Kapros túrós lepény

Ezt a süteményt biza nekem találták ki! :D Na jó, nyilván nem vagyok ezzel egyedül, mert hogy igen sokan szeretjük. De az már egyszer bizonyos, hogy ez az egyik kedvencem. Kelt is és túrós is és van benne kapor. Nagy kár, hogy a kaporszezonnak mindjárt vége. Még szerencse, hogy jó pár csokorral menekítettem télire. ;) Ez a süti pedig az utolsó csokor friss kaporból készült. Persze idén nem először, de csak most sikerült lefotózni. :D A recept Horváth Ilona szakácskönyvéből van, icipici átalakítással.

Hozzávalók egy 25x20 cm-es tepsihez:
A tésztához:
25 dkg sima liszt
3 dkg cukor
1 tojás
5 dkg lágy zsír
2 dl langyos tej
2 dkg élesztő
csipet só

A töltelékhez:
45 dkg túró
3 ek. cukor
2 tojás
1 ek. búzadara
1 kis csokor friss kapor finomra vágva
csipet só

A tetejére:
2 ek. tejföl
1 tojássárgája
1 ek. cukor

Továbbá:
kevés zsír a tepsi kenéséhez 
porcukor a tálaláshoz

1. 1 dl tejben  egy evőkanál cukorral és egy evőkanál liszttel felfuttatjuk az élesztőt. A többi cukrot kikeverjük a zsírral, a tojással és a megmaradt tejjel.
2. A lisztet tálba mérjük. Hozzáadjuk a sót, az élesztőt és a tojásos keveréket, majd fakanállal nem túl kemény tésztává dagasztjuk.
3. Letakarva, langyos helyen a duplájára kelesztjük.
4. A tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk, majd a zsírozott tepsibe fektetjük. Letakarva addig kelesztjük, míg a sütő bemelegszik és elkészül a töltelék.
5. A túrót áttörjük, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kikeverjük.
6. A tölteléket a tésztára kanalazzuk, óvatosan elsimítjuk. 
7. A lepényt 180°C-ra előmelegített sütőben ~50 perc alatt készre sütjük.
8. A tejfölt kikeverjük a cukorral és a tojássárgájával, majd ezzel átkenjük a sütemény tetejét és további ~10 percre visszatoljuk a sütőbe, míg a teteje szép aranybarna nem lesz.
9. A tepsiben hagyjuk langyosra hűlni, ezután szeleteljük. Tálaláskor porcukorral hintjük.

Vaníliás őszibaracklekvár

Nemrégiben sikerült szert tenni szép érett, sárga húsú őszibarackra. :) Annyira szépek voltak, ahogy ott sorakoztak a rekeszekben, hogy szinte véteknek éreztem lekvárt főzni belőlük. :D Na jó, csak viccelek, de azért néhány szemet megmenekítettem friss fogyasztásra és persze sütibe is került belőlük. :) A lekvárt két adagban főztem, az elsőnél kevesebb pektint használtam, így az az adag kicsit hígabb lett. Oda se neki, mert az ízén mit sem változtat. Lehet belőle öntet süteményekre, pohárdesszertre, palacsintára, vagy gombócokhoz. ...és ha esetleg maradna jövő nyárra, akár fagyira is tehetjük. ;)

Hozzávalók:
őszibarack
35-40 dkg cukor / 1 kg tisztított gyümölcshús (a barack fajtájától és ízléstől függően)
1 vaníliarúd / 1 kg tisztított gyümölcshús
8-12 g pektin / 1 kg tisztított gyümölcshús (attól függően, mennyire sűrű lekvárt szeretnénk)
1/2 citrom leve

1. A barackot több vízben, alaposan megmossuk. 
2. Egy nagy fazékban vizet forralunk, majd kisebb adagonként -amennyi gyümölcs egy rétegben kényelmesen elfér a fazékban- néhány perc alatt előfőzzük a barackot. Keményebb baracknál ez akár 5 perc is lehet.
3. Kicsit hűlni hagyjuk, majd héjától és magjától megfosztjuk.
4. A gyümölcshúst kisebb darabokra vágjuk. Egy részét átpasszírozhatjuk -paradicsompasszírozón-, de ez a lépés kihagyható, mert a főzéssel és ha jó érett a gyümölcs, amúgy sem lesz darabos a lekvár. :)
5. Az előkészített gyümölcshúst lemérjük, nagy fazékba, vagy lábasba tesszük. Hozzáadjuk a szükséges mennyiségű cukor felét és a citromlevet. A vaníliarudat hosszában kettévágjuk, magját kikaparjuk és a vaníliarúddal együtt a gyümölcshöz adjuk. Közepes lángon elkezdjük főzni a lekvárt. Gyakran kevergessük, különben hajlamos leragadni.
6. 25-30 perc főzés után hozzáadjuk a megmaradt cukorral elkevert pektint. Alaposan elkeverjük, majd további ~10 percig főzzük. Kiszedjük a vaníliarudakat.
7. A kész lekvárt tiszta, száraz, csírátlanított üvegekbe szedjük. Celofánnal és/vagy tiszta, sérülésmentes fedővel lezárjuk. Ha kész vagyunk, mehetnek pihenni 2 napot a száraz dunsztba, majd felkerülhetnek a kamrapolcra. :)

Csemete óvodás lett

Elérkezett hát ez a nap is... Csemete óvodába megy. Még fel sem fogom igazán. Itt állunk a küszöbön, én még gyorsan megigazítom a pólót, nadrágot, megnézem, hogy jól kötöttük-e be a cipőt, aztán fogom a kulcsot, s kéz a kézben kilépünk az ajtón. Hármasban elindulunk a kocsihoz, ma együtt indulunk. Beülünk; Csemete mesél és kérdez, egész úton beszélgetünk és nevetünk. A fejemben közben össze-vissza cikáznak a gondolatok.
Megérkezünk az ovihoz. Kiszállunk, s kettecskén belépünk az óvoda kapuján. Átsétálunk az udvaron, belépünk az épületbe. Az óvónénik mosolyogva fogadnak minket. :) Pár szót váltunk, felakasztom a fogasra a pöttöm hátizsákot. Miközben búcsúzunk, Csemete már az óvónéninek magyaráz. "Ebéd után jövök érted csillagom." "Jól van, szia Anyika!" ...s közben már a játékosdobozban kutat. Öröm, izgalom, félelem, büszkeség és még ki tudja hány érzés kavarog a szívemben. Tudom, jó helyen van, szeretik, figyelnek rá. A félelem elmúlik, mire hazaérünk.
Kiszállok a kocsiból, elköszönünk, majd nézem, ahogy távolodik. Belépek az ajtón. Olyan nagy a csend. Gyorsan átöltözök és beveszem magam a konyhába. Nekikezdek egy kalácsnak. Míg kel a tészta mindenbe belefogok, hogy gyorsabban teljen az idő. A gondolataim folyton Csemete körül forognak. A kalács már sül, én folyton az órát nézem. Ma kipróbáljuk, hogy Csemete ott ebédel-e az oviban, így majd ebéd után indulok a buszhoz. Az idő néha megállni látszik, néha meglódul, mintha nem egyformán telnének a percek. Azon kapom magam, hogy indulni kell.
Ahogy belépek az óvoda udvarára, olyan érzésem támad, mintha valaki figyelne. Körülnézek. Csemete az óvoda ablakából kukucskál és integet, fülig érő mosollyal. Sietek. Benyitok az ajtón és Csemete szinte repül felém tárt karokkal. ♥ "Szia csillagom! Milyen volt a napod?" "Szia Anyika! Nagyon jó!" Miközben gyorsan átöltözik, az óvónéni elmeséli, milyen volt a napjuk. Büszke vagyok, legördülnek a kövek... Kicsit még beszélgetünk, de indulni kell. Mindent szépen megköszönünk, elvesszük a kosárkából az uzsonnát és szép hétvégét kívánva kilépünk az ajtón. Miközben sétálunk a buszhoz, kérdésekkel árasztom el Csemetét, s ő lelkesen válaszol és mesél.
Hazaérünk. Játszunk, közben persze még az oviról beszélgetünk. Beesteledik, Apa is hazaér. Neki is elmeséljük, milyen volt az első nap. Vacsora, fürdés és fogmosás. Elérkezik a lefekvés ideje. Mesét olvasok, közben Csemete elalszik. Békésen durmol. Büszkék vagyunk nagyon. ♥