Régóta tetszettek a hópehely formájú sütikiszúrók, s idén télen sikerült is szert tenni két kis csinos darabra. Amint megérkeztek, elkezdtem gondolkodni, vajon milyen is legyen az első keksz, amit velük formázok. Persze nem kellett sokáig várniuk, mert a díszítés -amit több helyen is láttam külföldi oldalakon böngészés közben és nagyon megtetszett- az már biztos volt. Már csak a tésztát kellett "kisütni". :D Ehhez a jól bevált kekszreceptemet variáltam kicsit át. A "gombhoz a kabátot" tipikus esete. :D ...és mivel igen jól sikerült, karácsonyig még biztos sül egy (két) adag. ;)
Hozzávalók:
A tésztához:
40 dkg sima liszt
5 dkg étkezési keményítő
20 dkg vaj
20 dkg cukor
2 tojás
1 tk. sütőpor
1 ek. karácsonyi fűszerkeverék
1 csipet só
A díszítéshez:
1/2 tojásfehérje
10 dkg porcukor
1 kk. citromlé
1 ek. étkezési keményítő
kristálycukor
- A lisztet, az étkezési keményítőt, a cukrot, a fűszerkeveréket és a sót tálba mérjük, elkeverjük, majd a felkockázott vajjal elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a tojásokat és az egészet gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk.
- Lisztezett felületen ~4 mm vastagra nyújtjuk, hópehely formával kiszúrjuk. A megmaradt tésztát újra gyúrjuk, nyújtjuk és kiszúrjuk.
- Sütőpapírral fedett tepsire sorakoztatjuk és 175°C-ra előmelegített sütőben ~8-10 perc alatt kisütjük a kekszeket. Kihűtjük.
- Az írókához az átdarált, átszitált porcukorhoz keverjük az étkezési keményítőt. A tojásfehérjét habbá verjük, majd a citromlevet és a porcukrot apránként hozzáadva habverővel, sűrűn folyós állagúra keverjük. Nem kell az egész cukormennyiség, csak annyit adagoljunk, amennyivel elérjük a kívánt állagot.
- Az elkészült cukormasszát masszív műanyag zacskóba kanalazzuk. Végét lezárjuk és egyik csücskén apró lyukat vágunk. Feldíszítjük a kekszeket, majd egy kevés pihentetés után, mielőtt az íróka megszáradna, kristálycukorral hintjük meg. A felesleget, ami nem tapad a díszítéshez, óvatosan leszórjuk, ezután hagyjuk, míg az íróka teljesen megszárad.
- Jól zárható dobozban hetekig is eláll(hat), így akár ajándékba is adhatjuk. :)






Emlékszem, mikor kicsik voltunk, olykor habkarika is volt a fenyőfán karácsonykor a szaloncukor és a kézzel készített díszek mellett. Később aztán a habkarika elmaradt. A fán lógó szaloncukor papírból való kicsempészését, majd a papír épségben történő visszatekergetését szorgalmasan gyakoroltuk, de kétségtelen, hogy ezt a műveletet Apu fejlesztette tökélyre. ♥ Jókat somolyogtunk magunkban, ha az óvatos lopáckodás, a zsákmány kiszemelése -ami lehetőleg egy jól eldugott helyen van- után üres csomagolásra akadtunk, mert valaki már megelőzött. :D Később aztán a fa mellett az asztalon is volt a tálban egy jó adag szaloncukor, hogy ne a fáról kelljen leenni, de ez persze nem gátolt meg minket abban, hogy onnan is csemegézzünk. :D A szaloncukor mellett pedig néha habkarika is került a tálba. Múlt télen én is nekibátorodtam és többszöri próbálkozás után rátaláltam egy klassz receptre. Idén újra nekiláttam, mert a tavalyi siker után muszáj, hogy idén is legyen habkarika és habcsók karácsonykor. :) Most lencsevégre is kerültek és néhány kivétellel -szigorúan csak minőség ellenőrzésből céljából lettek elfogyasztva- azóta dobozokban csücsülve várják az ünnepet. Persze nem csak a fára, vagy tálra kerülhet belőlük. Díszíthetünk velük tortákat, desszerteket, vagy egy jó sűrű forró csokoládét. :)


Hozzávalók:
10 dkg tojásfehérje
40 dkg cukor
víz (~1,6 dl az eredeti recept szerint)
- 30 dkg cukrot lábasba mérünk, felöntünk annyi vízzel, ami épp ellepi és közepes lángon felforraljuk. Hagyjuk, hogy elkezdjen besűrűsödni, közben többször ellenőrizzük. "Szálpróbát" csinálunk. Egy kanalat mártunk a cukorszirupba, majd mikor kissé meghűlt rajta a szirup, egy cseppet a mutató és hüvelyk ujjunk közé veszünk és ahogy többször összecsípjük, megnézzük, hogy tudunk-e szálat húzni belőle az ujjaink között. Ha igen, elkezdett besűrűsödni a szirupunk. Ekkor elkezdjük felverni a habot.
- A megmaradt 10 dkg cukorral habbá verjük a tojásfehérjét. Mire elkészülünk, a szirup is pont jó lesz.
- Mikor a habunk szép fényes, óvatosan, nagyon vékony sugárban, lassú keverés mellett belecsorgatjuk a cukorszirupot, majd újra gyors keveréssel kihűlésig habosítjuk.
- A kész habot csillagcsöves nyomózsákból szilikonos sütőpapírral fedett tepsire adagoljuk, tetszés szerinti formában.
- 70°C-ra előmelegített légkeveréses sütőben formától és mérettől függően 2-4 óra alatt kiszárítjuk. Nyitott ajtónál, a sütőben hagyjuk kihűlni. Ezután tetszés szerint felhasználható. Száraz, hűvös helyen hetekig eláll(hat). :)




Elvileg a szirupnak 115°C-osnak illenék lenni, de mivel nincs cukorhőmérőm én a szerencsére hagyatkoztam. :D Azalatt a néhány perc alatt, míg felvertem a fehérjét épp jó lett a szirup is. ;) A karikák és habcsókok élei talán nem olyanok, mint a nagy könyvben, de nagyon szép fényesek lettek. Könnyűek és ropogósak. :) ...csak tartsanak ki karácsonyig. :D
Őszintén szólva, rég birizgálta már a fantáziámat az édes bundás kenyér, de csak most jutottam el odáig, hogy egy "rendes" receptet is keressek hozzá. :D Történt ugyanis, hogy néhány napja, mikor kenyeret kellett volna sütnöm, kitaláltam, hogy inkább hamburgerzsemléket készítek. De valahogy nem volt kedvem most a gömbölygetéshez, így aztán úgy, ahogy volt, a tésztát betettem egy kenyérsütő formába és egyben kisütöttem. :D Később aztán pont olyan ételeket főztem, amihez nem igazán kellett kenyér, így a fele megmaradt. Nem akartam már tovább tartogatni, ezért gondoltam, bundás kenyér lesz belőle. De a tésztája olyan jó édeskés, akár egy kalács, ezért is kerestem hozzá receptet. A karamell pedig mostanság nagy kedvenc, ezért most az készült hozzá. Igen laktató, ezért nem csak ráérős reggelire lehet jó választás, de egy tartalmasabb leves után második fogásként is megállja a helyét. :)
Hozzávalók 4 személyre:
8 szelet szendvicskenyér vagy kalács
5 tojás
2,5 dl tejszín
1 kk. őrölt vanília
1 csipet só
A karamellhez:
25 dkg cukor
0,8 dl víz
8,5 dkg vaj
1,8 dl tejszín
1 csipet só
A sütéshez:
4 ek. olaj
4 ek. vaj
- A karamellhez lábasba mérjük a cukrot. Ráöntjük a vizet és kevergetés nélkül, kis/közepes lángon gyöngyözve forraljuk, míg a cukor karamellizálódni kezd. (Ez nekem ~30 perc volt, de lehet, hogy túl óvatos voltam. :))
- Mikor a szirupnak karamell színe és illata van, lehúzzuk a tűzről és beledolgozzuk a vajat. A tűzre visszatéve óvatosan belecsorgatjuk a tejszínt, ízesítjük sóval és felforraljuk. (Óvatosan, a forró karamell veszélyes tud lenni!) A tűzről levéve kis kancsóba öntjük.
- Az édes bundás kenyérhez a tojást elhabarjuk a tejszínnel, ízesítjük vaníliával és sóval, majd egy nagyobb, lapos edénybe -tepsibe- öntjük, amiben az összes kenyérszelet kényelmesen elfér. Oldalanként ~2 percig "áztatjuk" őket a tojásos keverékben, így mindet magukba szívják.
- Egy nagy serpenyőben-amiben 4 szelet kenyér elfér- felhevítünk 2-2 evőkanálnyi vajat és olajat, majd a kenyerek mindkét oldalát aranybarnára sütjük. Papírtörlőre szedjük, majd kisütjük a második adagot is.
- Az édes bundás kenyeret melegen tálaljuk, karamellszószt kínálunk mellé.




A karamell jó nagy adag -4 dl-, így bőven marad belőle desszertekhez, vagy egy finom habos kávéhoz. ;)