Estike

 
Keresztúri Dezső - Estike

Csak egyszer érezd, ha már csend van, éj van,

hogyan önti ki illatát

az estike: ha széthull minden mértan

s millió fekete karát

gyémánt az önmagában pihenő fény,

hogyan nyitja az estike

ezer csillagkelyhét a meredő éj

ölén a hűs, kék semmibe,

mely álommá mossa a megszokott lét

látványát, hogy ontja tovább,

mit boszorkány ölén főz a sötétség:

illatos, részegítő tébolyát!