Kakukkfüves burgonyakrémleves

 

 

 

 

Ez a leves nagyon egyszerű, igen kiadós és klasszul variálható. :) Ha olyan burgonyából "sikerül" elkészíteni, mint most legutóbb nekem, akkor akár simán nyolc főre is elegendő. :D Meg is illetődtem, hogy milyen sűrű lett a leves és nem győztem hígítani. Egy kis zellert is tehetünk bele, ígérem nem fogja elrontani. ;) ...és természetesen a kedvenc zöldfűszereinkkel is bátran kísérletezzünk. Bevallom, jó párszor készítettem már, de nem volt még két egyforma. :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzávalók 4 személyre:

1 kis fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

2 sárgarépa 

4 közepes burgonya

zöldségleves alaplé

2 evőkanál olívaolaj

morzsolt kakukkfű

só ízlés szerint

frissen őrölt bors

1. A zöldségeket megtisztítjuk. A sárgarépát felkarikázzuk, a burgonyát apró kockákra vágjuk.
2. Egy fazékban olívaolajon ledinszteljük a finomra vágott vöröshagymát. Hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, a sárgarépát és a burgonyát, majd kevergetve néhány percig együtt dinszteljük.
   
3. Kakukkfűvel ízesítjük. Felengedjük annyi alaplével, ami bőven ellepi és közepes lángon puhára főzzük a zöldségeket. 
4. Még forrón botmixerrel krémesre dolgozzuk. Ha szükséges, adunk még hozzá az alapléből. Ez esetben újra forraljuk a levest. Frissen őrölt borssal és ha szükséges sóval ízesítjük. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A receptet megtaláljátok a Kifőztük magazin decemberi számában is. :) 

Fűszeres cukkinikrém

 

 

 

 

 

Még 2018 őszén készítettem ezt a cukkinikrémet. Igen, azóta sok idő eltelt és sok minden történt. A recept és a fotók pedig feledésbe merültek. Mostanáig... De ugye szokták mondani: "Jobb későn, mint soha!" Most itt van. Igaz, napokig keresgéltem a jegyzeteim között -tiszta szerencse, hogy "csak" két doboz van tele mindenféle méretű és formájú kézzel írott cetlikkel :D -, kis kutakodás után még az ötletadó eredetit is megtaláltam. :) Azóta megfontoltabb vagyok és füzetbe jegyzetelek, bár nekem még azt is sikerül néha elkavarni... Viszont határozottan könnyebb megtalálni. :D A cukkinikrémhez anno nagyon klasszul illett a szőlős-diós rozskenyér.

 

 

 

 

 

 

Hozzávalók:

(a zöldségeket hámozva/tisztítva mérjük)

1,5 kg cukkini 

30 dkg sárgarépa

30 dkg kápia paprika

1-2 db Jalapeño (vagy bármilyen erős paprika)

1 kg paradicsom 

2 nagy vöröshagyma

3-4 gerezd fokhagyma

5 dkg cukor

~1 ek. só

1 dl olívaolaj

borsikafű (ízlés szerint)

kakukkfű (ízlés szerint)

 

1. A cukkinit, sárgarépát, paradicsomot és a paprikát -mindkét félét- ledaráljuk. 
2. Egy nagy fazékban felhevítjük az olívaolajat és megdinszteljük rajta a finomra vágott vöröshagymát. Hozzáadjuk a zúzott fokhagymát és rövid ideig együtt dinszteljük. 
3. A fazékba tesszük a darált zöldségeket. Fűszerekkel ízesítjük és alaposan elkeverjük. 
4. Közepes lángon, időnként megkeverve ~1 órát főzzük a cukkinikrémet. Ha esetleg darabosnak találjuk, botmixerrel pépesítjük. Újra forraljuk.
   
5. Forrón tiszta -steril-, száraz üvegekbe töltjük. Lezárjuk és 1-2 percre fejtetőre állítjuk. Még forrón száraz dunsztba tesszük. Ha kihűlt, mehet is a kamrapolcra. :) 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ratatouille

Sokszor készítettem már ehhez hasonló ételt, de így, ebben a formában még nem. Valami mindig hiányzott belőle. :D Hol a paprika, hol a fokhagyma (ezt mondjuk nem igazán értem, hogy hogy?), néha csak padlizsánból készült, néha meg csak cukkini volt itthon. Egyszóval ez volt az első "igazi" ratatouille. Meg kell hagyni, hogy akkor az igazi, ha minden benne van. :D Persze ennek az ételnek is rengeteg variációja létezik, én most tepsiben sütöttem készre, mivel igen szép adag lett, ami a legnagyobb serpenyőmbe se fért volna bele. Máskülönben serpenyőben, fedő alatt is vígan elkészül. Azt hiszem én legközelebb is tepsiben készítem majd, mert nagyon szeretem, ha a zöldségek egy kicsit megpirulnak. ;)

Hozzávalók 6 személyre:
4 kis gömbcukkini (~10 cm-esek)
2 padlizsán
4 gerezd fokhagyma
2 fej vöröshagyma
50 dkg paradicsom (apró és nagy szemű vegyesen)
2-3 paprika (fehér és piros húsú)
1,5 dl paradicsompüré (8,5 ref %-os)
3+3 ek. olívaolaj
kis csokor kakukkfű (lemorzsolva)
kis csokor bazsalikom (finomra vágva)
1 kk. nádcukor
só
bors 

1. Egy nagy serpenyőben 3 evőkanálnyi olívaolajat hevítünk. Beletesszük a felkockázott padlizsánt és a cikkekre vágott cukkinit. Óvatosan átforgatva 4-5 percig pirítjuk, majd átborítjuk egy magas falú tepsibe.
2. A serpenyőben ismét olajat hevítünk. Beletesszük a vékonyra szelt vöröshagymát, paprikát és közepes lángon, kevergetve addig pirítjuk, míg a hagyma aranyszínű lesz. 
3. Hozzáadjuk a finomra vágott fokhagymát, fűszereket, paradicsompürét, felkockázott paradicsomot és néhány perc alatt összeforraljuk.
4. A paradicsomos ragut a tepsiben lévő zöldségekhez adjuk, jól összeforgatjuk, majd 175°C-ra előmelegített sütőben ~1 óra alatt készre sütjük. 
5. Friss kenyérrel tálaljuk.

Mézes fetával töltött rétesbatyu

Izgalmas fogás, ami lehet előétel, egy tartalmas leves után második fogás, desszert, vagy akár sajtfogásként is megállja a helyét az étkezés lezárásaként. A feta és a méz nagyon jó párost alkot. A kakukkfű kiemeli az ízeket, a ropogós tészta pedig nagyon klassz a krémes töltelékkel. :)

Hozzávalók 6 db-hoz:
A tésztához:
25 dkg rétesliszt
1 tojássárgája
2 ek. olívaolaj
kb. 1,5 dl langyos víz
1 tk. ecet (10%-os)

A töltelékhez:
25 dkg feta sajt
3 tk. méz
3 kis ág kakukkfű
2 ek. olívaolaj

Továbbá:
3 kis ág kakukkfű
méz
pirított szezámmag

1. A tésztához a vízben feloldjuk a sót, hozzáadjuk az ecetet. A lisztet tálba mérjük. 
2. Hozzáadjuk a tojássárgáját, olívaolajat és apránként annyi vizet, amennyivel puha, ruganyos tésztát dagasztunk. 6 egyforma cipóvá formázzuk és olajjal lekenve, fólia alatt ~20 percet pihentetjük. 
3. A töltelékhez a fetát kikeverjük mézzel, olívaolajjal és a kakukkfű lecsipkedett leveleivel. 
4. A tésztacipókat kézzel, egyenként ~10x40 cm-es téglalappá húzzuk. A tésztát megszórjuk kakukkfűvel, egyik végébe egy kanálnyi tölteléket teszünk, majd háromszög formára felhajtogatjuk. 
5. Sütőpapírral fedett tepsire rakjuk a batyukat, tetejüket lekenjük kevés olajjal, majd 200°C-ra előmelegített sütőben ~20 perc alatt készre sütjük. 
6. Tálaláskor mézet csorgatunk a tetejére és szezámmaggal hintjük. 

A receptet a Kifőztük júliusi számában is megtaláljátok. :)

 

Testaroli fűszeres paradicsommártással

A két falánk olasznál láttam először ezt az ételt és azonnal megtetszett. :) Szeretem az ilyen egyszerű, tradicionális fogásokat. Na jó, némiképp elfogult vagyok az olasz konyhával kapcsolatban. Be kell valljam, ilyen még nemigen fordult elő, hogy két egymást követő nap ugyanazt az ételt készítsem. Pedig most pontosan ez történt. :) Egyszerűen annyira ízlett, hogy muszáj volt. :D Persze készíthettem volna elsőre akár dupla adagot, de mivel még nem ismertem, így bármilyen szimpatikus volt is a leírás alapján a testaroli, jobbnak láttam nem kísérletezni. És mint sok más tésztaétel, ez is frissen az igazi. :)

 
Hozzávalók 6 személyre:
A testarolihoz:
25 dkg sima liszt
4 dl víz
2 ek. olívaolaj + egy kevés a sütéshez
só

A fűszeres paradicsommártáshoz:
4 ek. olívaolaj
1 kis fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
kis csokor friss oregánó
2 szál kakukkfű
1 kis ág rozmaring
40 dkg hámozott, kockára vágott paradicsom
só
bors

Továbbá:
reszelt sajt a tálaláshoz

1. A paradicsommártáshoz a hagymát, fokhagymát, zöld fűszereket finomra vágjuk és felhevített olívaolajon néhány percig kevergetve dinszteljük. 
2. Hozzáadjuk a paradicsomot, sózzuk, borsozzuk és lefedve, kis lángon ~15 perc alatt készre főzzük. 
3. A testarolihoz a lisztet és sót a vízzel sima tésztává keverjük, majd beledolgozzuk az olívaolajat is. 
4. Egy vastag falú serpenyőt felforrósítunk. Az alját vékonyan kikenjük olajjal, majd a tésztát merőkanálnyi adagonként -mintha vastag palacsintát készítenénk- kisütjük. 
5. A testarolikat éles késsel cikkekre, majd háromszögekre vágjuk. Az így elkészített tésztát enyhén sós, forrásban lévő vízben addig főzzük, míg fel nem jön a víz tetejére. 
6. Szűrőkanállal a paradicsommártásra szedjük; összeforgatjuk, átforrósítjuk és adagonként reszelt sajttal megszórva azonnal tálaljuk.

 

Tipp: Paradicsommártás helyett tálalhatjuk pesztóval is. Friss salátával főfogásnak is remek választás. Ez esetben ez a mennyiség 3-4 személyre lehet elegendő. :)

A receptet megtaláljátok a Kifőztük júniusi számában is. :)

 

Csirkés-gombás muffuletta

Ezt az ételt, már hónapok óta kinéztem magamnak, mégis halogattam az elkészítését, ki tudja miért... Aztán a minap -mikor reméltem, hogy a postával csomagom érkezik- azon kaptam magam, hogy már kel a tészta a kenyérkékhez. :D Igen, bizony, az ihlet csuda szép fotóhátterek formájában meg is érkezett! :) Nemrégiben ugyanis az a kedves meglepetés ért, hogy megismerhettem a Fotókellék lelkes csapatának gyönyörű háttereit. Már azóta tűkön ültem, mióta órákon át tartó hosszas böngészésbe fogtam az oldalukon, hogy vajon mit is válasszak. Tisztára, mint a gyerekek a játékboltban. :D Fehéret? Színeset? Kopottat? Díszeset? Végül aztán némi baráti és szülői segítséggel dűlőre jutottam, azután nem kevésbé lelkes levelezésbe kezdtem Vikivel, aki egy igazán kedves személyiség. :) Pár nap elteltével meg is érkezett a várva várt csomag, így hát rögtön fel is kellett avatnom őket. :D Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget és a csodás háttereket! 

A muffuletta egy olasz eredetű szendvics. Méghozzá óriásszendvics. Az 1900-as évek elejétől itáliai bevándorlók terjesztették el New Orleansban. Először focacciából készítették később lazább, puhább kenyeret is használtak hozzá. Az eredeti muffulettába olívabogyó saláta, mortadella, provolone, szicíliai szalámi, sonka és mozzarella került. Persze ennek az ételnek is, mint mindennek, nagyon sok változata alakult ki az idők folyamán. Nem beszélve azokról az alkalmakról -mint ez is itt épp-, hogy a hirtelen jött lelkesedésből után előtörő "amindenitsemminincshozzáitthon" eredményeképp, az ember abból alkot, ami van. Na jó, azért volt hozzá mozzarella és persze a frissen sült kenyérkék. Az olajbogyó saláta egyébként sem lett volna szerencsés, tekintve, hogy én kedvelem csak. Inkább olyan alkatrészeket válogattam össze, amit mindenki szeret és akad is itthon. :D Persze nem kizárt, hogy egyszer igazi muffulettát is készítek... ;)
Ez az étel remek lehet kirándulásra, vendégváráshoz, de akár ebédre, vagy vacsorára is.

Hozzávalók 4 személyre:
4 kis cipó
1 nagy csirkemell
1 nagy fej vöröshagyma
12 nagy csiperke
15 dkg sajt vékonyra szelve
20 dkg mini mozzarella
4 marék rukkola (mosott)
4 ek. házi ketchup
só
bors
kakukkfű
majoránna
olívaolaj

1. A csirkemellet 8 szeletre vágjuk, majd ezeket a szeleteket elfelezzük. Az így előkészített húst sózzuk, borsozzuk és serpenyőben, kevés olívaolajon fedő alatt puhára pároljuk, majd fedő nélkül aranybarnára pirítjuk. A húst kiszedjük, félre tesszük. A mozzarellát lecsepegtetjük.
2. A serpenyőben visszamaradt olajon üvegesre dinszteljük a vékonyra szelt hagymát, majd rátesszük az ugyancsak vékonyra szelt gombát. Sózzuk, borsozzuk, kakukkfűvel és majoránnával fűszerezzük. Kevergetve készre sütjük, kissé lepirítjuk.
3. A cipók tetejét levágjuk. A belsejüket kézzel, óvatosan kiszedjük, majd elkezdjük a rétegezést.
4. Alulra szeletelt sajtot teszünk. Erre halmozzuk a hagymás gombát; elegyengetjük. Ráhelyezzük a csirkemellszeleteket, beborítjuk rukkolával, majd a tetejére félbe vágott mini mozzarellát sorakoztatunk. A cipók tetejének belsejébe ketchupot kenünk, majd ezzel lefedjük a megtöltött cipókat.
5. Az így elkészített szendvicseket kissé összenyomjuk, majd frissentartó fóliába, vagy alufóliába szorosan becsomagoljuk. Hűtőben 2-3 órát pihentetjük.
6. A kész szendvicseket kicsomagoljuk és cikkekre vágva tálaljuk.

A hátteret a Fotókellék biztosította.

A kenyérkékhez kedvenc cipóm receptjét használtam. :) A változás csak annyi, hogy a megkelt tésztát négyfelé osztottam és kis sütőtálakban, fedő nélkül, 200°C-on 35 perc alatt készre sütöttem. Formából kivéve, rácsra téve kihűtöttem.