No kérem... Hát ez a kuglóf második nekifutásra sikeredett ilyenre, mert hogy először alaposan elszámoltam a tölteléket. :D Ami nem lett volna baj, ha nem akarom mindenáron az összeset beletuszkolni a formába. Utóbb eszembe jutott, hogy hát akár meg is ehettük volna külön. Sebaj! Kuglófnak kuglóf lett, de szépnek semmiképp sem mondható, mert a töltelék mindenhol utat tört magának, ahol csak tudott és nem kis bűvészmutatvány volt egyben kivarázsolni a sütit a formából, mert igencsak beleragadt. :D A főpróbát mégis sikeresnek nyilvánítottam, mert ízre pont ilyet szerettem volna. Nem kellett más, csak egy kis számolgatás és némi hatásszünet az újabb kókuszos süti előtt. :D Jelentem a töltelék még így is kikandikált itt-ott a tésztából, de ennyi még "belefér". ...azaz hogy nem, de ennél kevesebbel már nem akartam kipróbálni, mert ennyi kell. :) ...és most egy ideig nem lesz kókuszos édesség. :D
Hozzávalók:
A tésztához:
40 dkg sima liszt
4 ek. olaj
8 dkg cukor
3 dkg kókuszreszelék
3 tojássárgája
2,5 dl tej
2 dkg élesztő
csipet só
A töltelékhez:
2 dl + 2-3 ek. tej
7 dkg kókuszreszelék
1/2 kk. őrölt vanília
5 dkg cukor
1 tk. étkezési keményítő
- A töltelékhez kis lábasban felfőzzük a tejben a kókuszreszeléket a cukorral és vaníliával. Kis csészében kikeverjük az étkezési keményítőt egy kevés tejjel, majd besűrítjük vele a kókuszkrémet. Levesszük a tűzről és hűlni hagyjuk.
- A tésztához az élesztőt egy teáskanál cukorral ~1 dl langyos tejben felfuttatjuk. A többi cukrot a tojássárgájával jó habosra kavarjuk, majd hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt, az olajat és a megmaradt tejet. Elkeverjük, majd beleszitáljuk a lisztet. Hozzáadjuk a kókuszreszeléket és fakanállal -vagy géppel- simára dolgozzuk a tésztát.
- Zsírozott, lisztezett formába öntjük a tészta felét. Elegyengetjük, majd körben rákanalazzuk a tölteléket úgy, hogy az lehetőleg ne érjen a formához. A tészta másik felével beborítjuk, majd letakarva, huzatmentes helyen ~50 percig kelesztjük.
- A megkelt tésztát 190°C-ra előmelegített sütőben ~35-40 perc alatt -tűpróba- aranybarnára sütjük. Néhány perc pihentetés után a formából óvatosan kivéve, rácsra téve kihűtjük. Porcukorral hintve tálaljuk.
A receptet a Kifőztük februári számában is megtaláljátok. :)
Nagyon szeretem ezt a csöpp kis madarat. Ezidáig csak képeken, rajzokon láttam, de néhány nappal ezelőtt személyesen is találkoztunk. :) Anyuéknál voltunk, s kint sétálgattunk a kertben, mikor először felfigyeltem erre a kis apróságra. Anyu mondta, hogy ő már sokszor látott őszapókat itt a kőrisfán. No, gondoltam, én bizony kifigyelem őket. :) Igaz, az időjárás nem volt igazán barátságos, de ez az őszapókat cseppet sem zavarta az aprólékos és sok figyelmet igénylő munkában, ugyanis fészket építenek. Bizony, itt Anyuéknál a nagy fenyőfán! Nagyon megörültünk neki! :) Mutattam is Anyunak és Öcsinek, hogy hol épül a fészek, mert most már látszik. Igaz, nagyon kell figyelni, mert klassz kis rejtekhelyet találtak neki. Ha az ember egy kicsit türelmes, szépen megfigyelheti, ahogy a két kis szorgos építkezik. Röppennek ide-oda. A diófáról zuzmót csipegetnek, a nyírfáról a vékony, fehér, papírszerű kérgét, a kerítésről pókhálót, a bokrok alól tollakat, a fűből pedig mohát gyűjtögetnek. Közben folyamatosan beszélgetnek. Eszembe jutott, hogy ilyenkor biztos megbeszélik, hogy épp mi kell a fészekhez. "Hozok egy kis mohát még! Te keress még pókhálót jó?" :D Tegnap aztán olvasgattam róluk, s azóta még kedvesebbek. Mert az őszapó nem csak küllemre, hanem természetében is igen bájos kis madárka. Akadnak olyan párok, melyeknek ha épp nem sikerül a fészekrakás, vagy a költés, akkor ők is besegítenek más családoknál a fiókák felnevelésében. S ha a fiókák kirepültek, akkor is együtt marad a csapat. :) Egyes párok egészen összebújva alszanak, s egyikük a párja fölé rakja a szárnyát, teljesen betakarva őt. :) Végtelenül figyelmesek és gyengédek egymáshoz. Törődnek egymással, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint egy történet. Egy tudós őszapófiókákat nevelt szobájában. Jó idő volt, s kinyitotta az ablakot. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy felnőtt madarak járnak be a fiókákhoz. Meghallották azok hangját, ahogy éhesen csiripelnek és elkezdték etetni őket. Mert nekik ez a világ legtermészetesebb dolga... Törődni egymással. ♥
Mi más is készülhetett volna a második adag blundel tésztából, mint túrós batyu. :) Nagyon szeretjük a túrós süteményeket, úgyhogy nem kellett sokáig gondolkodni, hogy mi legyen a hétvégi reggeli. :) Kívül ropogós, belül foszlós, puha tészta, sok-sok túróval. Ez utóbbi miatt a batyuk kissé szétnyíltak sütés közben. ...de milyen lett volna már, ha csak mutatóba kerül beléjük töltelék? :D
Hozzávalók 12 db-hoz:
1 adag blundel tészta
30 dkg túró
2 ek. tejföl
1 citrom reszelt héja
2 ek. cukor
2-3 ek. víz
A tetejére:
2-3 ek. tej
1 ek. porcukor
- A töltelékhez a túrót villával kissé összetörjük, majd kikeverjük a tejföllel, cukorral és reszelt citromhéjjal.
- A tésztát lisztezett felületen 30x40 cm-es téglalap formára nyújtjuk, majd 10x10 cm-es négyzetekre vágjuk.
- A négyzeteket egyenként kissé megnyújtjuk -megtartva a formát-, majd közepükre 1-1 evőkanálnyi tölteléket halmozunk.
- A széleket lekenjük vízzel, majd a tészta sarkait -először két oldalról, majd alulról és felülről- középre hajtjuk úgy, hogy kissé fedjék egymást.
- A megformált batyukat sütőpapírral fedett tepsire sorakoztatjuk és 30 percig kelesztjük.
- 200°C-ra előmelegített gőzös sütőben ~20 perc alatt készre sütjük. A batyuk tetejét még forrón lekenjük cukros tejjel. Langyosra hűtjük. Tálaláskor porcukorral hintjük.
