Balázs Béla - A kert és az asszony
Hatalmas ősz van. Behódolt a kert,
a fák mezítlen, néma foglyok állnak,
elébe szórván kincseit a nyárnak
most ítéletre várnak. Vár a kert.
Az erdőn fent még zajlik a csata.
Lélegzetfojtva hallgat lent a kert,
s íme a nyárnak futó csapata
véres zászlót az alkonyégre vert.
Egy asszony áll a kopasz fák között.
Dacosan, mint egy elárult vezér
nézi a pírt a barna hegy fölött.
Gőgöshalványan, mozdulatlanul.
Remeg a kert körötte, s egy levél
félve, puhán könnyes szemére hull.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése