Szeretem ezt a sütemény, bár nem sűrűn volt hozzá szerencsém. Tekintve, hogy ez az édesség nem szerepel a régi családi recepttárban, így csak egyszer-egyszer, cukrászdában ettünk. Néhány éve már próbálkoztam vele, de valahogy nagyon nem sikerült. Azután még egyszer, és még egyszer, de valahogy nem sikerült rátalálni az igazira. Tegnap aztán úgy döntöttem, ha törik, ha szakad, én bizony képviselőfánkot fogok gyártani. :D Na persze! Meg ahogy azt én elképzeltem. Alapul véve kedvenc szakácskönyvem leírását, neki is láttam. Annak rendje és módja szerint elkészült a tészta. Igen ám, de mivel semmiféle viszonyítási alapom nem lévén -leszámítva a korábbi próbálkozásokat- nemigen tudtam, hogy hogy is kéne ennek kinézni. ...bár gyanúsan lágy volt a tészta. Üsse kő! A sütő már meleg, a tészta habzsákban, kiporcióztam és irány a forróság. Folyton ott lógtam a sütő előtt, hogy mit csinálnak a fánkok. Hát először semmit. :D Aztán növögettek, növögettek, de én még ilyet nem pipáltam, olyan volt, mintha a fánkok fejjel lefelé sültek volna. A tetejük tök lapos, az aljuk meg nő, mint a gomba és dőlnek jobbra-balra. :D Sejtettem, hogy ebből nem lesz díjnyertes süti, de hogy szegény a kukában fog kikötni, arra nem számítottam. Olyannyira fura lett a tészta, hogy fájó szívvel, de ehetetlennek kellett minősíteni. (Semmit nem utálok jobban a konyhában -ideértve a panírozást is-, mint ételt kidobni... Nem beszélve a tojásokról, amik kárba vesztek.) Így hát miután elmosogattam, elpakoltam és a kicsi lila gombafelhő is halványulni látszott a fejem felett, elhatároztam, hogy akkor most pár hónapig megint pihentetem a témát. Egy kávé, egy kis kerti mókázás, rötyögés, kertészkedés és fogócskázás után, miután Csemete délutáni szunyókálását töltötte, új lendületet kaptam. Nehogy már kifogjon rajtam egy süti! :D Igaz, nem vagyok egy nagy süteménygyáros, de ennyi gubanc még nem volt egyikkel sem. Na! Most már "csakazértis" megcsinálom! És így is lett! :D Ez tehát egy sokadik próbálkozás eredménye, de végre sikerült! :D Kóstolás után pedig a: "Húúú... Ez nagyon-nagyon finom!" dicséretet kapta. Hát kell ennél több? ;)
Hozzávalók:
A tésztához:
11 dkg sima liszt
3 dkg vaj
3 dkg zsír
1 dl víz
3 tojás (egyenként 50 g-osak)
csipet só
1 kk. cukor
A töltéshez:
1 csomag vaníliás pudingpor (főzős)
3 dl tej
3 ek. cukor
4 dl tejszín
2 ek. porcukor
- A vaníliás krémhez a pudingot előző este megfőzzük. Langyosra hűtjük, majd fóliával letakarva hűtőbe tesszük.
- A vizet -kis fazékban- felforraljuk a vajjal és zsírral. Egyszerre hozzáadjuk a lisztet, sót, cukrot és gyors mozdulatokkal addig keverjük, míg a tészta szépen összeáll. Áttesszük egy keverőtálba a forró tésztát és egy tojást robotgéppel azonnal beledolgozunk. A tésztát langyosra hűtjük, majd egyenként hozzáadjuk a másik két tojást. Mindegyikkel alaposan/türelmesen kidolgozva a tésztát.
- A sütőt eközben előmelegítjük 200°C-ra, egy nagy tepsit lefedünk sütőpapírral. A sütő aljába kis tepsibe 2 ujjnyi vizet teszünk. Ez szolgáltatja majd a gőzt a sütéshez.
- A kész tésztát csillagcsöves habzsákba töltjük és 16 egyforma nagyságú halmot/rózsát formálunk a sütőpapírra. Előmelegített sütőbe tesszük.
- 20 perc sütés után a hőmérsékletet 175°C-ra mérsékeljük és további ~20 perc alatt készre sütjük a fánkokat. Nagyon fontos, hogy a sütőt semmiképp ne nyissuk ki menet közben -legalábbis a sütési idő kétharmadáig biztosan-, mert a tészta összeesik.
- A kisült fánkok tetejét még forrón recés késsel levágjuk, hogy a gőz "kiszökhessen" a belsejükből. Máskülönben, a tészta megereszkedik és elveszti ropogósságát. A fánkokat ezután hagyjuk teljesen kihűlni.
- A tejszínt a porcukorral kemény habbá verjük. A vaníliapudingot robotgéppel fellazítjuk/habosítjuk, belekeverünk 4 evőkanálnyi tejszínhabot, majd simára dolgozzuk a krémet.
- Először a vaníliás krémmel, majd a tejszínhabbal megtöltjük a fánkokat. A "kalapjukat" visszatesszük, és tálalás előtt porcukorral hintjük.
Tipp/kiegészítés: Azért lett vaj és zsír is a tésztában, mert menet közben elfogyott a vajam. :D A lényeg a 6 dkg. Ez lehet teljes egészében vaj, vagy zsír. A tojásokat lemértem (héj nélkül :D), hátha másnak is meggyűlne a baja azzal, hogy nem írják le, mekkora az akkora. :D Ennél a tésztánál tényleg fontos tudni.
A hátterekért köszönet a Fotókelléknek.
