Egyik hajnalban hangos madárcsicsergésre ébredtem. Igaz, így tavasz végén, nyár elején egyébként is folyamatosan hallani a kis tollasok beszélgetését, de ez most valahogy más volt. Egészen közelről szólt és ilyen hangot még nem is hallottam. :) Kisurrantam pizsamában, hogy meglessem, ki az. Ahogy nézelődtem és kerestem a hang forrását egy kis rozsdafarkút láttam a garázs tetején. Nagyon hangosan és nagyon lelkesen magyarázott valamit. Tovább keresgéltem, hátha látom a párját, vagy az okot, hogy mitől ilyen izgatott. Aztán megtaláltam. :) Egy kis fióka ott kucorgott a filagória tetején, egészen közel a szobaablakhoz. :) Úgy megörültem neki, annyira aranyos volt, ahogy ott gubbasztott a kis pelyhes tollruhájában, és leste a mamáját. Azt hiszem, épp a repülőleckék elején tarthatnak. Beosontam a fényképezőgépért, mert muszáj volt megörökíteni a kis tollast. :) És akkor az anyukája elképesztő elterelő hadműveletbe kezdett. Még hangosabban és még lelkesebben énekelt és ide-oda röpködött a kertben, röpke pillanatokra megpihenve egy-egy fán, bokron, vagy épp a fűben, csak hogy minél messzebb csalogasson a fiókájától. Persze ő nem tudhatta, hogy eszem ágában sincs bántani őt. Közben Paquito -a 4 éves "kandúrbandi"- is előkerült a garázsból és elfoglalta szokott helyét a fal tövében a lonc alatt, reggeli napfürdőzés céljából. Nem különösebben érdekelte az izgatott madárka, aki még mindig rém sebesen cikázott ide-oda, mivel amúgy is egy igen nyugodt -másképp fogalmazva meglehetősen lusta- természet. Szemét behunyva élvezte a reggeli napsütést és füle botját sem mozdította a nagy csivitelésre. Ezen jót mosolyogtam és csak hogy megnyugtassam az aggódó szülőt, szépen követtem a kertben. Próbáltam lencsevégre kapni, de olyan kis apró és olyan gyors, hogy ezzel a felszereléssel csak igen távolról sikerült megörökíteni. :) Közben hallottam, hogy Csemete is felébredt, úgyhogy gyorsan berobogtam. Nem sokkal később kilestem, hátha látom még őket, de a kis tollgombóc és a mamája már nem voltak sehol. :) Tovaröppentek együtt. Remélem találkozunk még velük és Csemete is láthatja majd a "kis pipi"-t. ♥
2016. május 26.
Napi szívmelengető :)
Egyik hajnalban hangos madárcsicsergésre ébredtem. Igaz, így tavasz végén, nyár elején egyébként is folyamatosan hallani a kis tollasok beszélgetését, de ez most valahogy más volt. Egészen közelről szólt és ilyen hangot még nem is hallottam. :) Kisurrantam pizsamában, hogy meglessem, ki az. Ahogy nézelődtem és kerestem a hang forrását egy kis rozsdafarkút láttam a garázs tetején. Nagyon hangosan és nagyon lelkesen magyarázott valamit. Tovább keresgéltem, hátha látom a párját, vagy az okot, hogy mitől ilyen izgatott. Aztán megtaláltam. :) Egy kis fióka ott kucorgott a filagória tetején, egészen közel a szobaablakhoz. :) Úgy megörültem neki, annyira aranyos volt, ahogy ott gubbasztott a kis pelyhes tollruhájában, és leste a mamáját. Azt hiszem, épp a repülőleckék elején tarthatnak. Beosontam a fényképezőgépért, mert muszáj volt megörökíteni a kis tollast. :) És akkor az anyukája elképesztő elterelő hadműveletbe kezdett. Még hangosabban és még lelkesebben énekelt és ide-oda röpködött a kertben, röpke pillanatokra megpihenve egy-egy fán, bokron, vagy épp a fűben, csak hogy minél messzebb csalogasson a fiókájától. Persze ő nem tudhatta, hogy eszem ágában sincs bántani őt. Közben Paquito -a 4 éves "kandúrbandi"- is előkerült a garázsból és elfoglalta szokott helyét a fal tövében a lonc alatt, reggeli napfürdőzés céljából. Nem különösebben érdekelte az izgatott madárka, aki még mindig rém sebesen cikázott ide-oda, mivel amúgy is egy igen nyugodt -másképp fogalmazva meglehetősen lusta- természet. Szemét behunyva élvezte a reggeli napsütést és füle botját sem mozdította a nagy csivitelésre. Ezen jót mosolyogtam és csak hogy megnyugtassam az aggódó szülőt, szépen követtem a kertben. Próbáltam lencsevégre kapni, de olyan kis apró és olyan gyors, hogy ezzel a felszereléssel csak igen távolról sikerült megörökíteni. :) Közben hallottam, hogy Csemete is felébredt, úgyhogy gyorsan berobogtam. Nem sokkal később kilestem, hátha látom még őket, de a kis tollgombóc és a mamája már nem voltak sehol. :) Tovaröppentek együtt. Remélem találkozunk még velük és Csemete is láthatja majd a "kis pipi"-t. ♥
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése