Őszbúcsúztató

Kálnay Adél - Őszi reggelek

(részlet)

"Ó jaj, az őszi reggelek!

Az ember szíve megremeg,

mert hív a táj, mert húz a táj,

maradni többé nem lehet.

Ó jaj, az őszi reggelek!

Melyet, ha festők festenek,

csak látszat az, csak látomás,

nem moccan rá a képzelet.

Ó jaj, az őszi reggelek!

Vörösen izzó napkelet,

messzi az ég, távoli kék

madarak viszik lelkedet.

Ó jaj, az őszi reggelek!

A súlyos lomha fellegek,

ha rád szitál az égi víz,

arcodra könnyet permetez…

Ó jaj, az őszi reggelek!

Kerengve hulló levelek,

a rozsdaszín, a törtarany

avarból készül szőnyeged."

♥

Körforgás - Tengelic az év madara 2017

Múlt ősszel Csemete és én szorgosan töltögettük a madáretetőket, hogy a kis tollas vendégeknek legyen miből eszegetni. :) Voltak, akik szépen csipegettek, s voltak, akik olyan elánnal törték a napraforgómagot és sertepertéltek az etetőben, hogy az élelemből jutott bőven a fű közé is. :D Tavasszal aztán egyszer csak elkezdtek kibújni a kis "palánták". Volt ott köles, búza és napraforgó is szép számmal. Cseperedtek, cseperedtek és egyszer csak virágba borultak. :) Úgy örültem neki, mert nagyon szeretem a napraforgót. A méhek szorgalmasan döngicséltek, röpködtek virágról virágra. Később aztán nyár végével a napraforgók szépen elhullajtották szirmaikat, a kis "tányérok" tele voltak magokkal, így aztán nem bántottam őket; reménykedtem benne, hátha néhány kismadár rájuk talál és majd jókat csemegézik. Így is lett. :) Legnagyobb meglepetésemre egy egész "tengeliccsalád" szokott ide. Reggelente és esténként hangos volt a csiviteléstől az egész kert. Figyeltem, ahogy a szülők etetik és tanítják a fiókákat. Később a fiatalok már egyedül is idemerészkedtek. Az ablakból lestük őket Csemetével, és meg is beszéltük, hogy idén ősszel is töltögetjük majd az etetőket, hátha jövőre is lesz napraforgó. ♥

A tengelicről bővebben itt olvashattok. :)

Vörösbegy - Erithacus rubecula

Az első látogatás. :)

 Felfedezte a "régi" etetőt is. :)

Mióta kikerültek a kertbe az új etetők, még nagyobb izgalommal figyeljük, hogy látogatják-e őket a madarak. :) Minden bizonnyal sokkal sűrűbben, mint ahogy azt észrevennénk, mert rendre kikopik a dió. Mi pedig szorgosan törögetjük és töltjük az etetőket. Persze azért egyszer-egyszer sikerül épp jókor, jó helyen lenni és megfigyelhetjük a kis látogatókat. :) Megmondom őszintén, azt hittem, hogy a leggyakoribb vendégek a cinkék lesznek, de nem így lett. :D Az első kis csemegéző egy vörösbegy volt. Aki azóta is rendszeresen visszatér és hol egyik, hol másik etetőből csipegeti a diót. Ezelőtt még sosem láttam vörösbegyet és igencsak megörültem neki, hogy egyre gyakoribb vendég a kertben. :) Gyanítom, hogy valahol itt lakhat a környéken, mert nálunk még ahhoz kicsik a fák, hogy kényelmesen el lehessen rejtőzni, vagy be lehessen kuckózni éjszakára. Névnapomra Öcsitől madáretetőt kaptam. :D Úgy megörültem neki, mert ez egy olyan igazi madáretető. :D Fel is szereltem hátra a kertbe a gömbkőrisre, aztán árgus szemekkel figyeltem -már amikor arra jártam-, hogy észreveszik-e a madarak. Nem kellett hozzá sok idő, felfedezték. :) A cinkék és a vörösbegy is. Igaz, ezekről a látogatásokról még nincs bizonyíték, de majd idővel talán sikerül "elcsípni" őket. :)

...és a kis kócost is... :D

Barátkozás a szép új etetővel. :)

A szép új etető. :) ♥

"Nyár. Kert. Csönd. Dél."

Szabó Lőrinc - Nyár

Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én. 

Vihar után

...vihar után, a lemenő nap sugarai arannyal festik a kertet...

♥

"Mosolycsalogatók" :)

 

"A tavasz kiszabadítja a virágokat, hogy színesre fessék a nevető földet."

Reginald Heber