Császármorzsa

Az egyik kedvenc "édességem", már ha nincs kedvem épp palacsintát sütni. :) Márpedig hogy, hogy nem, van amikor nincs. :D Pláne este, vagy hajmosás után, mert persze akkor jön rá az emberre a palacsinta -vagy ne adj' Isten a bundáskenyér-ehetnék :D. Ilyenkor inkább a kevésbé átható illatú ételekre szavazok. Ezért hát a palacsintát olykor császármorzsára cserélem. A recept a kedvenc Horváth Ilona szakácskönyvemből van. Persze nem csak édességnek ehetjük. Kiváló lehet egy tartalmas leves után második fogásként, vagy esetleg vacsorára is. ;) Ráadásul garantáltan hangulatjavító hatással bír, úgyhogy épp jól jön ilyen borongós időben. :D

Hozzávalók 4-6 személyre:
2,5 dl sima liszt
2,5 dl búzadara
5 dl tej
4 tojás
fél citrom reszelt héja
5 dkg vaníliás cukor
5 dkg vaj
csipet só

A tálaláshoz:
porcukor
dzsem

1. A lisztet és búzadarát tálba mérjük, majd felöntjük a tejjel és néha átkeverve egy órát pihentetjük. 
2. A tojások sárgáját kikeverjük a cukorral, majd a búzadarás keverékhez adjuk. A tojások fehérjét kemény habbá verjük és szintén a búzadarás keverékbe forgatjuk. 
3. Nagy, magas falú serpenyőben felhevítjük a vajat. A tésztát a serpenyőbe öntjük, majd addig sütjük, míg az alja pirulni kezd. Ekkor két -lehetőleg fa- villa segítségével apróbb darabokra tépkedjük a tésztát. 
4. Folyamatosan keverjük, aprítjuk és addig forgatjuk, míg egyenletesen átsül és aranybarnára pirul. 
5. Forrón, porcukorral hintve tálaljuk, dzsemet kínálunk mellé.

A receptet a Kifőztük februári számában is megtaláljátok. :)