Csirkés-gombás muffuletta

Ezt az ételt, már hónapok óta kinéztem magamnak, mégis halogattam az elkészítését, ki tudja miért... Aztán a minap -mikor reméltem, hogy a postával csomagom érkezik- azon kaptam magam, hogy már kel a tészta a kenyérkékhez. :D Igen, bizony, az ihlet csuda szép fotóhátterek formájában meg is érkezett! :) Nemrégiben ugyanis az a kedves meglepetés ért, hogy megismerhettem a Fotókellék lelkes csapatának gyönyörű háttereit. Már azóta tűkön ültem, mióta órákon át tartó hosszas böngészésbe fogtam az oldalukon, hogy vajon mit is válasszak. Tisztára, mint a gyerekek a játékboltban. :D Fehéret? Színeset? Kopottat? Díszeset? Végül aztán némi baráti és szülői segítséggel dűlőre jutottam, azután nem kevésbé lelkes levelezésbe kezdtem Vikivel, aki egy igazán kedves személyiség. :) Pár nap elteltével meg is érkezett a várva várt csomag, így hát rögtön fel is kellett avatnom őket. :D Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget és a csodás háttereket! 

A muffuletta egy olasz eredetű szendvics. Méghozzá óriásszendvics. Az 1900-as évek elejétől itáliai bevándorlók terjesztették el New Orleansban. Először focacciából készítették később lazább, puhább kenyeret is használtak hozzá. Az eredeti muffulettába olívabogyó saláta, mortadella, provolone, szicíliai szalámi, sonka és mozzarella került. Persze ennek az ételnek is, mint mindennek, nagyon sok változata alakult ki az idők folyamán. Nem beszélve azokról az alkalmakról -mint ez is itt épp-, hogy a hirtelen jött lelkesedésből után előtörő "amindenitsemminincshozzáitthon" eredményeképp, az ember abból alkot, ami van. Na jó, azért volt hozzá mozzarella és persze a frissen sült kenyérkék. Az olajbogyó saláta egyébként sem lett volna szerencsés, tekintve, hogy én kedvelem csak. Inkább olyan alkatrészeket válogattam össze, amit mindenki szeret és akad is itthon. :D Persze nem kizárt, hogy egyszer igazi muffulettát is készítek... ;)
Ez az étel remek lehet kirándulásra, vendégváráshoz, de akár ebédre, vagy vacsorára is.

Hozzávalók 4 személyre:
4 kis cipó
1 nagy csirkemell
1 nagy fej vöröshagyma
12 nagy csiperke
15 dkg sajt vékonyra szelve
20 dkg mini mozzarella
4 marék rukkola (mosott)
4 ek. házi ketchup
só
bors
kakukkfű
majoránna
olívaolaj

1. A csirkemellet 8 szeletre vágjuk, majd ezeket a szeleteket elfelezzük. Az így előkészített húst sózzuk, borsozzuk és serpenyőben, kevés olívaolajon fedő alatt puhára pároljuk, majd fedő nélkül aranybarnára pirítjuk. A húst kiszedjük, félre tesszük. A mozzarellát lecsepegtetjük.
2. A serpenyőben visszamaradt olajon üvegesre dinszteljük a vékonyra szelt hagymát, majd rátesszük az ugyancsak vékonyra szelt gombát. Sózzuk, borsozzuk, kakukkfűvel és majoránnával fűszerezzük. Kevergetve készre sütjük, kissé lepirítjuk.
3. A cipók tetejét levágjuk. A belsejüket kézzel, óvatosan kiszedjük, majd elkezdjük a rétegezést.
4. Alulra szeletelt sajtot teszünk. Erre halmozzuk a hagymás gombát; elegyengetjük. Ráhelyezzük a csirkemellszeleteket, beborítjuk rukkolával, majd a tetejére félbe vágott mini mozzarellát sorakoztatunk. A cipók tetejének belsejébe ketchupot kenünk, majd ezzel lefedjük a megtöltött cipókat.
5. Az így elkészített szendvicseket kissé összenyomjuk, majd frissentartó fóliába, vagy alufóliába szorosan becsomagoljuk. Hűtőben 2-3 órát pihentetjük.
6. A kész szendvicseket kicsomagoljuk és cikkekre vágva tálaljuk.

A hátteret a Fotókellék biztosította.

A kenyérkékhez kedvenc cipóm receptjét használtam. :) A változás csak annyi, hogy a megkelt tésztát négyfelé osztottam és kis sütőtálakban, fedő nélkül, 200°C-on 35 perc alatt készre sütöttem. Formából kivéve, rácsra téve kihűtöttem.