Weöres Sándor - Tiszavirág
Bóbitás hervadás
néz a fák mögül,
száraz, csörgő, szőke sás
kontyán fénylő álom ül.
Lég lobog, víz zubog,
menny szövi tele:
hullámzik, rezeg, ragyog
a föld árnyék-köntöse.
Lég ölén, víz körén,
mindenütt vagyok,
élő szem-szív-szövevény,
soha el nem lankadok.
Sokezer tetemem
gyűlik iszap-ágyon.
Vízirózsa-levelen
újra megrebben az álom.
Idén is olyan szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy megcsodálhattuk ezt a szépséget. Kirándultunk egyet Anyuékkal és Csemete is nagyon élvezte. :)
A Tiszavirágról bővebben itt olvashattok. :)
Mi is meg akartuk nézni, de aztán lecsúsztunk róla. Jó, hogy ti elcsíptétek ezeket a szép pillanatokat. :) Szuper képeket készítettél róla. :) Külön köszönöm az utolsó fotót, mert végre tudom, milyen virágokat látunk nap mint nap a gáton. ;)
VálaszTörlésKöszönöm! :) Remélem egyszer majd ti is látjátok, mert tényleg nagyon szép. :)
TörlésÓ igen, a virágok. Úgy szeretem őket, olyan kis vidámak. :)