Oldalak

2017. október 7.

Gesztenyés palacsintatorta









Itt az ősz. Ezernyi színével és ízével ajándékozva meg minket. :) Ilyenkor rengeteg finom gyümölcs érik. Egyikük a gesztenye. Bevallom, igen sokáig nem ápoltunk jó barátságot. Emlékszem, gyerekkoromban kizárólag pürének ettem, tejszínhabbal. Akkor is inkább a hab volt a lényeg. :D Később volt egy időszak, mikor olyan helyen éltünk Párommal, ahol az erdők szélén gesztenyeligetek voltak, s az ősz beköszöntével a kirándulásokon jó sok gesztenyét gyűjtöttünk. Még ekkor sem kedveltem igazán, pedig mikor otthon sütöttük, csodás illat lengte be a konyhát. :) Néhány éve kezdtem csak süteményeket és desszerteket készíteni vele, s most már egyre gyakoribb vendég a konyhában. Ez a torta igazi őszi finomság. Ebbe aztán került gesztenye bőven. :D "Frissen" a legfinomabb, ezért érdemes úgy készíteni, hogy még aznap el is fogyjon. Igazi gesztenyekedvelőknek azt hiszem ez nem okoz majd gondot. ;)










Hozzávalók egy ~20 cm átmérőjű tortához:
A palacsintához:
3 x 20 dkg sima liszt
3 x 6 g sütőpor
3 x 2,5 dl tej
3 x 5 dkg cukor
3 x 2 tojás
3 x 5 dkg olvasztott vaj
3 x 1 csipet só

Továbbá:
3 ek. holland kakaópor

A töltelékhez:
50 dkg gesztenyepüré
25 dkg mascarpone
3 ek. porcukor

A díszítéshez:
tört kakaóbab


  1. A palacsinta hozzávalóiból 3 adag tésztát keverünk, 3 külön tálban. A második adag tésztában 1, a harmadikban 2 evőkanálnyi lisztet lecserélünk azonos mennyiségű holland kakaóporra. 
  2. Az így előkészített tésztákból, enyhén kivajazott ~20 cm átmérőjű serpenyőben 4-4 palacsintát sütünk. Ha esetleg kimaradna a tésztákból, azokat összekeverjük és további palacsintákat süthetünk. 
  3. A kész palacsintákat hűlni hagyjuk, közben elkészítjük a krémet. 
  4. A mascarponét kikeverjük a porcukorral, majd hozzáadjuk a villával áttört gesztenyepürét és összedolgozzuk az egészet. 
  5. A palacsintákat tetszés szerinti színsorrendben rétegezzük, miközben mindegyiket megkenjük a gesztenyekrémmel, majd a maradék krémmel bevonjuk a tortát. A tetejét tört kakaóbabbal díszítjük. 1-2 órát hűtőben pihentetjük, ezután szeleteljük.














A receptet megtaláljátok a Kifőztük szeptemberi számában is. :)
 

2017. október 4.

Kókuszos csokoládéital









Egyre hűvösebbek a reggelek, ilyenkor jólesik, ha valami finom, melengető itókával kezdjük a napot. :) Ez a kókuszos csokoládéital pont az ilyen reggelekre való. Jó időre feltölt energiával az biztos. :D Persze nem csak napindítónak lehet klassz. Délután egy napsütötte teraszon elkortyolgatva is remek. Mellé eleszegetünk néhány kekszet (recept hamarosan) és meg is van a reggeli, vagy uzsonna. ;)









Hozzávalók 2 személyre:
3 dl kókusztejszín
3 dl víz
4 ek. kókuszliszt
2 ek. holland kakaópor
3 ek. kókuszcukor

A tetejére:
1 dl kókusztejszín habbá verve
kókuszreszelék


  1. A kókuszlisztet a kakaóporral és a kókuszcukorral kis fazékban elvegyítjük. 
  2. Felöntjük a kókusztejszínnel és vízzel. Állandó keverés mellett, közepes lángon felfőzzük. 
  3. Poharakba töltjük. A tetejét tejszínhabbal és kókuszreszelékkel díszítjük. Melegen vagy hidegen fogyasztjuk.












A receptet a Kifőztük augusztusi számában is megtaláljátok. :)

2017. október 2.

Körforgás - Tengelic az év madara 2017






Múlt ősszel Csemete és én szorgosan töltögettük a madáretetőket, hogy a kis tollas vendégeknek legyen miből eszegetni. :) Voltak, akik szépen csipegettek, s voltak, akik olyan elánnal törték a napraforgómagot és sertepertéltek az etetőben, hogy az élelemből jutott bőven a fű közé is. :D Tavasszal aztán egyszer csak elkezdtek kibújni a kis "palánták". Volt ott köles, búza és napraforgó is szép számmal. Cseperedtek, cseperedtek és egyszer csak virágba borultak. :) Úgy örültem neki, mert nagyon szeretem a napraforgót. A méhek szorgalmasan döngicséltek, röpködtek virágról virágra. Később aztán nyár végével a napraforgók szépen elhullajtották szirmaikat, a kis "tányérok" tele voltak magokkal, így aztán nem bántottam őket; reménykedtem benne, hátha néhány kismadár rájuk talál és majd jókat csemegézik. Így is lett. :) Legnagyobb meglepetésemre egy egész "tengeliccsalád" szokott ide. Reggelente és esténként hangos volt a csiviteléstől az egész kert. Figyeltem, ahogy a szülők etetik és tanítják a fiókákat. Később a fiatalok már egyedül is idemerészkedtek. Az ablakból lestük őket Csemetével, és meg is beszéltük, hogy idén ősszel is töltögetjük majd az etetőket, hátha jövőre is lesz napraforgó.























A tengelicről bővebben itt olvashattok. :)