Diós-narancsos szaloncukor

Először két éve karácsonyra készítettem ilyen édességet. Azóta már húsvétra és ajándékba is készült több alkalommal és mindig nagy sikert aratott. Az egész úgy kezdődött, hogy régen nagyon szerettem leenni a karácsonyfáról a szaloncukrot. ...de sajnos a bolti már nem az igazi. Így hát eltökéltem, hogy házilag készült szaloncukorral lepem meg magunkat. Sokat vadásztam receptek után, és találtam is rengeteg finomabbnál finomabb házi variációt, de sajnos java részük rengeteg cukorral készül. Végül a sok cukormentes változatból összegyúrtam a sajátomat. :) Ennek a szaloncukornak az édességét a mazsola adja, így nem kell bele egy csipet cukor sem. A formázáshoz és öltöztetéshez, kell némi türelem, de az illat, ami készítés közben belengi a konyhát, és a végeredmény minden percet megér. 

Idén (2019) is elkészült a menetrend szerinti karácsonyi adag. :) Ezúttal újra lencsevégre is kaptam őket. Némiképp a recept is változott az évek alatt (került bele még egy kis fűszer és kandírozott narancshéj, a diót pedig megpirítom), így most frissítettem a receptet és a fotókat is. Annál is inkább, mert most nem csak étcsokoládé bevonattal készültek, hanem Anyuék kedvéért fehér csokoládéval is, mert ők azt nagyon szeretik. :) Végül még díszítettünk is; köszönöm az ihletet és a segítséget. ♥ Cserébe ezentúl mindig lesz majd fehér csokis szaloncukor (is). ;)

 

Hozzávalók 70-80 db szaloncukorhoz:

20 dkg pirított dió
10 dkg kókuszreszelék 
50 dkg mazsola
1 narancs reszelt héja
5 dkg kandírozott narancshéj
1 kk. őrölt fahéj
1/2 kk. őrölt szegfűszeg
30 dkg étcsokoládé a bevonáshoz (min. 60%-os)

1. A mazsolát megmossuk (átnézzük, hogy ne legyenek benne esetleg kocsánydarabok), majd a kockákra vágott kandírozott narancshéjjal együtt  8-10 percre forró vízbe áztatjuk.
2. Miközben a mazsola ázik, ledaráljuk a diót.
3. Egy nagy tálba kimérjük a kókuszreszeléket, hozzáadjuk a diót, a reszelt narancshéjat és a fűszereket.
4. A narancsos mazsolát leszűrjük, majd késes aprítóban pépesítjük.
5. Hozzáadjuk a diós keverékhez, és alaposan összekeverjük. Ha esetleg száraz a massza, és nem akar összeállni, akkor egy kis narancslevet adhatunk hozzá
6. Egy nagy tepsire vagy tálcára szilikonos sütőpapírt terítünk, majd a masszából egyforma méretű bonbonokat formázunk -lehet hagyományos szaloncukor-forma, vagy kis gömb is, aminek az alját kicsit meglapítjuk, hogy megálljon-, melyeket a sütőpapírra sorakoztatunk.
7. Száraz, hűvös helyen legalább egy éjszakán át pihentetjük. Ezalatt kissé megszikkadnak.
8. Másnap a csokoládét gőz felett felolvasztjuk, majd egy kis villa (ha van sajtvilla, mert annak csak két foga van) és egy fogpiszkáló segítségével szépen minden darabot megforgatunk benne. Ügyeljünk rá, hogy a máz mindenhol bevonja a szaloncukrokat.
9. Alaposan lecsepegtetjük a felesleges csokoládét, és óvatosan visszacsúsztatjuk a szaloncukrot a villáról a sütőpapírra a fogpiszkáló segítségével. Míg lágy a csokoládé, a bonbonokat díszíthetjük kókuszreszelékkel, apróra vágott kandírozott narancshéjjal, vagy cukorgyöngyökkel.
10. Hűvös helyre tesszük (ne hűtőbe, mert nem lesz szép a bevonat), hogy a csokoládé megdermedjen. Jól szellőző, száraz, hűvös helyen tároljuk.

Tipp: Ez a desszert még egészségesebbé tehető, ha a mazsola egy részét, vagy egészét kiváltjuk diétás lekvárral. Ebben az esetben a szárazanyag (kókusz, dió) és a lekvár, -vagy lekvár és mazsola- arányán módosítani kell. A lényeg, hogy jól formálható masszát kapjunk, de ne legyen lágy és szikkadás után könnyen be is tudjuk vonni csokoládéval.  

A bevonáshoz mostanra "kidolgoztam" egy csoki-lecsepegtető technikát, ami nálam jól bevált: ahogy forgatás után a villán csücsül a cukor, a villát óvatosan a tál széléhez kocogtatom. Így kis idő után szépen elkezd róla (vékony sugárban) lecsorogni a plusz csokoládé. A villa aljáról pedig a fogpiszkálóval húzom le a felesleget. Az olvasztott csokit menet közben folyamatosan kevergetem, így mindig folyékony marad; könnyebben megy az "öltöztetés" és egészen vékony lesz a bevonat. Bonbon-formában is elkészíthető, úgy szép szabályosak és egyformák lesznek. Abban még nem próbáltam, nekünk így "rusztikusan" is tetszik. ;)

Szolgálati közlemény: Az eredeti bejegyzés még 2013-ban került fel a blogra, de a technika ördöge munkálkodott, így kénytelen voltam egy új bejegyzésben feltenni a régi-új receptet. :) Remélem majd ezt a bejegyzést is legalább annyira kedvelni fogjátok, mint a régit. ;)

Oliebollen - Holland mazsolás fánk

Nálunk a fánk -legyen az bármilyen is- évszaktól, napszaktól és mindenféle szezontól függetlenül bármikor nyerő. Mégis, azért farsang tájékán kicsit gyakrabban kerül asztalra, különféle formában. :) Most olyat szerettem volna sütni, amilyet eddig még nem. Nagy meglepetésemre rájöttem, hogy még sosem készítettem holland mazsolás fánkot. Pedig a kis receptgyűjtő füzetemben évek óta ott lapult a receptje. Ezt a hiányosságot bizony gyorsan orvosolni kellett. Az eredeti recept szerint csak mazsolával készül. Nekem volt most itthon egy kis vörös áfonyám, így az is került bele. Nagy kedvenc lett nálunk, úgyhogy biztosan sokszor készül még. :)


 

Hozzávalók 50-55 fánkhoz:
60 dkg sima liszt
4 dl langyos tej
1 1/2 ek. cukor
2,5 dkg friss élesztő
1 tojás
1 tojássárgája
4 dkg lágy vaj
1 kk. só
5 dkg mazsola
5 dkg aszalt vörös áfonya

Továbbá:
olaj a sütéshez
porcukor a tálaláshoz

1. A mazsolát és vörös áfonyát kb. 1 órára langyos vízbe áztatjuk. Leszűrjük, papírtörlőn leszárítjuk. 
2. Az élesztőt a langyos tejben 1 ek. liszttel és a cukorral felfuttatjuk. 
3. A többi hozzávalóval együtt összeállítjuk a tésztát. Beledolgozzuk a gyümölcsöket, majd letakarva, langyos helyen ~1 órát kelesztjük. 
4. Két evőkanál segítségével diónyi gömböket formálunk a tésztából és bő, közepesen forró olajban aranybarnára sütjük a fánkokat. Papírtörlőre szedve leitatjuk róluk a felesleges olajat. Frissen, porcukorral hintve tálaljuk.

A receptet a Kifőztük februári számában is megtaláljátok. :)

Vianočka - Szlovák karácsonyi kalács

Karácsonykor kalács is kerül az ünnepi asztalra. Ezúttal a családi fonott kalács mellett egy finom, fűszeres-diós változat is készült. :) A tésztája egészen más, mint azoknak a kalácsoknak, amiket eddig sütöttem. Kicsit sűrűbb, de mégis puha és könnyű. A dió, a rum és a szerecsendió klasszul kiegészítik és kiemelik egymás ízét. Azt hiszem, hogy ezután ez az ünnepi felvidéki finomság is sűrűn készül majd nálunk. :) 

Hozzávalók:
40 dkg sima liszt
10 dkg rétesliszt
4 dkg élesztő
2,5 dl langyos tej
10 dkg cukor
1/2 tk. só
1 citrom reszelt héja
3 tojássárgája
15 dkg olvasztott vaj
1 ek. rum
6 dkg mazsola
6 dkg durvára vágott dió
1 csipet szerecsendió

Továbbá:
1 tojás
1 ek. tej

A tálaláshoz:
porcukor

1. Az élesztőt a tejben 1 evőkanál cukorral és 1 evőkanál liszttel felfuttatjuk. 
2. A tészta hozzávalóit tálba tesszük és az élesztőt hozzáadva összeállítjuk a tésztát. Addig dagasztjuk, míg el nem válik az edény falától. Letakarva, langyos helyen duplájára kelesztjük. 
3. A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítjuk, átgyúrjuk és 9 egyenlő részre osztjuk. Ezeket rudakká nyújtjuk. 
4. 4 rúdból négyes fonást készítünk és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. 3 rúdból hármas fonást készítünk és a négyes fonás tetejére helyezzük. A maradék két rudat egy kicsit hosszabbra nyújtjuk, ezekből csavart mintát készítünk és a kalács tetejére tesszük. A végeit a kalács alá igazítjuk. 
5. 15 percet pihentetjük, ezután lekenjük a tojás és tej keverékével. Néhány helyen bambuszpálcával megtűzzük a kalácsot, hogy a rétegek sütés közben biztosan egymáson maradjanak. 
6. 185°C-ra előmelegített sütőben ~40 perc alatt készre sütjük. Rácsra téve kihűtjük (a pálcákat eltávolítjuk), porcukorral hintve tálaljuk.

A receptet a Kifőztük decemberi számában is megtaláljátok. :)

 

Zöldparadicsom chutney

Ez egy amolyan évadzáró recept. :) Véget ért a kedvenc évszakom, s ezzel együtt nyugovóra tért a konyhakert is. Felszedtünk mindent, amit lehetett, s eltettük télire a nyár és az ősz ízeit. Bevallom, sajnáltam nagyon a paradicsomtöveket, mert még annyira szépek voltak, de hát mit lehet tenni, ha egyszer jön a tél. A rajtuk lévő bogyók aligha értek volna már be. Így hát megmenekítettem egy jó adag zöld paradicsomot, igaz tervem még nem volt vele. Szépen itt ücsörögtek egy tálban a kamrában és várták a sorsukat. Én pedig elkezdtem kutakodni, hogy miképpen is használhatnám fel őket, ha már egyszer megmenekültek az enyészettől. :) Találtam is sok receptet, végül Nigel Slater paradicsom csatniját választottam. Szerencsére, mert nagyon finom. :D Gondoltam, hogy most sem fogok csalódni. ;) Az utolsó kis cukkinik is asztalra kerültek ez alkalomból. ...csak egyszerűen, rántva. Némi kurkumát kevertem csak a liszthez, amitől kicsit különleges és igen szép színű lett ez a csemege. Így búcsúzom én az ősztől. :)
A csatnit kínálhatjuk grillezett húsokhoz, sültekhez, vagy rántott, bundázott zöldségek mellé is. 

Hozzávalók 4 db ~320ml-es üveghez:
1 kg zöld paradicsom
30 dkg vöröshagyma
10 dkg mazsola
25 dkg cukor
2 piros chilipaprika (elhagyható)
1/2 ek. só
2 ek. mustármag
1 tk. őrölt gyömbér
2,5 dl fehérborecet

1. A megmosott paradicsomot méretétől függően felkarikázzuk, vagy félbe vágjuk. A hagymát megtisztítjuk, félbe vágjuk, majd 3-4 mm vastag csíkokra szeljük. A chilipaprikát felkarikázzuk. A mazsolát átmossuk.
2. Egy nagyobb lábasba, vagy tapadásmentes, magas falú serpenyőbe tesszük az összes hozzávalót és nagy lángon felforraljuk.
3. Ezután a tüzet mérsékeljük és takarék lángon -néha megkeverve, nehogy leragadjon-, további egy órán át, vagy addig főzzük, míg a csatni a kívánt állagot eléri. 
4. Tiszta, száraz üvegekbe szedjük, celofánnal és/vagy ép, tiszta tetővel lezárjuk. Egy napra száraz dunsztba tesszük, ezután mehetnek a kamrapolcra. :) Felbontás után hűtőben tároljuk.

Napraforgómagos-mazsolás panettone

Nagyon-nagyon régóta szerettem volna ilyen sütőformát. :) Annyira tetszenek az ebben készült kelt tészták. Most végre felavathattam. Igaz, először nem hagyományos panettone készült benne, de így nyár elején talán nem is baj, hogy nem karácsonyi kalácsot sütöttem. :D ...és persze nem is "csak" panettone sülhet ebben a formában. ;) Most, hogy kicsit hűvösebb lett -már az elmúlt napokhoz képest-, bátran be lehet kapcsolni a sütőt.

Hozzávalók egy ~16 cm-es formához:
30 dkg liszt
20 dkg fehér tönkölyliszt
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
3,5 dl langyos tej
3 ek. méz
3 dkg friss élesztő
5 dkg hántolt napraforgómag
10 dkg mazsola
1 kk. őrölt fahéj
3 ek. olívaolaj
csipet só

Továbbá:
kevés vaj a forma kikenéséhez
porcukor a tálaláshoz

1. A tésztához a tejben a mézzel és egy evőkanál liszttel felfuttatjuk az élesztőt. A liszteket tálba mérjük. Hozzáadjuk a sót, az olívaolajat, a fahéjat, a napraforgómagot és az átmosott, lecsepegtetett mazsolát. A felfuttatott élesztővel együtt összeállítjuk a tésztát. 
2. Cipóvá formázzuk és a kivajazott formába téve, 1 órát kelesztjük. 
3. A forma tetejére alufóliából kupolát formálunk, hogy sütés közben a tészta szabadon nőhessen, de ne égjen meg. 
4. 180°C-ra előmelegített sütőben ~70 perc alatt aranybarnára sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük. 
5. Langyosra hűtjük, majd a formából kivéve porcukorral hintve tálaljuk.

A receptet a Kifőztük májusi számában is megtaláljátok. :)

Fűszeres csirkecsíkok kesudiós, mazsolás kuszkusszal

Az egyik jó módszer a szürke téli napok borús hangulatának elűzésére, ha egy jó kis könnyű étellel nyarat idézünk. Hiába no... sok mostanság a borongós nap. Ez az étel -leszámítva a pácolási időt- igen gyorsan elkészül és nem jár különösebb macerával. :) Ami kifejezetten jól jön, ha az embernek nincs ideje, vagy kedve -igen, néha ilyen is előferdül- órákig a konyhában szöszmötölni. Könnyű, fűszeres, a céklacsatnival pedig egész különleges fogás kerekedett belőle.

Hozzávalók 4 személyre:
A fűszeres csirkéhez:
2 egész csirkemellfilé
1 ek. édeskés curry
1 tk. citromlé
2 ek. olívaolaj
só

A kuszkuszhoz:
3 dl kuszkusz
5 dl forró víz
1 ek. olívaolaj
10 dkg mazsola
10 dkg pirított, sózott kesudió

1. A húst hosszú csíkokra vágjuk, műanyag tasakba tesszük. Ráöntjük a kikevert pácot és a tasakot lezárva a tartalmát alaposan összeforgatjuk. Hűtőben néhány órát pihentetjük. 
2. A körethez a kuszkuszt fedeles jénai tálba mérjük. Hozzáadjuk az olívaolajat a megmosott mazsolát, majd forró vízzel felöntjük, lefedjük és állni hagyjuk, míg az összes folyadékot magába szívja. 
3. A húst forró serpenyőben kezdetben fedő alatt néhány perc alatt készre sütjük. 
4. Tálalás előtt a kesudiót a mazsolás kuszkuszhoz adjuk. 
5. Az ételhez céklacsatnit, vagy friss salátát kínálunk.

A receptet a Kifőztük januári számában is megtaláljátok. :)

Kerststol - Holland karácsonyi kalács

Nagyon régen szeretnék ilyen kalácsot sütni. Nemrégiben rátaláltam egy receptre, amit azután elküldtem Anyuéknak, hogy milyen jópofa is lenne megsütni karácsonyra. Apu Hollandiából sokszor hozott ilyen kalácsot, mikor karácsony előtt kint volt. Nagyon szerettük. A mandulás tölteléket leginkább. :D Persze a tészta is nagyon finom, hisz tele van csemegékkel. :) Néhány napja átjöttek Anyuék kicsit családozni és akkor hozta Apu a receptet, hogy lefordította. Én úgy örültem neki, mint egy kisgyerek, mert az Apukám még le is gépelte nekem! ♥ El is tettem gondosan a gyűjteménybe, így majd ebből sütöm ezután is, mert az íze, az illata pont olyan, mint amilyenre gyerekkoromból emlékszem. :)


 

Hozzávalók:
A tésztához:
20 dkg sima liszt
3 dkg friss élesztő
2,5 dkg cukor
0,75 dl langyos tej
1 kis tojás felverve (ebből egy evőkanálnyi kell majd a mandulás töltelékhez)
1 tk. vaníliaaroma (lehet mandula is)
1 narancs reszelt héja
4 dkg vaj
csipet só

Az első töltelékhez:
7 dkg mazsola
4 dkg dió (lehet mandula is)
8 dkg aszalt gyümölcs (itt most kandírozott ananász és cseresznye)

A második töltelékhez:
10 dkg marcipán (legjobb az 1:1 arányú, én most 2:1 arányút tudtam beszerezni)
2 ek. citromlé
1 ek. felvert tojás

Továbbá:
olvasztott vaj a kenéshez
porcukor a szóráshoz

1. Az élesztőt tejben kis cukorral és egy kanál liszttel felfuttatjuk. A hozzávalókat a vaj kivételével tálba mérjük, majd az élesztőt hozzáadva kézzel, ~5-6 perc alatt kemény tésztává dagasztjuk. Ekkor hozzáadjuk a kockákra vágott vajat és addig gyúrjuk, dagasztjuk, míg a vaj egyenletesen eloszlik, és végül egy jó puha, ruganyos tésztát kapunk. Letakarva ~15 percet pihentetjük.
2. A diót, gyümölcsöket apró darabokra vágjuk. A tésztát olajozott felületen ~20x25 cm-es téglalappá nyújtjuk és megszórjuk a gyümölcsös keverék harmadával. A tészta rövidebb oldalait középre hajtjuk, lenyomkodjuk. Elfordítjuk a tésztát, újra kinyújtjuk, megszórjuk a töltelék harmadával, majd az előbbi módon hajtogatjuk, nyújtjuk. Ezt a lépést még egyszer megismételjük, de hajtogatás után már nem nyújtjuk ki a tésztát, hanem cipót formálunk belőle és olajozott tálba téve, olajjal átkenve, letakarva 1 órát kelesztjük.
3. A marcipánt összegyúrjuk a citromlével és tojással. Félre tesszük. A megkelt tésztát olajozott felületen ~25 cm hosszú ovális formára nyújtjuk. A mandulás töltelékből rudat sodrunk és hosszában a tészta közepére fektetjük. Az egyik felét ráhajtjuk, majd a töltelék mellett jó alaposan összenyomjuk a tésztát. Az egészet átfordítjuk, majd sütőpapírral fedett tepsire fektetjük. Olajozott fóliával lazán letakarva további 1 órát kelesztjük.
4. A sütőt előmelegítjük 180°C-ra. A megkelt tésztáról a fóliát eltávolítjuk, majd a kalácsot betesszük a forró sütőbe. 20 perc után a hőmérsékletet 160°C-ra csökkentjük és további ~15 perc alatt készre sütjük a kalácsot. Rácsra téve hűlni hagyjuk. 10 perc pihentetés után a tetejét átkenjük olvasztott vajjal, majd vastagon meghintjük porcukorral. Teljesen kihűtjük, majd szeleteljük.

 

Tipp: Egy kis segítség, a jellegzetes forma kialakításához. Igaz, én marcipánt használtam töltelékként, de biztos vagyok benne, hogy legközelebb a mandulatölteléket is házilag fogom elkészíteni, mivel az eredetileg nem ennyire homogén és tömör. ...és lássuk be illenék is. :D