2018. január 28.

Sajtos-füstölt szalonnás panini pikáns szederlekvárral









Szeretem az édes és sós ízpárost. :) Ezzel nem is vagyok egyedül itthon, mert ezek a szendvicsek igen gyorsan elfogytak. :D Ráérős hétvégéken akár reggelire is készíthetjük, de vacsorára, vagy egy hétköznapi ebédnek is jó választás lehet. Még szerencse, hogy annyi szeder termett múlt nyáron és ősszel, hogy bőven jutott belőle a mélyhűtőbe is, így most is asztalra kerülhet ez a kicsit különleges szendvics.









Hozzávalók 5 db szendvicshez:
10 szelet gyökérkenyér
10 szelet füstölt bacon szalonna
15 dkg sajt vékonyra szelve (edami, maasdamer, vagy amit szeretünk)
15 dkg szeder (lehet mirelit is)

A lekvárhoz:
1 kis fej lilahagyma
1 ág friss rozmaring
2 ek. barna cukor
1 csipet só
4 ek. víz
1 tk. étkezési keményítő


  1. A bacon szeleteket félbe vágjuk és serpenyőben kissé elősütjük. A szalonnát kivesszük, a visszamaradt zsíron ledinszteljük a finomra vágott lilahagymát. 
  2. Ráhintjük a cukrot, közepes lángon, kevergetve tovább pirítjuk. Mikor a cukor olvadni kezd, hozzáadjuk a szedret, a finomra vágott rozmaringot, a sót, átkeverjük és fedő alatt addig pároljuk, míg a gyümölcs megpuhul. 
  3. Vízben oldott étkezési keményítővel besűrítjük a lekvárt. Levesszük a tűzről, melegen tartjuk. 
  4. A kenyérszeleteket a melegszendvicssütő grill-lapjai között kissé előpirítjuk. 
  5. 5 szeletet félre teszünk, a többire sült szalonnát és sajtot rétegezünk. Ezeket sütőpapírral letakarva a grill lapok között addig sütünk, míg a sajt megolvad. 
  6. A sütőpapírt levéve, a sajt tetejére szederlekvárt kanalazunk és a szendvicseket befedjük a félretett kenyérszeletekkel. Frissen készítve fogyasztjuk.














A receptet a Kifőztük novemberi számában is megtaláljátok. :)


2018. január 20.

"Nemszeretem leves" - Zöldségleves sertéshússal









Ez a leves nevével ellentétben a családunk nagy kedvence. :) A "Nemszeretem leves" elnevezés apai nagypapámtól származik, mert ezt a levest nagymamám anno csirkeaprólékkal készítette. ...és hát lássuk be, elég macerás a sok csontról lebogarászni a finom húst, ahelyett, hogy jóízűen bekanalaznánk a levest. Persze annak is megvan a varázsa, de nem akkor, mikor az ember igen éhes. :D Mi is sokszor készítettük az eredeti recept szerint, később aztán kockára vágott csirkemellből és sertéshúsból is. A név megmaradt, a recept kicsit változott, de akár így, akár úgy készítjük, mindenhogy finom. ;)










Hozzávalók 6-8 személyre:
40 dkg sertéstarja
2-3 sárgarépa
2-3 petrezselyemgyökér
1 karalábé
20 dkg zöldborsó (friss vagy fagyasztott)
kis csokor petrezselyem
1-2 ek. olaj

bors

A galuskához:
1 tojás
sima liszt


  1. A zöldségeket megtisztítjuk. A sárgarépát és a petrezselyemgyökeret felkarikázzuk, a karalábét 0,5 cm vastag, 3-4 cm hosszú hasábokra vágjuk. 
  2. Egy lábasban felhevített olajon lepirítjuk az apró kockákra vágott sertéstarját. Hozzáadjuk a zöldségeket, ízesítjük sóval, borssal. Néhány percig kevergetve együtt pirítjuk a hússal. 
  3. Felöntjük annyi vízzel, ami ellepi és fedő alatt puhára pároljuk. 
  4. Beleszórjuk a finomra vágott petrezselymet és ízlés szerint felengedjük vízzel, ha kell, még ízesítjük. 
  5. A tojásból és lisztből kevert galuskatésztát a gyöngyöző levesbe szaggatjuk, majd néhány perc alatt készre főzzük.










A receptet a Kifőztük januári számában is megtaláljátok. :)

2018. január 9.

Appelstroop - Holland almaszirup









Gondolkodtam, hogy ez a recept illik-e a Holland-nosztalgiaprojektbe, mert hogy igazából almaszirupot eddig nem ettem. Mégis úgy döntöttem, itt a helye, mert igaz, hogy anno nem kóstoltam, de szegről-végről ismerem. :) Mikor kisgyerekként a családdal néhányszor Hollandiában jártunk, ott találkoztunk vele először. Aprócska műanyag dobozkákba zárva, mint a méz, a vaj, vagy a lekvár. Ott sorakoztak a reggelinél a svédasztalon, de valahogy mindig elmaradt szegény és inkább a mézet, vagy lekvárt választottuk. Kár, mert ha már akkor tudom, hogy milyen finom, sokkal hamarabb elkészítem itthon is. :D Ez a szirup egy kicsit tömény, érdekes módon nem az édessége, sokkal inkább a hihetetlenül erős alma íz miatt. Olyan, mint valamiféle almaesszencia. A színe, pedig, mint a sötét borostyán. ♥ Az almaszirupot süteményekre, palacsintára, fagylaltra is tehetjük, de vajas kaláccsal is nagyon finom. Persze csak módjával. ;) Legközelebb azt hiszem dupla adagot készítek. :D










Hozzávalók ~2 dl-hez:
8 dl frissen facsart almalé
15 dkg barna cukor
1/2 rúd fahéj


  1. Az almalevet a cukorral és fahéjjal lábasba tesszük. Takarék lángon kevergetve addig főzzük, míg a cukor elolvad.
  2. Ezután keverés nélkül -szintén takarék lángon- gyöngyözve addig forraljuk, míg a negyedére besűrűsödik. Tiszta, száraz üvegbe töltjük. Ha teljesen kihűlt, akkor lezárjuk az üveget.














Tipp: Hogy az almaszirup mikor sűrűsödik be a negyedére, azt egy bambuszpálcikával könnyen ellenőrizhetjük. Bejelöljük rajta az "induló" mennyiséget és azt, hogy mikor lesz majd kész. A pálcikával így főzés közben folyamatosan ellenőrizhetjük a szirupunkat. :) Ne főzzük túl, mert egyrészt keserű lesz, másrészt kihűlés után túlságosan besűrűsödik.
A kész szirup hűvös kamrában -meg merem kockáztatni, hogy- hónapokig is eláll, ha hamarabb el nem fogy. ;)




Ihletadó recept: itt.