Oldalak

2015. október 26.

Sün Balázs








Csukás István - Sün Balázs


Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:

Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.

 




Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre.

Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.

„Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház”.
„Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút.

 







Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát.

„Így ni! – mondta – 
most már végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!” 
Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok.


 




Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján.
„Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
„Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
 
„Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing!”

„Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.

Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
„Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”

Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
Kiszorult a küszöbre.

„Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”









Ez a mese Csemete egyik kedvence. :) Pontosabban -most még- a kis könyv, amit Macskanyelvtől és Kutyánszkitól kapott ajándékba. :) ...mert össze-vissza lehet hajtogatni, és jókat lehet kacarászni, miközben utánozzuk, hogy hogy szuszog a süni. :D

Ez a kis gyereksün néhány napja a kertben vendégeskedett. Lestük, hogy poroszkál, vittünk neki almát, hátha megéhezik a nagy szuszogásban. ;) 
Reméljük még találkozunk! 

4 megjegyzés:

  1. Ó, hát most nagyon vigyorgok ám! :D Úgy örülök, hogy Csemete megszerette ezt a kedves mesét! Nem is tudom, hányszor mesélte el nekem Anya, én pedig már kívülről fújtam, és vele együtt skandáltam. :) Szerintem a te kis Porontyod is hamarosan veled mondogatja majd a süntestvérek neveit. :D
    A süni a fotókon irtó édes, szuper fotókat készítettél róla. :) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) :) :) De jó! :D Igen, majd együtt soroljuk őket. Addig is bőszen szuszogunk, mert hát a süniséghez az is rettentő fontos. :D Örülök, hogy tetszenek a képek! ♥

      Törlés
  2. Szuper fotók, kedves Druszám! Persze a modell sem kutya :)

    VálaszTörlés