"Egérke"

...avagy az én borda nélküli bordás kiflim. :D Habár erről az ominózus pékáruról -mármint a bordás kifliről- már csak poros emlékeim vannak, azért azt hiszem egész hasonlót sikerült kisütni. :) Emlékszem, kiskoromban Anyuval gyakran mentünk A pékségbe, ahol -bár alig értem fel a pult üvegezett részéig- mindig megcsodáltam a frissen sült illatozó süteményeket. Igaz, akkor még jobban érdekelt a túrós bukta, vagy a kakaós csiga, ami akkora volt, mint a fejem, de ha sósról volt szó, akkor az egérke volt a nagy kedvenc. A tésztája kicsit kalácsszerű; remek szendvicset lehet belőle készíteni, de vajjal és lekvárral is nagyon finom. ...reggelire. ...egy bögre teával. :)

 

Hozzávalók 10 kiflihez:
20 dkg sima liszt
20 dkg rétesliszt
20 dkg kenyérliszt BL80
3 tojássárgája
3 nagy ek. joghurt
5 dkg olvasztott vaj
3 dl langyos tej + egy kevés a kenéshez
1 ek. barna cukor
3 dkg friss élesztő
só

1. Az élesztőt a langyos tejben cukorral és egy kanál liszttel felfuttatjuk.
2. A liszteket tálba mérjük. Hozzáadjuk a tojássárgáját, joghurtot, olvasztott vajat, sót, majd a felfutott élesztőt és kézzel szép sima tésztává dagasztjuk.
3. Letakarva, huzatmentes helyen ~1 órát kelesztjük.
4. A sütőt előmelegítjük 75 °C-ra.
5. A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítjuk és 10 egyforma darabra vágjuk, amikből kis cipókat formázunk.
6. A cipókat egyenként ~20x10 cm-es ovális formára nyújtjuk, majd keskenyebb végük felől feltekerjük. A megformázott kifliket sütőpapírral fedett tepsire sorakoztatjuk. A tetejüket tejjel lekenjük.
7. Előmelegített sütőbe tesszük, majd a hőfokot 180 °C-ra állítjuk és ~15-18 perc alatt aranybarnára sütjük az "egérkéket". Rácsra téve - egymástól szétválasztva- hagyjuk őket kihűlni.

Ezek a kiflik nagyobbak lettek, mint az eredeti egérkék, ezért, ha kisebbeket szeretnénk, a tésztát oszthatjuk több részre. Ez esetben a sütési idő rövidül. :)

Február

Kányádi Sándor - Február

Reggel 

Reggel
az ember
ki se lát,
annyi, de annyi
jégvirág
nyílott az éjjel
az ablakon.
És szánkáz a szél
az utakon.

Délfelé 

Ereszt
az eresz:
csöpp-csöpp-csurr!
Izzad a hó és
kásásul.
Fázik a hóember,
didereg.
Kacagnak rajta
a verebek.

Estefelé 

Bújnak a cserepek
alá a verebek:
csip-csirip.
Hideg van, hideg
a mindenit!
Az ablak üvege
citeráz, szaporáz.
Az ajtón ijedt kis
szelecske kotorász.
Brummog az erdő is,
dörmögő hanglemez.
Morog a medve.
Ébredez.

Kínai sült oldalas édes-pikáns szószban

Fura módon nekem ez az étel is Hollandiához kötődik, mivel ott ettünk ilyet először, egy kínai étteremben. :) Emlékszem, ahogy beléptünk, teljesen elvarázsolt a hely hangulata. Apró kis lámpások, gyönyörű selyemképek a falakon, piros és arany díszítés, mintha egy egészen más világban csöppentünk volna, ahogy átléptük a küszöböt. Olyan volt az egész, mint egy mesebeli labirintus. Kissé megilletődve és nagyon izgatottan ültünk asztalhoz. Apuék úgy rendeltek, hogy ne legyen túl fűszeres, vagy csípős amit mi gyerekek is eszünk, mégis minden annyira különleges volt. :) Kezdve a rákszirommal, amit előételként tesznek az asztalra, hogy legyen mit eszegetni, míg várjuk a főfogást. Hát bizony még ilyet sem ettünk soha az életben, de úgy megízlett, hogy hipp-hopp elpárolgott a kis tálkák tartalma. Szerencsére -és ez nagy előnye nem csak a gyorséttermeknek-, a kínai ételek gyorsan elkészülnek, így mire az utolsó rákszirom is "elropogott", már ott illatozott előttünk a sok finomság. Mivel még nem ettünk előtte ehhez hasonló ételeket, először mindenből csak picit kóstoltunk. Ám mielőtt nekiláttunk volna, mindenki kapott egy meleg, nedves kis kéztörlőt, mert vannak olyan fogások, amit kézzel javasolnak fogyasztani. Ez a sült oldalas épp ilyen. Úgy a legjobb, ha az ember szépen megfogja a csontot és lemajszolja róla a puha, omlós, fűszeres húst. :D Ez persze nem törvényszerű, vagy kötelező. Lehet enni késsel, villával, vagy épp pálcikával, ha valaki úgy szeretné. Azután következett a többi fogás. A mogyorószószos csirkenyárs, pirított zöldséges tészta és rizs, édes-savanyú csirke, fűszeres sült oldalas és némi csípős-pikáns hús Apu kedvéért. :) Az is olyan különleges volt, ahogy felszolgálták az ételeket. Az asztalra, középre először ételmelegítőket tettek, amikben kis teamécsesek égtek. Ezután ezekre helyezték a tálcákat, amiken a különböző fogásokat tálalták. Így nem hűlt ki az étel, míg az ember szedett ebből is, abból is és mindent végigkóstolt. :) Azt hiszem akkor szerettem bele ezekbe az ízekbe, fűszerekbe és az egész hangulatba úgy, ahogy van. :D
Az emberek nagyon-nagyon kedvesek voltak; mielőtt eljöttünk volna, a hölgytől, aki kihozta nekünk az ételt, mi gyerekek kis poháralátétet kaptunk ajándékba, amin nagyon szép képek voltak. (Ha legközelebb hazamegyünk Anyuékhoz, azt hiszem felkutatom a kincses ládikámban. :D) 
Mivel az ételek pontos receptjét nem kértük el -nem is értem miért :D-, csak megkérdeztük, hogy mi hogy készül, ezzel az oldalassal kapcsolatban arra emlékszem, hogy a húst először megfőzik, majd lekvárral ízesített fűszeres szószban megsütik. Majdnem olyan lett. :D

Hozzávalók 4 személyre:
1 kg oldalas
4 cm friss gyömbér
3 gerezd fokhagyma
só

A páchoz:
2 dl paradicsompüré
3 ek. barna cukor
1 tk. kínai hétfűszer keverék
3 ek. sárgabaracklekvár
1 tk. citromlé
só

2 ek. olívaolaj a sütéshez

1. Az oldalast megtisztítjuk, közel egyforma darabokra vágjuk, lábosba tesszük. Hozzáadjuk a megtisztított, darabokra vágott gyömbért, fokhagymát. Sózzuk, majd felengedjük annyi vízzel, ami bőven ellepi és forrástól számítva, közepes lángon addig főzzük, míg a hús teljesen megpuhul. Kivesszük, langyosra hűtjük.
2. A pác hozzávalóit kikeverjük. Beleforgatjuk a főtt húst, majd néhány órára betesszük a hűtőbe.
3. Magas falú serpenyőben felhevítjük az olívaolajat, rátesszük az oldalast, a fűszeres páccal együtt, majd közepes lángon a húst néha átforgatva addig sütjük, míg a szósz besűrűsödik és elkezd karamellizálódni.
4. Forrón tálaljuk, zöldséges rizst, vagy sült tésztát kínálunk mellé.