát. Alaposan kidolgozzuk, letakarva fél órát pihentetjük.
2. A tésztából kis diónyi, ~3 cm átmérőjű gömböket formálunk, majd ezeket alaposan lisztezett deszkán ~15 cm átmérőjű kör formára -vékonyra- nyújtjuk.
3. A tésztaköröket megformázzuk. A kör közepére illesztünk függőlegesen egy vékony fakanálnyelet, majd óvatosan elkezdjük körülötte megforgatni a tésztát, így kialakul a spirális minta. 
4. A megformált tésztát óvatosan felemeljük és bő, közepesen forró olajba tesszük egyesével sülni. Közben a fakanál segítségével még addig forgatjuk a tésztát, míg megszilárdul és hólyagosodni kezd, hogy a formáját megtartsa. A fakanalat ezután óvatosan kihúzzuk a tészta közepéből.
5. A fánkok mindkét oldalát aranybarnára sütjük, majd papírtörlőre szedve leitatjuk a felesleges olajat. 
6. Langyosra hűtve, porcukorral hintve tálaljuk.

 

Egy régi könyvtári szakácskönyvből -sajnos a címére nem emlékszem- írtam ki a receptet sok-sok évvel ezelőtt. A elkészítésnél az eredeti leírásban a fánkokat a forró olajban formázzák. Én is próbáltam, hogy a kerek tésztalapot a forró olajba teszem és ott nyomom a közepébe a fakanál nyelét és kezdem el forgatni a tésztát, hogy a formáját megkapja, de nem jött össze. :D Mivel a közepesen forró olajban is igen gyorsan kezd el sülni és szilárdulni a tészta, ezért lett belőle szép, kerek hólyagos fánk, de nem virág, az biztos. :D Így aztán kipróbáltam szárazon formázni és így sikerült. :)

Diós-narancsos szaloncukor

Először két éve karácsonyra készítettem ilyen édességet. Azóta már húsvétra és ajándékba is készült több alkalommal és mindig nagy sikert aratott. Az egész úgy kezdődött, hogy régen nagyon szerettem leenni a karácsonyfáról a szaloncukrot. ...de sajnos a bolti már nem az igazi. Így hát eltökéltem, hogy házilag készült szaloncukorral lepem meg magunkat. Sokat vadásztam receptek után, és találtam is rengeteg finomabbnál finomabb házi variációt, de sajnos java részük rengeteg cukorral készül. Végül a sok cukormentes változatból összegyúrtam a sajátomat. :) Ennek a szaloncukornak az édességét a mazsola adja, így nem kell bele egy csipet cukor sem. A formázáshoz és öltöztetéshez, kell némi türelem, de az illat, ami készítés közben belengi a konyhát, és a végeredmény minden percet megér. 

Idén (2019) is elkészült a menetrend szerinti karácsonyi adag. :) Ezúttal újra lencsevégre is kaptam őket. Némiképp a recept is változott az évek alatt (került bele még egy kis fűszer és kandírozott narancshéj, a diót pedig megpirítom), így most frissítettem a receptet és a fotókat is. Annál is inkább, mert most nem csak étcsokoládé bevonattal készültek, hanem Anyuék kedvéért fehér csokoládéval is, mert ők azt nagyon szeretik. :) Végül még díszítettünk is; köszönöm az ihletet és a segítséget. ♥ Cserébe ezentúl mindig lesz majd fehér csokis szaloncukor (is). ;)

 

Hozzávalók 70-80 db szaloncukorhoz:

20 dkg pirított dió
10 dkg kókuszreszelék 
50 dkg mazsola
1 narancs reszelt héja
5 dkg kandírozott narancshéj
1 kk. őrölt fahéj
1/2 kk. őrölt szegfűszeg
30 dkg étcsokoládé a bevonáshoz (min. 60%-os)

1. A mazsolát megmossuk (átnézzük, hogy ne legyenek benne esetleg kocsánydarabok), majd a kockákra vágott kandírozott narancshéjjal együtt  8-10 percre forró vízbe áztatjuk.
2. Miközben a mazsola ázik, ledaráljuk a diót.
3. Egy nagy tálba kimérjük a kókuszreszeléket, hozzáadjuk a diót, a reszelt narancshéjat és a fűszereket.
4. A narancsos mazsolát leszűrjük, majd késes aprítóban pépesítjük.
5. Hozzáadjuk a diós keverékhez, és alaposan összekeverjük. Ha esetleg száraz a massza, és nem akar összeállni, akkor egy kis narancslevet adhatunk hozzá
6. Egy nagy tepsire vagy tálcára szilikonos sütőpapírt terítünk, majd a masszából egyforma méretű bonbonokat formázunk -lehet hagyományos szaloncukor-forma, vagy kis gömb is, aminek az alját kicsit meglapítjuk, hogy megálljon-, melyeket a sütőpapírra sorakoztatunk.
7. Száraz, hűvös helyen legalább egy éjszakán át pihentetjük. Ezalatt kissé megszikkadnak.
8. Másnap a csokoládét gőz felett felolvasztjuk, majd egy kis villa (ha van sajtvilla, mert annak csak két foga van) és egy fogpiszkáló segítségével szépen minden darabot megforgatunk benne. Ügyeljünk rá, hogy a máz mindenhol bevonja a szaloncukrokat.
9. Alaposan lecsepegtetjük a felesleges csokoládét, és óvatosan visszacsúsztatjuk a szaloncukrot a villáról a sütőpapírra a fogpiszkáló segítségével. Míg lágy a csokoládé, a bonbonokat díszíthetjük kókuszreszelékkel, apróra vágott kandírozott narancshéjjal, vagy cukorgyöngyökkel.
10. Hűvös helyre tesszük (ne hűtőbe, mert nem lesz szép a bevonat), hogy a csokoládé megdermedjen. Jól szellőző, száraz, hűvös helyen tároljuk.

Tipp: Ez a desszert még egészségesebbé tehető, ha a mazsola egy részét, vagy egészét kiváltjuk diétás lekvárral. Ebben az esetben a szárazanyag (kókusz, dió) és a lekvár, -vagy lekvár és mazsola- arányán módosítani kell. A lényeg, hogy jól formálható masszát kapjunk, de ne legyen lágy és szikkadás után könnyen be is tudjuk vonni csokoládéval.  

A bevonáshoz mostanra "kidolgoztam" egy csoki-lecsepegtető technikát, ami nálam jól bevált: ahogy forgatás után a villán csücsül a cukor, a villát óvatosan a tál széléhez kocogtatom. Így kis idő után szépen elkezd róla (vékony sugárban) lecsorogni a plusz csokoládé. A villa aljáról pedig a fogpiszkálóval húzom le a felesleget. Az olvasztott csokit menet közben folyamatosan kevergetem, így mindig folyékony marad; könnyebben megy az "öltöztetés" és egészen vékony lesz a bevonat. Bonbon-formában is elkészíthető, úgy szép szabályosak és egyformák lesznek. Abban még nem próbáltam, nekünk így "rusztikusan" is tetszik. ;)

Szolgálati közlemény: Az eredeti bejegyzés még 2013-ban került fel a blogra, de a technika ördöge munkálkodott, így kénytelen voltam egy új bejegyzésben feltenni a régi-új receptet. :) Remélem majd ezt a bejegyzést is legalább annyira kedvelni fogjátok, mint a régit. ;)

Mézes-pisztáciás sütemény

Ezzel a süteménnyel -már ami a dekorációt és a mellé kínált gyümölcsöket illeti- némiképp elkéstem. :D De hát így jár az ember lánya, ha ezerfelé áll a feje. Valami elmarad. ...néha nem is kicsit... :D Oda se neki! Igazából ez a finomság így a tél beköszöntével is épp olyan jó választás, mint nyáron. Magában, vagy csak joghurttal kínálva is nagyon finom. Téliesíthetjük egy kis fahéjjal, vagy akár egy kevés mézeskalács fűszerkeverékkel is. Bár amondó vagyok, hogy a pirított pisztácia, méz és citrusok mellé nem is kell más, mert olyan jól összeillenek és kiegészítik egymást. ;) Ez a süti nagy kedvenc nálunk. Talán karácsonykor is megsütöm. :)

Hozzávalók egy 25x20x6 cm-es sütőformához:
A tésztához:
5 nagy tojás
225 ml sűrű görög joghurt vagy 250 ml 20%-os tejföl
20 dkg cukor
7,5 dkg darált mandula
1 citrom reszelt héja
1 narancs reszelt héja
15 dkg sima liszt
20 dkg búzadara
2 kk. sütőpor
2 dl olívaolaj

A mézes pisztáciához:
15 dkg tisztított pisztácia
1,5 dl folyós méz
1/2 citrom leve
1/2 narancs leve

A tálaláshoz:
friss idénygyümölcs vagy fagyasztott bogyós gyümölcsök
görög joghurt

Továbbá:
kevés olaj és liszt a sütőformához

1. Egy tálban elhabarjuk a tojásokat a joghurttal és olívaolajjal. Belemérjük a többi hozzávalót és sima tésztává dolgozzuk. Olajjal kikent, kilisztezett formába öntjük, elegyengetjük.
2. 180°C-ra előmelegített sütőben ~30 perc alatt készre sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük. A sütőből kivéve 30 percet pihentetjük.
3. Míg a tészta pihen, száraz serpenyőben, közepes lángon illatosra pirítjuk a pisztáciát. Hozzáöntjük a mézet, a citrom- és a narancslevet. Jól elkeverjük, majd addig forraljuk, míg szirupos nem lesz.
4. Hegyes késsel megszurkáljuk a sütemény tetejét, így a szirup át tudja majd itatni a tésztát. A tetejére öntjük a mézes pisztáciát és egyenletesen elosztjuk rajta. 20 perc pihentetés után szépen szeletelhető. 
5. Tálaláskor görög joghurtot és gyümölcsöt kínálunk mellé.

Az eredeti recept Jamie Oliver, Jamie belevág... című könyvéből származik.
 

Fritole

A fritole elengedhetetlen kelléke a híres velencei karneválnak. Különlegessége a mazsola és a fenyőmag. Az előbbiért nem rajonganak a fiúk, utóbbi pedig nem volt itthon, így módosítanom kellett a recepten. :) Persze lehetett volna diót, vagy mandulát is tenni a tésztába a ropogósság kedvéért, de most inkább kihagytam. :) Mazsola helyett pedig kandírozott cseresznye került bele. ...még jó, hogy a minap tartottam létszámellenőrzést a kamrában és a kezembe került. Épp ilyen klassz kelt tésztára várt, mint amilyenek ezek a kis gömböcök. A narancstól, cseresznyétől és bortól kicsit pikáns, és finom gyümölcsös lett. :)

Hozzávalók 30 fánkhoz:
A tésztához:
25 dkg sima liszt
1,25 dl langyos tej
0,25 dl fehérbor
2 dkg friss élesztő
5 dkg olvasztott vaj
4 dkg porcukor
2 tojássárgája
2 narancs reszelt héja
csipet só
5 dkg kandírozott cseresznye apróra vágva

Továbbá:
vaníliás porcukor a forgatáshoz

1. Az élesztőt a tejben egy kevés cukorral és liszttel felfuttatjuk.  A hozzávalókat tálba tesszük és kézzel addig dagasztjuk a tésztát, míg elválik a kezünktől és a táltól. 
2. Olajjal lekenve, fóliával lefedve langyos helyen 1 órát kelesztjük. 
3. Kézzel diónyi gömböket formálunk a tésztából, majd bő, nem túl forró olajban aranybarnára sütjük. Papírtörlőre szedjük, hogy leitassuk az olajat. 
4. A kész fánkokat néhány percet pihentetjük, majd vaníliás porcukorba forgatjuk. Azonnal tálaljuk.

A receptet a Kifőztük júniusi számában is megtaláljátok. :)