A fahéjas dió -mandula, vagy mogyoró- igen jó találmány. Emlékszem, régebben karácsonyi vásárokban lehetett kapni fahéjas mandulát. ...arany áron. Persze azért egy kisebb adagot mindig be kellett szerezni, szigorúan kóstolási célzattal. :) Sokszor gondolkodtam, hogy lehetne elkészíteni valami hasonlót, de azután mindig elfelejtődött. Tavaly (de fura leírni... :D) karácsony előtt Piszkénél megláttam ezt a szuper csemegét és a meglévő szépen megpucolt diókészletnek pár perc alatt lőttek. :D Igen jó értelemben persze. Még az ünnepek alatt kétszer is készült, és most újra. Hiába na... finom. Gondoltam, most legyen mellé egy kis melengető itóka is, mert ebben a cudar időben bizony szükség van rá. Így ketten együtt igen jó hatással vannak az ember hangulatára. ;)
Hozzávalók:
A mézes-fahéjas kávéhoz 2 személyre:
2-4 tk. méz (ki milyen édesen szereti)
2 csipet őrölt fahéj
2 adag friss forró kávé (lehet presszó, hosszú, tejes, bármilyen, amilyet csak szeretünk)
Továbbá:
tejszínhab
méz
fahéjas-vaníliás cukor
fahéjas dió (apróbb darabok)
A fahéjas dióhoz:
30 dkg dió
15 dkg cukor
1 tk. őrölt fahéj
1 kk. vaníliapor
0,6 dl víz
- A fahéjas dióhoz a hozzávalókat tapadásmentes serpenyőbe öntjük. Közepes lángon kevergetve addig melegítjük, míg a cukor, a vízzel sziruppá nem olvad. Ezután figyelve, hogy a fahéjas szirup mindenhová jusson, tovább kevergetjük, míg a víz elpárolog és a fűszeres szirup megszilárdul a dión. A kész csemegét sütőpapírra borítjuk és kihűtjük.
- A kávéhoz két bögrében elosztjuk a mézet és fahéjat. Felöntjük -tetszés szerinti- forró kávéval és elkeverjük. A tetejére tejszínhabot halmozunk.
- A tejszínhabra kevés mézet csorgatunk, fahéjas dióval és fahéjas-vaníliás cukorral díszítjük.
A karácsonyi ünnepek alatt felhalmozódott itthon némi datolya. :) Mivel nálunk annyira nem fogy csak úgy magában, inkább gyümölcskenyérbe, néhány sütibe, elkezdtem hozzá olyan recepteket keresni, amihez nagyobb mennyiség kell. Találtam is rengeteget. Egyszer beszerzek -vagy faragok :D- hozzá formázót és biztos sütök Ma'moul-t, mert olyan szép. Addig pedig maradok ennél a receptnél, mert jó kis süti kerekedett belőle. ;)
Hozzávalók 40 db-hoz:
a tésztához:
16 dkg vaj
10 dkg cukor
35 dkg sima liszt
2 tojás
1 kk. só
A töltelékhez:
50 dkg aszalt datolya (mag nélkül)
1 narancs leve
1 narancs reszelt héja
1 kk. őrölt fahéj
A tetejére:
1 tk. méz
1 kk. víz
2 ek. szezámmag
- A töltelékhez a datolyát tálba tesszük, meglocsoljuk a narancs levével és ~30 percet pihentetjük. Késes aprítóban krémesre daráljuk, belekeverjük a reszelt narancshéjat és fahéjat.
- A tésztához a vajat cukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a tojásokat, ezekkel is alaposan kikeverjük, majd beledolgozzuk a lisztet.
- A tésztát két részre osztjuk és mindkét felét alaposan lisztezett felületen 40x8 cm-es téglalappá nyújtjuk.
- A téglalapok közepén, hosszában elosztjuk a tölteléket, majd a tésztát ráhajtva, hengert formálunk. A töltött tésztahengert ~60 cm hosszúságúra sodorjuk, majd éles késsel 3 cm-es darabokra vágjuk, melyeket sütőpapírral fedett tepsire sorakoztatunk.
- A tetejüket lekenjük a méz és víz keverékével, majd megszórjuk szezámmaggal. A süteményt 175°C-ra előmelegített sütőben ~20 perc alatt készre sütjük.
A receptet megtaláljátok a Kifőztük novemberi számában is. :)
Egyszerű, laktató, de mégsem túl nehéz leves. Ez kell most a hidegben, a nagy ünnepi eszem-iszom után. :) Sokszor készül nálunk, mert gyorsan megvan és ha kicsit üresebb a kamra és a hűtő, néhány zöldség és egy kis szalonna, vagy kolbász mindig van itthon. :) ...erről most eszembe jut egy régebbi főzős műsor, ahol az volt a mondás, "...mert az mindig van otthon...". Néha jókat kacarásztam magamban, mert olyan alapanyagok is előfordultak, ami nálunk még sosem, vagy csak nagyon ritkán. De hát ugye mindenkinek más a kamrája. :D Persze én is főztem már hol zeller, hol fehérrépa nélkül, ha épp elfogyott, de azok nélkül is épp annyira jó. :) ...esetleg ha akad egy kis tejföl -mert ez nálunk történetesen mindig van itthon-, tálaláskor mindenki kedvére megbolondíthatja vele a leves. ;)
Hozzávalók 6 személyre:
15 dkg füstölt húsos szalonna
1 vöröshagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
kis darab zeller
4-5 közepes burgonya
15 dkg lebbencstészta
őrölt paprika
só
1/2 ek. zsír, ha szükséges
- Egy nagyobb fazékban a csíkokra vágott szalonnát lepirítjuk. (Ha szükséges kevés zsírt tehetünk alá.)
- A szalonnát kiszedjük, a visszamarad zsírra tesszük a lebbencstésztát, finomra vágott hagymát. Addig pirítjuk kevergetve, míg a tészta elkezd hólyagosodni.
- Rátesszük a megtisztított, karikára vágott sárga- és fehérrépát, a kockára vágott zellert és a szalonnát. Néhány percig együtt pirítjuk.
- Meghintjük őrölt paprikával, sóval, hozzáadjuk a megtisztított, kockára vágott burgonyát, majd vízzel felengedve lassú tűzön készre főzzük a levest.
A receptet megtaláljátok a Kifőztük decemberi számában is.
