Egy márciusi tél képei ❄

A képek Anyuéknál és itthon készültek. :)

Körforgás - Tengelic az év madara 2017

Múlt ősszel Csemete és én szorgosan töltögettük a madáretetőket, hogy a kis tollas vendégeknek legyen miből eszegetni. :) Voltak, akik szépen csipegettek, s voltak, akik olyan elánnal törték a napraforgómagot és sertepertéltek az etetőben, hogy az élelemből jutott bőven a fű közé is. :D Tavasszal aztán egyszer csak elkezdtek kibújni a kis "palánták". Volt ott köles, búza és napraforgó is szép számmal. Cseperedtek, cseperedtek és egyszer csak virágba borultak. :) Úgy örültem neki, mert nagyon szeretem a napraforgót. A méhek szorgalmasan döngicséltek, röpködtek virágról virágra. Később aztán nyár végével a napraforgók szépen elhullajtották szirmaikat, a kis "tányérok" tele voltak magokkal, így aztán nem bántottam őket; reménykedtem benne, hátha néhány kismadár rájuk talál és majd jókat csemegézik. Így is lett. :) Legnagyobb meglepetésemre egy egész "tengeliccsalád" szokott ide. Reggelente és esténként hangos volt a csiviteléstől az egész kert. Figyeltem, ahogy a szülők etetik és tanítják a fiókákat. Később a fiatalok már egyedül is idemerészkedtek. Az ablakból lestük őket Csemetével, és meg is beszéltük, hogy idén ősszel is töltögetjük majd az etetőket, hátha jövőre is lesz napraforgó. ♥

A tengelicről bővebben itt olvashattok. :)

Madarak és Fák napja

Zöldike - Carduelis chloris

Itt a kuvik, hol a kuvik? :D Athene noctua

...galambok...

Zöldike

Tengelic - Carduelis carduelis
Az év madara jó messziről és hátulról. :D

Azért remélem közelebbről is megleshetem majd! :)

Őszapó

Nagyon szeretem ezt a csöpp kis madarat. Ezidáig csak képeken, rajzokon láttam, de néhány nappal ezelőtt személyesen is találkoztunk. :) Anyuéknál voltunk, s kint sétálgattunk a kertben, mikor először felfigyeltem erre a kis apróságra. Anyu mondta, hogy ő már sokszor látott őszapókat itt a kőrisfán. No, gondoltam, én bizony kifigyelem őket. :) Igaz, az időjárás nem volt igazán barátságos, de ez az őszapókat cseppet sem zavarta az aprólékos és sok figyelmet igénylő munkában, ugyanis fészket építenek. Bizony, itt Anyuéknál a nagy fenyőfán! Nagyon megörültünk neki! :) Mutattam is Anyunak és Öcsinek, hogy hol épül a fészek, mert most már látszik. Igaz, nagyon kell figyelni, mert klassz kis rejtekhelyet találtak neki. Ha az ember egy kicsit türelmes, szépen megfigyelheti, ahogy a két kis szorgos építkezik. Röppennek ide-oda. A diófáról zuzmót csipegetnek, a nyírfáról a vékony, fehér, papírszerű kérgét, a kerítésről pókhálót, a bokrok alól tollakat, a fűből pedig mohát gyűjtögetnek. Közben folyamatosan beszélgetnek. Eszembe jutott, hogy ilyenkor biztos megbeszélik, hogy épp mi kell a fészekhez. "Hozok egy kis mohát még! Te keress még pókhálót jó?" :D Tegnap aztán olvasgattam róluk, s azóta még kedvesebbek. Mert az őszapó nem csak küllemre, hanem természetében is igen bájos kis madárka. Akadnak olyan párok, melyeknek ha épp nem sikerül a fészekrakás, vagy a költés, akkor ők is besegítenek más családoknál a fiókák felnevelésében. S ha a fiókák kirepültek, akkor is együtt marad a csapat. :) Egyes párok egészen összebújva alszanak, s egyikük a párja fölé rakja a szárnyát, teljesen betakarva őt. :) Végtelenül figyelmesek és gyengédek egymáshoz. Törődnek egymással, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint egy történet. Egy tudós őszapófiókákat nevelt szobájában. Jó idő volt, s kinyitotta az ablakot. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy felnőtt madarak járnak be a fiókákhoz. Meghallották azok hangját, ahogy éhesen csiripelnek és elkezdték etetni őket. Mert nekik ez a világ legtermészetesebb dolga... Törődni egymással. ♥

Vörösbegy - Erithacus rubecula

Az első látogatás. :)

 Felfedezte a "régi" etetőt is. :)

Mióta kikerültek a kertbe az új etetők, még nagyobb izgalommal figyeljük, hogy látogatják-e őket a madarak. :) Minden bizonnyal sokkal sűrűbben, mint ahogy azt észrevennénk, mert rendre kikopik a dió. Mi pedig szorgosan törögetjük és töltjük az etetőket. Persze azért egyszer-egyszer sikerül épp jókor, jó helyen lenni és megfigyelhetjük a kis látogatókat. :) Megmondom őszintén, azt hittem, hogy a leggyakoribb vendégek a cinkék lesznek, de nem így lett. :D Az első kis csemegéző egy vörösbegy volt. Aki azóta is rendszeresen visszatér és hol egyik, hol másik etetőből csipegeti a diót. Ezelőtt még sosem láttam vörösbegyet és igencsak megörültem neki, hogy egyre gyakoribb vendég a kertben. :) Gyanítom, hogy valahol itt lakhat a környéken, mert nálunk még ahhoz kicsik a fák, hogy kényelmesen el lehessen rejtőzni, vagy be lehessen kuckózni éjszakára. Névnapomra Öcsitől madáretetőt kaptam. :D Úgy megörültem neki, mert ez egy olyan igazi madáretető. :D Fel is szereltem hátra a kertbe a gömbkőrisre, aztán árgus szemekkel figyeltem -már amikor arra jártam-, hogy észreveszik-e a madarak. Nem kellett hozzá sok idő, felfedezték. :) A cinkék és a vörösbegy is. Igaz, ezekről a látogatásokról még nincs bizonyíték, de majd idővel talán sikerül "elcsípni" őket. :)

...és a kis kócost is... :D

Barátkozás a szép új etetővel. :)

A szép új etető. :) ♥