összecsomagoltunk :)
A Csemete szédületes sebességgel cseperedik. :D Egy ilyen csöpp kis embernek nem egyszerű kialakítani a ruhatárát, mert mire sikerül, már lehet is cserélni. Mindezt úgy, hogy az ember próbál minél használhatóbb, praktikusabb holmikat beszerezni. Persze szerencsénk is volt, mert jó néhány igazán vagány szerkót örököltünk unokabátyóktól is. Ők már komoly nagy legények, évekkel ezelőtt kinőtték ezeket a méreteket. :) Eddig szorgalmasan gyűjtögettem a kinőtt ruhácskákat, szépen kimosva, összehajtogatva várták további sorsukat. Nem is volt velük különösebb tervem, mígnem néhány napja eszembe jutott, hogy milyen jó lenne találni egy olyan helyet, ahol szívesen fogadják az efféle holmikat. Gyors kutatásba kezdtem és rátaláltam a Értünk Szegedi Csecsemőotthoni Alapítványra. További kutatás után elérhetőséget is találtam. Dobogó szívvel tárcsáztam a számot... Kissé sutára sikeredett a beszélgetés, mert fogalmam sem volt, hogy kezdjem a mondókámat -hogy szeretnénk a picurkáknak ruhákat adni- és a végére majdnem bőgtem is, mikor a kedves hang megkérdezte, hogy mekkorák a ruhák. Én elsoroltam és ő mondta, hogy nagyon hálásak érte, mert ilyen csöpp kis gyerekek is vannak náluk. Tudtam én, hisz ezért is hívtam őket, de ahogy beszéltünk akkor tudatosodott bennem igazán.
Ma csodás idő van, felkerekedtünk hát Csemetével és elvittük a kis ruhákat a csöppségeknek. Egy nagyon kedves hölgy nyitott nekünk kaput. Az otthon udvara olyan, mint egy kis elvarázsolt titkos kert. Tele virágokkal, színes szélforgókkal, játékokkal. Csend volt... az ebéd utáni pihenőkor értünk oda. Örömteli és mégis szomorkás volt a beszélgetés. Én nagyon boldog voltam, hogy adhatok... és hihetetlenül jó érzés, mikor az ember egy hálás mosolyt kap cserébe. :) Boldog vagyok, mert tudom, hogy itt nagy szükség van az ilyen adományokra. ...és most csak azért írtam így, mert bizony, nagyon megilletődtem, mikor a hölgy mondta, hogy szeretné elkérni a nevem és az e-mail címem, mert mint adományozót, majd szeretnének meghívni az ünnepségeikre. Nagyon zavarba jöttem, szépen megköszöntem, majd elbúcsúztunk és mi Csemetével hazasétáltunk a ragyogó napsütésben.
Jó érzés volt! ...most is az... ♥
♥
Nagyon kedves tőled, hogy az alapítványnak adtad a ruhákat, és nem véletlenül érzékenyültél el. Szomorú, hogy olyan kis csöppek is a rászorulók között vannak, és bár az nem az igazi családjuk, ott legalább szeretik őket és gondoskodnak róluk. Most már neked hála még több szép ruhácskájuk van. :) Kedves tőlük, hogy meghívtak a rendezvényeikre.
VálaszTörlésÉs az a szatyor.... ;)
Bizony szomorú, de jó tudni, hogy ott tényleg jó helyük van a piciknek. Azóta is ők járnak a fejemben. Örülök, hogy rájuk találtam. :')
Törlés...ó igen, a macis táska! :D Gondoltam, hogy örülnél neki, ha ilyen módon venném hasznát! :)
TörlésKölcsönös lehet az öröm. :) Sőt még én is örülök, mert igazad van, a táskának is jó helye van náluk.
Törlés♥
TörlésNagyon szép gesztus volt ez tőled! Én vagy a Vöröskereszthez vagy az Adományboltba szoktam itt Zalaegerszegen vinni, a már kinőtt ruháimat. :)
VálaszTörlésMilyen jó, hogy olyan sok mód van arra, hogy segítsünk! :) Biztos ott is nagyon örülnek minden adománynak! :)
TörlésBüszke vagyok rátok <3 :D <3
VálaszTörlésKöszönjük szépen! :) Puszi
Törlés