Diós-narancsos szaloncukor

Először két éve karácsonyra készítettem ilyen édességet. Azóta már húsvétra és ajándékba is készült több alkalommal és mindig nagy sikert aratott. Az egész úgy kezdődött, hogy régen nagyon szerettem leenni a karácsonyfáról a szaloncukrot. ...de sajnos a bolti már nem az igazi. Így hát eltökéltem, hogy házilag készült szaloncukorral lepem meg magunkat. Sokat vadásztam receptek után, és találtam is rengeteg finomabbnál finomabb házi variációt, de sajnos java részük rengeteg cukorral készül. Végül a sok cukormentes változatból összegyúrtam a sajátomat. :) Ennek a szaloncukornak az édességét a mazsola adja, így nem kell bele egy csipet cukor sem. A formázáshoz és öltöztetéshez, kell némi türelem, de az illat, ami készítés közben belengi a konyhát, és a végeredmény minden percet megér. 

Idén (2019) is elkészült a menetrend szerinti karácsonyi adag. :) Ezúttal újra lencsevégre is kaptam őket. Némiképp a recept is változott az évek alatt (került bele még egy kis fűszer és kandírozott narancshéj, a diót pedig megpirítom), így most frissítettem a receptet és a fotókat is. Annál is inkább, mert most nem csak étcsokoládé bevonattal készültek, hanem Anyuék kedvéért fehér csokoládéval is, mert ők azt nagyon szeretik. :) Végül még díszítettünk is; köszönöm az ihletet és a segítséget. ♥ Cserébe ezentúl mindig lesz majd fehér csokis szaloncukor (is). ;)

 

Hozzávalók 70-80 db szaloncukorhoz:

20 dkg pirított dió
10 dkg kókuszreszelék 
50 dkg mazsola
1 narancs reszelt héja
5 dkg kandírozott narancshéj
1 kk. őrölt fahéj
1/2 kk. őrölt szegfűszeg
30 dkg étcsokoládé a bevonáshoz (min. 60%-os)

1. A mazsolát megmossuk (átnézzük, hogy ne legyenek benne esetleg kocsánydarabok), majd a kockákra vágott kandírozott narancshéjjal együtt  8-10 percre forró vízbe áztatjuk.
2. Miközben a mazsola ázik, ledaráljuk a diót.
3. Egy nagy tálba kimérjük a kókuszreszeléket, hozzáadjuk a diót, a reszelt narancshéjat és a fűszereket.
4. A narancsos mazsolát leszűrjük, majd késes aprítóban pépesítjük.
5. Hozzáadjuk a diós keverékhez, és alaposan összekeverjük. Ha esetleg száraz a massza, és nem akar összeállni, akkor egy kis narancslevet adhatunk hozzá
6. Egy nagy tepsire vagy tálcára szilikonos sütőpapírt terítünk, majd a masszából egyforma méretű bonbonokat formázunk -lehet hagyományos szaloncukor-forma, vagy kis gömb is, aminek az alját kicsit meglapítjuk, hogy megálljon-, melyeket a sütőpapírra sorakoztatunk.
7. Száraz, hűvös helyen legalább egy éjszakán át pihentetjük. Ezalatt kissé megszikkadnak.
8. Másnap a csokoládét gőz felett felolvasztjuk, majd egy kis villa (ha van sajtvilla, mert annak csak két foga van) és egy fogpiszkáló segítségével szépen minden darabot megforgatunk benne. Ügyeljünk rá, hogy a máz mindenhol bevonja a szaloncukrokat.
9. Alaposan lecsepegtetjük a felesleges csokoládét, és óvatosan visszacsúsztatjuk a szaloncukrot a villáról a sütőpapírra a fogpiszkáló segítségével. Míg lágy a csokoládé, a bonbonokat díszíthetjük kókuszreszelékkel, apróra vágott kandírozott narancshéjjal, vagy cukorgyöngyökkel.
10. Hűvös helyre tesszük (ne hűtőbe, mert nem lesz szép a bevonat), hogy a csokoládé megdermedjen. Jól szellőző, száraz, hűvös helyen tároljuk.

Tipp: Ez a desszert még egészségesebbé tehető, ha a mazsola egy részét, vagy egészét kiváltjuk diétás lekvárral. Ebben az esetben a szárazanyag (kókusz, dió) és a lekvár, -vagy lekvár és mazsola- arányán módosítani kell. A lényeg, hogy jól formálható masszát kapjunk, de ne legyen lágy és szikkadás után könnyen be is tudjuk vonni csokoládéval.  

A bevonáshoz mostanra "kidolgoztam" egy csoki-lecsepegtető technikát, ami nálam jól bevált: ahogy forgatás után a villán csücsül a cukor, a villát óvatosan a tál széléhez kocogtatom. Így kis idő után szépen elkezd róla (vékony sugárban) lecsorogni a plusz csokoládé. A villa aljáról pedig a fogpiszkálóval húzom le a felesleget. Az olvasztott csokit menet közben folyamatosan kevergetem, így mindig folyékony marad; könnyebben megy az "öltöztetés" és egészen vékony lesz a bevonat. Bonbon-formában is elkészíthető, úgy szép szabályosak és egyformák lesznek. Abban még nem próbáltam, nekünk így "rusztikusan" is tetszik. ;)

Szolgálati közlemény: Az eredeti bejegyzés még 2013-ban került fel a blogra, de a technika ördöge munkálkodott, így kénytelen voltam egy új bejegyzésben feltenni a régi-új receptet. :) Remélem majd ezt a bejegyzést is legalább annyira kedvelni fogjátok, mint a régit. ;)