Régóta készülök már focaccia-t sütni. Akárhányszor belebotlok valamelyik szakácskönyvemben, elhatározom, hogy na majd most... :) Ma viszont kis híján át is estem rajta -szó szerint-, így végre megsütöttem. Egyik kedvencem -Hugh Fearnley-Whittingstall- receptjét vettem alapul. Nem sokat változtattam rajta -mármint a recepten :D-, mivel még nincs vele tapasztalatom, de ezt a hiányosságot azt hiszem hamarosan orvosolni fogom. ;)
Hozzávalók egy 25x40x10 cm-es tepsihez:
A tésztához:
40 dkg kenyérliszt BL80
10 dkg sima liszt
2 dkg élesztő
3,5 dl langyos víz
2-3 ek. olívaolaj
tengeri só
A tetejére:
egy csokor rozmaring
olívaolaj
tengeri só
- A kétféle lisztet tálba mérjük. Hozzáadjuk a sót, a langyos vízben elkevert élesztőt, az olívaolajat és kézzel összeállítjuk a tésztát. Lisztezett deszkára borítjuk, majd lisztezett kézzel 5-10 perc alatt jó ruganyosra dagasztjuk. A kezünket és a deszkát folyamatosan lisztezzük, de csak épp annyira, hogy a tészta ne ragadjon.
- A kidolgozott tésztát olajjal vékonyan kikent tálba tesszük, lekenjük a tetejét is olajjal, majd letakarva, langyos helyen ~1 óra alatt a duplájára kelesztjük.
- A megkelt tésztát lisztezett deszkán jól átdolgozzuk, majd a tepsi méretének megfelelő téglalappá nyújtjuk.
- A tepsit kiolajozzuk, beletesszük a tésztát, majd letakarva ~30 percig kelesztjük.
- A sütőt előmelegítjük 230 °C-ra.
- Ha a tészta megkelt, ujjal lukakat nyomkodunk bele. Megcsorgatjuk kevés olívaolajjal, díszítjük rozmaringgal, majd tengeri sóval meghintjük.
- Betesszük az előmelegített sütőbe és ~15-20 perc alatt aranybarnára sütjük. A hőmérsékletet 10 perc után mérsékeljük, ha túl gyorsan barnulna a tészta. Ha kész, rácsra téve hagyjuk kihűlni.
A tészta még másnap is puha volt, mintha frissen sült volna. :)
Látod-látod, addig halogattad, amíg ilyen durván kellett figyelmeztetnie Foccaccia kisasszonynak, hogy süsd meg végre. :D Bocsi, de én örülök neki, hogy majdnem felbuktál a könyvben, mert most gyönyörködhetek benne. :D De ha esetleg küldenél is belőle egy kis kóstolót, akkor nem csak a küllemét kellene csodálnom, hanem az ízét is megtapasztalhatnám.
VálaszTörlésAzok a kis rozmaringdarabkák annyira cukik, ahogy ott ülnek a lyukakban! :)
:D Igen... Bár azt hiszem legközelebb, ha törölgetek, nem a padlóra teszem majd a könyveket. :)
TörlésHát persze, hogy küldök kóstolót, már be van csomagolva és útra kész!