Őszapó

Nagyon szeretem ezt a csöpp kis madarat. Ezidáig csak képeken, rajzokon láttam, de néhány nappal ezelőtt személyesen is találkoztunk. :) Anyuéknál voltunk, s kint sétálgattunk a kertben, mikor először felfigyeltem erre a kis apróságra. Anyu mondta, hogy ő már sokszor látott őszapókat itt a kőrisfán. No, gondoltam, én bizony kifigyelem őket. :) Igaz, az időjárás nem volt igazán barátságos, de ez az őszapókat cseppet sem zavarta az aprólékos és sok figyelmet igénylő munkában, ugyanis fészket építenek. Bizony, itt Anyuéknál a nagy fenyőfán! Nagyon megörültünk neki! :) Mutattam is Anyunak és Öcsinek, hogy hol épül a fészek, mert most már látszik. Igaz, nagyon kell figyelni, mert klassz kis rejtekhelyet találtak neki. Ha az ember egy kicsit türelmes, szépen megfigyelheti, ahogy a két kis szorgos építkezik. Röppennek ide-oda. A diófáról zuzmót csipegetnek, a nyírfáról a vékony, fehér, papírszerű kérgét, a kerítésről pókhálót, a bokrok alól tollakat, a fűből pedig mohát gyűjtögetnek. Közben folyamatosan beszélgetnek. Eszembe jutott, hogy ilyenkor biztos megbeszélik, hogy épp mi kell a fészekhez. "Hozok egy kis mohát még! Te keress még pókhálót jó?" :D Tegnap aztán olvasgattam róluk, s azóta még kedvesebbek. Mert az őszapó nem csak küllemre, hanem természetében is igen bájos kis madárka. Akadnak olyan párok, melyeknek ha épp nem sikerül a fészekrakás, vagy a költés, akkor ők is besegítenek más családoknál a fiókák felnevelésében. S ha a fiókák kirepültek, akkor is együtt marad a csapat. :) Egyes párok egészen összebújva alszanak, s egyikük a párja fölé rakja a szárnyát, teljesen betakarva őt. :) Végtelenül figyelmesek és gyengédek egymáshoz. Törődnek egymással, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint egy történet. Egy tudós őszapófiókákat nevelt szobájában. Jó idő volt, s kinyitotta az ablakot. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy felnőtt madarak járnak be a fiókákhoz. Meghallották azok hangját, ahogy éhesen csiripelnek és elkezdték etetni őket. Mert nekik ez a világ legtermészetesebb dolga... Törődni egymással. ♥