Őszbúcsúztató

Kálnay Adél - Őszi reggelek

(részlet)

"Ó jaj, az őszi reggelek!

Az ember szíve megremeg,

mert hív a táj, mert húz a táj,

maradni többé nem lehet.

Ó jaj, az őszi reggelek!

Melyet, ha festők festenek,

csak látszat az, csak látomás,

nem moccan rá a képzelet.

Ó jaj, az őszi reggelek!

Vörösen izzó napkelet,

messzi az ég, távoli kék

madarak viszik lelkedet.

Ó jaj, az őszi reggelek!

A súlyos lomha fellegek,

ha rád szitál az égi víz,

arcodra könnyet permetez…

Ó jaj, az őszi reggelek!

Kerengve hulló levelek,

a rozsdaszín, a törtarany

avarból készül szőnyeged."

♥

Körforgás - Tengelic az év madara 2017

Múlt ősszel Csemete és én szorgosan töltögettük a madáretetőket, hogy a kis tollas vendégeknek legyen miből eszegetni. :) Voltak, akik szépen csipegettek, s voltak, akik olyan elánnal törték a napraforgómagot és sertepertéltek az etetőben, hogy az élelemből jutott bőven a fű közé is. :D Tavasszal aztán egyszer csak elkezdtek kibújni a kis "palánták". Volt ott köles, búza és napraforgó is szép számmal. Cseperedtek, cseperedtek és egyszer csak virágba borultak. :) Úgy örültem neki, mert nagyon szeretem a napraforgót. A méhek szorgalmasan döngicséltek, röpködtek virágról virágra. Később aztán nyár végével a napraforgók szépen elhullajtották szirmaikat, a kis "tányérok" tele voltak magokkal, így aztán nem bántottam őket; reménykedtem benne, hátha néhány kismadár rájuk talál és majd jókat csemegézik. Így is lett. :) Legnagyobb meglepetésemre egy egész "tengeliccsalád" szokott ide. Reggelente és esténként hangos volt a csiviteléstől az egész kert. Figyeltem, ahogy a szülők etetik és tanítják a fiókákat. Később a fiatalok már egyedül is idemerészkedtek. Az ablakból lestük őket Csemetével, és meg is beszéltük, hogy idén ősszel is töltögetjük majd az etetőket, hátha jövőre is lesz napraforgó. ♥

A tengelicről bővebben itt olvashattok. :)

Csemete óvodás lett

Elérkezett hát ez a nap is... Csemete óvodába megy. Még fel sem fogom igazán. Itt állunk a küszöbön, én még gyorsan megigazítom a pólót, nadrágot, megnézem, hogy jól kötöttük-e be a cipőt, aztán fogom a kulcsot, s kéz a kézben kilépünk az ajtón. Hármasban elindulunk a kocsihoz, ma együtt indulunk. Beülünk; Csemete mesél és kérdez, egész úton beszélgetünk és nevetünk. A fejemben közben össze-vissza cikáznak a gondolatok.
Megérkezünk az ovihoz. Kiszállunk, s kettecskén belépünk az óvoda kapuján. Átsétálunk az udvaron, belépünk az épületbe. Az óvónénik mosolyogva fogadnak minket. :) Pár szót váltunk, felakasztom a fogasra a pöttöm hátizsákot. Miközben búcsúzunk, Csemete már az óvónéninek magyaráz. "Ebéd után jövök érted csillagom." "Jól van, szia Anyika!" ...s közben már a játékosdobozban kutat. Öröm, izgalom, félelem, büszkeség és még ki tudja hány érzés kavarog a szívemben. Tudom, jó helyen van, szeretik, figyelnek rá. A félelem elmúlik, mire hazaérünk.
Kiszállok a kocsiból, elköszönünk, majd nézem, ahogy távolodik. Belépek az ajtón. Olyan nagy a csend. Gyorsan átöltözök és beveszem magam a konyhába. Nekikezdek egy kalácsnak. Míg kel a tészta mindenbe belefogok, hogy gyorsabban teljen az idő. A gondolataim folyton Csemete körül forognak. A kalács már sül, én folyton az órát nézem. Ma kipróbáljuk, hogy Csemete ott ebédel-e az oviban, így majd ebéd után indulok a buszhoz. Az idő néha megállni látszik, néha meglódul, mintha nem egyformán telnének a percek. Azon kapom magam, hogy indulni kell.
Ahogy belépek az óvoda udvarára, olyan érzésem támad, mintha valaki figyelne. Körülnézek. Csemete az óvoda ablakából kukucskál és integet, fülig érő mosollyal. Sietek. Benyitok az ajtón és Csemete szinte repül felém tárt karokkal. ♥ "Szia csillagom! Milyen volt a napod?" "Szia Anyika! Nagyon jó!" Miközben gyorsan átöltözik, az óvónéni elmeséli, milyen volt a napjuk. Büszke vagyok, legördülnek a kövek... Kicsit még beszélgetünk, de indulni kell. Mindent szépen megköszönünk, elvesszük a kosárkából az uzsonnát és szép hétvégét kívánva kilépünk az ajtón. Miközben sétálunk a buszhoz, kérdésekkel árasztom el Csemetét, s ő lelkesen válaszol és mesél.
Hazaérünk. Játszunk, közben persze még az oviról beszélgetünk. Beesteledik, Apa is hazaér. Neki is elmeséljük, milyen volt az első nap. Vacsora, fürdés és fogmosás. Elérkezik a lefekvés ideje. Mesét olvasok, közben Csemete elalszik. Békésen durmol. Büszkék vagyunk nagyon. ♥

Őszi alkony

Balázs Béla - A kert és az asszony

Hatalmas ősz van. Behódolt a kert,
a fák mezítlen, néma foglyok állnak,
elébe szórván kincseit a nyárnak
most ítéletre várnak. Vár a kert.

Az erdőn fent még zajlik a csata.
Lélegzetfojtva hallgat lent a kert,
s íme a nyárnak futó csapata
véres zászlót az alkonyégre vert.

Egy asszony áll a kopasz fák között.
Dacosan, mint egy elárult vezér
nézi a pírt a barna hegy fölött.

Gőgöshalványan, mozdulatlanul.
Remeg a kert körötte, s egy levél
félve, puhán könnyes szemére hull.

Az ősz a kedvenc évszakom

"Az ősz a kedvenc évszakom. Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak. Gyönyörű látványt nyújtanak a holdfényben, és elképesztő változáson esnek át. A tavaszi és a nyári zöldellés csak árnyéka a fák igazi valójának, ez a buja színvilág igazi csoda, és minden áldott évben bekövetkezik, amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek. Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg."

J. R. Ward

Emlékek

"Azt mondják, az emlékezet életet ad a halál után. Talán van benne némi igazság, de csak ha elfogadjuk, hogy az emlékeinket kellemes távolságból szemléljük, mint múló lobbanásokat vagy alkalmi szikrákat. Ha mohók vagy kétségbeesettek vagyunk, ha nagyon akarjuk, ha utánunk nyúlunk, és megpróbáljuk őket elérni, mi történik? Olyan gyorsan eltűnnek a szemünk elől, hogy azon tűnődünk, léteztek-e egyáltalán. A trükk talán az, hogy meg kell szelídítenünk őket. Ha megtanuljuk a tenyerünkbe zárni, kincsként őrizni az apró, de ragyogó pillanatokat, és ebben találni valami megnyugvást. Különben semmi másra nem jók, mint hogy eszünkbe véssék: elkéstünk. Hogy ami elveszett, örökre elveszett."

Emylia Hall

Az első madáretető

Perzsafa vagy perzsa varázsfa - Parrotia persica

 
Idén ősszel új lakókkal gyarapszik a kert néhány gyümölcsfa és díszfa személyében. :) Az elmúlt hónapokban olyan jó volt látni, hogy kezd "beérni" a munkánk. Sok kismadár jön be hozzánk pihenni és persze csemegézni. Rozsdafarkúak, cinkék, verebek, és persze rengeteg fekete rigó. Az ő hathatós munkájuknak hála, nem sok kukac és bogár maradt a mulcs alatt, és nem sok mulcs maradt a növények alatt. :D De egy kis söprés minden nap kell. ;) Beköltöztek gyíkok, békák -bár őszintén nekik nem nagyon örültem, ám a hasznos kerti munkájukat elvitatni nem lehet-, és néha Sün Balázs is tiszteletét teszi nálunk. Beérett a kert. Ahogy mondani szokták. :) Igaz egy kert mindig alakul és formálódik. Növények jönnek-mennek, növekednek, néha átköltöznek. :) De kis vendégek mindig lesznek. Éppen ezért, és mert lassan itt a tél, gondoskodnunk kell a kis látogatókról. Elkészült hát az első madáretető. 
Csemetével együtt eszkábáltuk. Egy fa bortartóból, két régi képkeretből, néhány apró szög és némi lazúr segítségével. Igaz, a "fiús" munkálatokat -fűrészelés, kalapálás, a festés nagy része- egyelőre én csináltam, de majd annak is eljön az ideje, mikor majd Ő egyedül készíti el a saját madáretetőjét. Most Csemete volt a minőségellenőr. :) Mikor megkérdeztem, hogy "Ez így jó lesz?" Ő rávágta "Jó!" :D No persze nem csak azért, mert jópofa mondani, mert ha valami nem tetszik, azonnal megy a fejrázás és "Á-ááá!", hiába kérdezem, hogy jó lesz-e. :D

Festés és száradás után az etető felkerült a perzsafára. Most még nem a végleges helyére, már ami a magasságot illeti, mivel a fa is még konténerben csücsül és várja a jó kis földet, hogy elültethessük, de így Csemete is bármikor meglesheti, hogy fogyott-e már a dióból, amit beletettünk. ;)

 Teszünk a "Má" madaraknak "ámmi-jámmi" ennivalót a madáretetőbe. :) ♥

 El is kell igazgatni...

Cica -azaz "Cí"- is megkukucsálja, hogy minden rendben van-e. :)

Kukuccs! :D

 

Sün Balázs

Csukás István - Sün Balázs

Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:

Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.

 

Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre.

Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.

„Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház”.
„Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút.

 

Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát.

„Így ni! – mondta – 

most már végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!” 

Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok.

 

Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján.
„Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
„Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
 

„Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing!”

„Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.

Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
„Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”

Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
Kiszorult a küszöbre.

„Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”

Ez a mese Csemete egyik kedvence. :) Pontosabban -most még- a kis könyv, amit Macskanyelvtől és Kutyánszkitól kapott ajándékba. :) ...mert össze-vissza lehet hajtogatni, és jókat lehet kacarászni, miközben utánozzuk, hogy hogy szuszog a süni. :D

Ez a kis gyereksün néhány napja a kertben vendégeskedett. Lestük, hogy poroszkál, vittünk neki almát, hátha megéhezik a nagy szuszogásban. ;) 

Reméljük még találkozunk! 

Állatok világnapja

"Akármilyen rövid a pillanat, mely része a mellettünk élő állatok életének, felélénkíti a miénket, és minden szempontból jobbá, tartalmasabbá teszi azt."

 John Muir