Apu emlékére

Nagyon hiányzol Apu! ...elmondhatatlanul... Elmentél, s a világ, "Csibebogár" világa örökre megváltozott. Már semmi sem olyan, mint régen... Jönnek, egyre csak jönnek az emlékek... Kavarognak, kergetik egymást, s én repülök utánuk, beléjük kapaszkodom, hogy újra átélhessem azt a sok szép pillanatot, ami megadatott nekünk. ...ahogy kicsik vagyunk, s hétvégenként ebéd után bekuckózunk a kis szobába és te mesélsz nekünk Zöld Disznós mesét. Hallom a hangod, de a mesékre már nem emlékszem. ...ahogy együtt szeditek a szegfűt az üvegházban, s Anyu énekel nekünk, hogy megtaláljunk titeket az ágyások között. Én is szedem... Mindig kiválasztom azt az egy szálat, ami különbözik a többitől, s már a kezemben is van a kincs, örömmel mutatom nektek, s ti sosem haragudtok, hogy leszedem. Kicsi kávéspohárban ott virítanak a konyhában. ...ahogy Te és Anyu a nagy vödrökbe szeditek a paradicsomot, mi meg kicsik kis homokozóvödrökbe gyűjtögetjük a "gyerekparadicsomot", mert azt mondtad, az a legfinomabb. ...ahogy megjavítod a gokartot, hogy újra tudjunk vele játszani. ...ahogy hallom a hangod, Anyuval együtt kiáltotok utánam, hogy "Ne a kereket nézd!", mikor tanítottatok biciklizni. ...mikor vasalod a ruhánkat és fésülöd a hajunkat, Húginak és nekem, hogy szépek legyünk az iskolában, mert Anyu bent volt a kórházban mikor Öcsit várta. ...ahogy kint vagyunk a réten és sárkányt eregetünk, s te tanítod, hogyan kell irányítani, hogy szépen szálljon. ...ahogy nyaranta a kertben rekeszekből és fóliából igazi klassz medencét építesz nekünk, amiben óriási nagyokat lehet pancsolni. ...ahogy felkapod a lábadra a görkorit és a kertben a nagyszoba ablaka alatt fel-alá gurulsz, hogy megmutasd, hogy kell ezt csinálni. …ahogy együtt építjük a modellvasutat, amit Öcsinek hoztál, és csillogó szemekkel nézzük, ahogy először elindul a kis mozdony. ...ahogy az üvegházban ott virít az Alstroemeria, amit elsőként termesztettetek Magyarországon. ...ahogy szép hosszú szárral csokrokba szeditek, kötözitek és utána teszitek a kis hűtőkamrába. ...ahogy később már mi is a "felnőttparadicsomot" szedjük együtt veletek, és gondosan rekeszbe válogatva szépen felstócoljuk a szín alatt. ...ahogy egy-egy átdolgozott nap után még este nekilátunk krumplit és kolbászt sütni. ...ahogy krumplis tarhonyát főzöl. ...ahogy Anyu megkér, hogy ízesítsd be a babfőzeléket, mert azt te tudod igazán. ...ahogy a nagy utak előtt együtt kitakarítjuk a kocsit, hogy szép tiszta legyen, és én bemászok a csomagtartóba, mert nem érem el kívülről. ...ahogy éjszaka sokáig fent vagyunk, mert várjuk, hogy mikor érsz haza Hollandiából, aztán elnyom minket az álom, de hajnalban felébredünk az ajtócsukódásra és a hangodra, ahogy Anyuval beszélgettek, s mi robogunk ki a konyhába, mert végre hazaértél. ...ahogy bontogatjuk a kincseket, s közben hallgatjuk, hogy milyen volt az utad. A fémdobozos színes ceruzakészlet azóta is megvan ahogy a többi kincs is... És persze enni is kell, így hajnali négykor bontogatjuk a madárlátta zsemléket és csinálunk szendvicseket és közben jókat beszélgetünk. ...ahogy nyaranta együtt vagyunk a Balatonon, és neked úgy kell minket kivadászni a vízből, hogy felmenjünk végre a nyaralóhoz, mert Anyu kitette a "jelzést" az erkélyre, hogy kész az ebéd. Vagy mikor mindannyian együtt ülünk a strandon és csápoljuk a szendvicseket, a palacsintát és a lángost, amit Anyu sütött, mert az sokkal finomabb. Az esti nagy kártyázások a nyaralóban, mikor már mindenki olyan fáradt, hogy majd leragad a szeme, de azért kikuncsorgunk még egy kört. ...ahogy besétálunk Badacsonyba és esszük a fagyit. Vagy mikor Tomajban reggelente elsétálunk a kis pékséghez -ahová annak előtte Papával mentünk-, ahol a legfinomabb óriáskiflit lehet kapni. ...mikor megkaptuk a síléceket és a kertben a nagykapuhoz vezető "dombon" tanítasz minket síelni. A nagy hógolyózások telente, mikor utána az egész család együtt építi a hóembert. ...ahogy együtt díszítjük a karácsonyfát. ...ahogy esténként együtt fejtjük a keresztrejtvényt, amibe persze mi is belekotyogunk és te jókat somolyogsz rajta, aztán beírod a szavakat. ...ahogy körbeüljük az asztalt és vacsora után még nagyokat beszélgetünk. A sztorik, amiket mesélsz, s már folyik a könnyünk a sok nevetéstől. ...ahogy Öcsivel mentek fácánt őrizni éjszakára és Anyu annyi mindent csomagol, mintha egy hétre mennétek. ...ahogy vadászat után fáradtan hazaérsz és fürdés után leheveredsz a kanapéra a nagyszobában és mi gyerekek gyúrjuk a fáradt lábaidat, hogy másnapra ne legyen izomlázad. Aztán bekuckózunk tévét nézni és te jókat durmolsz közben. ...ahogy szépen hordjuk ki a kertbe a bográcsozáshoz a hozzávalókat neked és te megfőzöd a világ legfinomabb dámpörköltjét, aztán megterítünk a nagy diófa alatt és jókat eszünk. ...és ahogy nekikészülünk a szalonnasütögetésnek, de előtte kiválasztjuk a nyársakat és te megfaragod mindenkiét, ahogy beirdalod a szalonnát és hagymát is pucolunk hozzá, mert azzal a legfinomabb és persze füstös pirítóssal, amire a szalonna zsírját csöpögtetjük. És jókat nevetünk, ahogy a parázs fölött mindenki a legjobb helyet keresi a szalonnájának. A családi nyaralások... Olaszország, a tengerpart, az esti nagy séták, mert akkor zsong a város igazán. Ausztria, a hosszú hegyi utak, ahol mi ide-oda kapkodjuk a fejünket, hogy milyen szép a kilátás és te csak azt hallod, hogy: "Apu nézd! Milyen szépek a felhők! Milyen szépek a hegyek! Nézd Apu, egy szivárvány!" De te csak az utat nézed, mert tériszonyod van, s mikor felérünk a hegytetőre, a pihenőhöz, végre te is megcsodálhatod mindazt, amin mi végig örömködtünk. Ahogy ülünk a kocsiban a hosszú úton Hollandiába és ti csak hallgatjátok a milliónyi kérdést és végtelen türelemmel válaszoltok. …mikor Hollandiában meglátogatjuk azt a kedves a családot, akiknél kint dolgoztál egy évig az egyetem után. És ők igaz barátként fogadnak minket, s ez a barátság azóta is tart. Együtt sütögetünk és játszunk a gyerekekkel, és te folyamatosan fordítasz nekünk és nekik, hogy beszélgethessünk. És elmegyünk egy óriáspalacsintázóba és a tengerpartra, ahol leesszük a kávétokról az összes tejszínhabot és kagylókat gyűjtünk. ...ahogy Madurodam-ban sétálva te elmeséled, hogy milyen épületeket látunk és mit csinál az a sok apró emberke a makettvárosban. Később, mikor kivittél magaddal, mikor a cégnél nyílt napok voltak és kilométereket sétálunk együtt a bemutatóágyások között. És én csak hallgatom, hogy mennyi mindent tudsz a zöldségekről, a kertészetről és ahogy válaszolsz a látogatók összes kérdésére; és arra gondolok, hogy olyan szeretnék lenni, mint te. Ahogy a fárasztó nap után a kantinban együtt vacsorázunk a többi kollégáddal és jókat beszélgetünk közben. ...ahogy bemegyünk egy kertészeti áruházba és megkapom az első igazi fa klumpámat; ahogy válogatjuk a legszebb virághagymákat Anyunak, hogy majd otthon együtt elültetjük és milyen nagyon szép lesz a kert. ...ahogy együtt lemegyünk a Balatonra megmetszeni a szőlőt. ...ahogy rám nézel, mikor kijelentem, hogy márpedig én kertész leszek. ...ahogy megtanítod, hogyan lehet egy apró mozdulattal a drótra kötni a madzagot, úgy, hogy ne bomoljon ki, de egy mozdulattal le lehessen szedni, ha már nem kell. Hogy hogyan kell tekergetni és levelezni a paradicsomot. ...ahogy egymás mellett ülünk a palántanevelőnél egy-egy ládán és szépen gondosan elvetjük a kísérlethez a magokat, hogy aztán a kész palántákat otthon elültessük. ...ahogy együtt szedegetjük a milliónyi kis "gyerekparadicsomot"; megszámoljuk, megmérjük és írjuk a táblázatba az adatokat. ...ahogy segítesz megírni az összefoglalót a kísérleti eredményekről. ...ahogy ketten ülünk a kocsiban és megyünk haza a diplomaosztó után. ...ahogy együtt berendezzük a kiállításokon a bemutatóstandot, gondosan elrendezve a szépen megtisztogatott zöldségeket. ...ahogy együtt vasaljuk a fóliát a kertben a kiskonyha előtt, hogy utána fel tudjuk húzni a blokkra. ...a közös utazások, amikor a kocsiban rengeteget beszélgetünk, és nekem még mindig tengernyi kérdésem van, amire te ugyanolyan végtelen türelemmel válaszolsz, mint kiskoromban. ...ahogy ránk néztek, mikor bejelentjük, hogy összeházasodunk. ...ahogy megtáncoltatsz a lagziban. ...hogy mennyire boldog vagy, mikor megtudod, hogy hamarosan Nagyapó leszel. ...ahogy először a karodban tartod a kisunokádat, ahogy ránézel; az a boldogság, büszkeség, szeretet le sem írható. ...ahogy számolgatod az apró lábujjakat: "Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megfőzte, ez az iciri-piciri meg mind megette." A fülemben cseng a hangod. ...ahogy fújod neki a szappanbuborékot, ahogy együtt sétálgatunk a kertben. ...ahogy itt vagytok nálunk és együtt labdázunk és te is beállsz focizni. Ahogy Prücsök szedegeti neked a diót és te mindegyiknek annyira örülsz. ...ahogy büszkén nézed a kis kertészt, ahogy ülteti a "gyerekhagymát", ahogy öntözi a virágokat, ahogy füvet nyír, ahogy virágot szimatol. ...a nagy építőzések nálatok a hátsó szobában, mikor mosolyogva hallgatod a véget nem érő csacsogást. "Nézd Papa! Egy markoló! Felveszi a földet, beteszi a dömperbe, a dömper meg kiborítja." "Nézd Papa! Egy traktor!" ...és olyan jókat diskuráltok. Ahogy együtt nézegetitek a Kertszőlőt és te meséled az unokádnak, hogy melyik gép mit csinál. ...ahogy idén nyáron együtt vagyunk lent a Balatonon. ...ahogy ülünk az ebédlőben és te felolvasod Prücsöknek a Kisvakondos mesét. ...ahogy együtt nézegetitek az új játék traktort, mert persze kell vásárfia. ...ahogy együtt lapozgatjátok a képeskönyveket. ...ahogy együtt szerelitek az új fűnyíróját, amit tőletek kapott, mert a régit itthon felejtettük. ...hogy milyen büszkén nézed ezt a csöpp, kis embert, ahogy a kis zöld gumicsizmájában fel-alá tologatja a fűnyírót. ...és mindig megtankolod neki, mikor kifogy a benzin. ...ahogy együtt elmegyünk Tomajban a játszótérre, te ülsz a padon, s nézel minket, ahogy játéktól játékig nyargalászunk, s közben jókat somolyogsz. ...ahogy örülsz a "Gesztenye Gusztiknak", amiket Prücsök gyűjtöget neked.

...az utolsó szavunk egymáshoz: Szeretlek.

Nagyon hiányzol Apu! Most már az égieknél vagy, onnan figyelsz minket és vigyázol ránk...

...már soha nem lesz semmi olyan, mint régen. ...és az emlékek egyre csak jönnek. Kavarognak, kergetik egymást, s én repülök utánuk, beléjük kapaszkodom, utazom velük, s újra átélem ezt a sok csodás pillanatot. ♥