Adni jó ♥

összecsomagoltunk :)

A Csemete szédületes sebességgel cseperedik. :D Egy ilyen csöpp kis embernek nem egyszerű kialakítani a ruhatárát, mert mire sikerül, már lehet is cserélni. Mindezt úgy, hogy az ember próbál minél használhatóbb, praktikusabb holmikat beszerezni. Persze szerencsénk is volt, mert jó néhány igazán vagány szerkót örököltünk unokabátyóktól is. Ők már komoly nagy legények, évekkel ezelőtt kinőtték ezeket a méreteket. :)  Eddig szorgalmasan gyűjtögettem a kinőtt ruhácskákat, szépen kimosva, összehajtogatva várták további sorsukat. Nem is volt velük különösebb tervem, mígnem néhány napja eszembe jutott, hogy milyen jó lenne találni egy olyan helyet, ahol szívesen fogadják az efféle holmikat. Gyors kutatásba kezdtem és rátaláltam a Értünk Szegedi Csecsemőotthoni Alapítványra. További kutatás után elérhetőséget is találtam. Dobogó szívvel tárcsáztam a számot... Kissé sutára sikeredett a beszélgetés, mert fogalmam sem volt, hogy kezdjem a mondókámat -hogy szeretnénk a picurkáknak ruhákat adni- és a végére majdnem bőgtem is, mikor a kedves hang megkérdezte, hogy mekkorák a ruhák. Én elsoroltam és ő mondta, hogy nagyon hálásak érte, mert ilyen csöpp kis gyerekek is vannak náluk. Tudtam én, hisz ezért is hívtam őket, de ahogy beszéltünk akkor tudatosodott bennem igazán.
Ma csodás idő van, felkerekedtünk hát Csemetével és elvittük a kis ruhákat a csöppségeknek. Egy nagyon kedves hölgy nyitott nekünk kaput. Az otthon udvara olyan, mint egy kis elvarázsolt titkos kert. Tele virágokkal, színes szélforgókkal, játékokkal. Csend volt... az ebéd utáni pihenőkor értünk oda. Örömteli és mégis szomorkás volt a beszélgetés. Én nagyon boldog voltam, hogy adhatok... és hihetetlenül jó érzés, mikor az ember egy hálás mosolyt kap cserébe. :) Boldog vagyok, mert tudom, hogy itt nagy szükség van az ilyen adományokra. ...és most csak azért írtam így, mert bizony, nagyon megilletődtem, mikor a hölgy mondta, hogy szeretné elkérni a nevem és az e-mail címem, mert mint adományozót, majd szeretnének meghívni az ünnepségeikre. Nagyon zavarba jöttem, szépen megköszöntem, majd elbúcsúztunk és mi Csemetével hazasétáltunk a ragyogó napsütésben. 

Jó érzés volt! ...most is az... ♥

♥

Sásliliom

...újra nyílik... :)

♥

 

Sárgarépás-párolt almás bébiétel

Azt hiszem az alma némiképp trónfosztott lett. :D Szegény... De mit lehet tenni, ha a csemete sokkal jobban szereti az őszibarackot? Hát ki kell próbálni, hogy párolva hogy ízlik neki az előbb említett gyümölcs. Mivel végérvényesen itt az ősz, lassan vége a friss barackos időszaknak is. Bár menekítettem a zamatos gyümölcsből a fagyasztóba, ahol apró kis "csomagok" várják, hogy mikor szabadulhatnak ki a hidegből, azért mégsem tudok annyit elraktározni, hogy kitartson egész télen. Mondjuk az is igaz, hogy más a helyzet, mint amikor még mi voltunk gyerekek. Télen a boltokban alma volt és körte; esetleg banán, narancs és citrom. Már ha volt oly szerencsés a bolt, hogy ezekből jutott a polcokra. Ha nem, maradt az alma. Aztán mégis felnőttünk. ;) Most már, ha az ember akar, bármilyen gyümölcsöt vehet évszaktól függetlenül, bár azért az sosem olyan, mint akkor, mikor a szezonja van. Pláne, ha itthon is megterem. :) Egyszóval, ha szerencsénk lesz, és találunk finom barackot veszünk, ha nem nem, de akkor ott az alma. Párolva. Mert hogy a Csemete úgy csápolta befelé a sárgarépás-almás bébiételt, hogy nem győztem kanalazni. :D Persze azért a nyers alma evéssel nem hagyjuk fel, csak majd társítani kell más gyümölccsel, zöldséggel, hogy jobban csússzon. 

 

Elkészítés:

1. Az almát, sárgarépát alaposan megmossuk, meghámozzuk, kockákra/karikákra vágjuk. Külön-külön kevés vízzel puhára pároljuk.
2. Az almát a sárgarépával és kevés főzővízzel együtt botmixerrel pépesítjük. Sinlac porral alaposan elkeverjük, ha kell, még főzővízzel hígítjuk, hogy elérjük a megfelelő állagot. 
3. Tálalás előtt a langyos főzelékbe egy kávéskanálnyi olívaolajat keverünk.

Mennyiségeket azért nem írok, mert bár a sinlac receptfüzetben pontos adagok vannak feltüntetve, azért mindenki a saját gyermeke ízléséhez igazítja azokat.

Sült tök

Az egyik legkedvesebb őszi-téli csemegém. Gyerekkorom óta nagyon szeretem. 
:) A vidám színe, az illata, ami sütés közben belengi a konyhát mosolyt csal az ember arcára. Hát még akkor hogy mosolygok, mikor végre megkóstolhatom! :D Nemrégiben jött is velem haza a boltból egy-két szép darab, így hivatalosan is elindult itthon a sütőtökszezon. ;)

Hozzávalók:
sütni való tök (sonkatök)

1. A tök héját lemossuk, leszárítjuk. 
2. A tököt óvatosan félbe vágjuk, a magokat és az azokat körülvevő rostokat eltávolítjuk. 
3. A húsát tetszőleges -közel egyforma- darabokra vágjuk. Egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk a cikkeket a héjas felükkel lefelé.
4. Betesszük a sütőbe, majd a hőfokot 160°C-ra állítjuk és puhára sütjük.

Én most nagyjából 6x6 cm-es darabokra vágtam a vastag részt. Ahol vékonyabb a hús, ott nagyobb darabokban hagytam a tököt -ezeket tettem a tepsi közepére-, így egyszerre sültek meg ~1,5 óra alatt.
A sütési idő függ attól, hogy milyen fajta a tök, milyen vastag a húsa és hogy mekkora darabokra vágtuk. Érdemes többször ellenőrizni, hogy megpuhult-e már.  

Kukoricás burgonyalepény

A fagyasztóban rekedt kukoricát próbálom elkoptatni. :) Most egy keveset ezekbe a chilis burgonyalepényekbe csentem, így ami megmaradt, pont klassz lesz egy jó kis krémleveshez.
Ezt a lepényt ehetjük magában is, a kedvenc mártogatósunkkal -itt most épp zöld fűszerekkel és fokhagymával kikevert joghurttal-, vagy készíthetjük főzelékhez feltétként. Esetleg natúr sültekhez, vagy grillezett húsokhoz köretként.

Hozzávalók ~20 db lepényhez:
90 dkg főtt burgonya
20 dkg főtt kukorica
1 piros chilipaprika
1 kis csokor petrezselyem
2-3 gerezd fokhagyma
1 tojás
4-6 ek. liszt
só
bors
szerecsendió
borsikafű
olívaolaj a sütéshez

1. A chilipaprikát apró kockákra vágjuk. Ha nem szeretjük nagyon erősen, aprítás előtt távolítsuk el az ereket és magokat. A petrezselymet finomra vágjuk.
2. A leszűrt, kihűtött burgonyát összetörjük. Hozzáadjuk a lecsepegtetett kukoricát, a felaprított paprikát, petrezselymet. Belereszeljük a fokhagymát. Fűszerezzük sóval, borssal, szerecsendióval és borsikafűvel, majd összekeverjük.
3. A burgonyás alaphoz adjuk a tojást és a lisztet -ennek mennyisége függ a burgonya fajtájától-, majd jól kikeverjük a "lepénytésztát".
4. Egy serpenyőben pár kanál olívaolajat hevítünk. A masszából jó evőkanálnyi halmokat kanalazunk a serpenyőbe, majd kissé ellapítjuk őket. Egyszer átfordítva a lepények mindkét oldalát aranybarnára sütjük.

Édes chilidzsem

Érik a paprika. :) A chili, a paradicsompaprika, a bogyiszlói (mint utóbb kiderült az egyik fajtáról, hogy az, mert jó csípős). A kápia azóta is folyamatosan érleli a bogyóit, mióta a két úttörőből paprikakrém lett. :) 
...és most jön a jól megszokott mondat: "Már ezer éve kinéztem magamnak ezt az ételt." ...és tényleg. Régen eléggé rá voltunk kattanva az édes chiliszószra. Néhány éve szinte heti rendszerességgel ettük. Aztán leálltunk róla. :D Azért később is előfordult, hogy egyszer-egyszer vettünk, de inkább magam próbáltam szószokat kreálni. Ez többnyire kimerült némi méz, ketchup, fokhagyma, gyömbér és chili egyvelegében, ám meg kell jegyeznem, még ez is meglepően jó tud lenni egy pirított tésztával. :D De vissza a chilidzsemhez. Nagy elánnal nekiindultam "leszüretelni" a paprikát. Az egyik fajta, amiről azt hittem veszélyes lesz, kiderült, hogy cseppet sem csípős. Pedig nagyon fura, mert mikor az ember a lombjához ért, de még eső után is, ha csak közelebb mentünk hozzá, a levele olyan erős paprika illatot árasztott, hogy úgy gondoltuk, jobb lesz vele vigyázni. Hát én annak rendje és módja szerint fel is szereltem magam szép tiszta gumikesztyűvel, hogy majd abban aprítom fel a húsát és szedem ki a magját erestől. Mert az rendben van, hogy chilidzsemet gyártok, de azért azt nem szeretném, hogy az első kóstolás után leégjen a hajunk, vagy csak vegyi fegyverként lehessen később használni. :D Ezekből az ártalmatlan bogyókból, néhány szem kápiából és chiliből elkészült hát a dzsem. Párom szerint kísértetiesen hasonlít a szószra, ami klassz, mert ez volt az egyik cél. :)

Hozzávalók 2db 395 ml-es üveghez:
60 dkg piros húsú paprika tisztítva*
4 db piros chilipaprika
5 dkg okra
1 hüvelykujjnyi friss gyömbér
1 nagy fej lilahagyma
5 gerezd fokhagyma
50 dkg porcukor
1,25 ml víz
2 citrom leve
1,5 dl almaecet

1. A paprikát, chilipaprikát, lilahagymát és okrát felaprítjuk, majd a fokhagymagerezdekkel és a gyömbérrel együtt késes aprítóban finomra vágjuk.
2. Egy magas falú serpenyőbe tesszük a cukrot, vizet, citromlevet, almaecetet, majd hozzáadjuk az aprított zöldségeket és közepes lángon gyakran megkeverve elkezdjük összefőzni. 
3. Mikor gyöngyözve forr, leszedjük a habját, kicsit lejjebb vesszük a lángot és ~1-1,5 órán át, gyakran megkeverve sűrűre főzzük a chilidzsemet.
4. Forrón tiszta, száraz üvegekbe szedjük. Ép, sérülésmentes tetővel, vagy celofánnal lezárjuk, majd száraz dunsztba téve hagyjuk kihűlni. Ezután mehetnek a kamrapolcra. :)

Keleti ihletésű ételekhez, grillezett húsokhoz jól illik, de akár vendégváró falatkákat is készíthetünk belőle. :)

 

*A paprikát meleg vízben alaposan megmossuk, majd félbe vágjuk és a kocsányt a magokkal és erekkel együtt kivágjuk.

Ihletadó receptek itt és itt. :)

Appelmoes - Holland almaszósz

Almaszósz. A Holland nosztalgia-projekt újabb darabja. :D Imádom! Pontosabban imádjuk! Az egész család. :) Emlékszem azokra a hajnalokra, mikor Apu hazaért Hollandiából. Valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy valamikor kora hajnalban ért haza. Sokszor egyszerre levezetve a több száz kilométert. Anyu mindig mondta előző este, hogy időben feküdjünk le és mire felébredünk, Apu már itthon lesz. :) Persze az izgalomtól alig jött álom a szemünkre. Olyan éberen aludtunk, mint a nyuszik; és minden apró zajra felébredtünk. Aztán egyszer csak nyílik a nagykapu, egy kocsi feláll a kertbe és mire mi pizsamában kirobogtunk a konyhába Apu már ott állt Anyu mellett mosolyogva és kezdődött a mesélés. Mi történt itthon, mi volt a suliban, jók voltunk-e, milyen volt Apunak az út; és közben körbeültük az asztalt, Anyu teát főzött, kibontódott egy zacskó mazsolás zsemle és már ettük is madárlátta téli szalámival, jófajta igazi edamival! :D Ááá... Kell egy időgép! 
Mikor befejeztük a korai reggelit, előkerültek a bőrönd mélyéről a meglepetések. Olykor színes ceruzák, farmer nadrágok, volt, hogy görkorcsolyát rejtett a színes csomagolópapír. :) Kisorakozott az asztalra a sajt, csokidara és az Almaszósz. Ajj... de jó kis találmány ez! Kicsit édes, kicsit fanyar, kicsit fűszeres és nagyon almás. Igen sokféleképp felhasználható. Ehetjük sültekhez, grillezett húsokhoz, készíthetünk belőle desszertet és tölthetjük süteménybe... de szerintem citrommal megcsepegtetett ropogós bundájú rántott hússal a legjobb. :D

Hozzávalók 3 db 400 ml-es üveghez*:
1,5 kg savanykás alma tisztítva, darabolva**
1 dl víz
10 dkg cukor
1 teáskanál őrölt fahéj

1. Az almát a vízzel és fahéjjal együtt közepes lángon addig főzzük, míg a gyümölcs pépes lesz. 
2. Hozzáadjuk a cukrot, majd kevergetve tovább főzzük, míg az felolvad. Vigyázzunk, hogy ne ragadjon le. 
3. Forrón, tiszta, száraz üvegekbe szedjük. Sérülésmentes, ép tetővel lezárjuk az üvegeket, majd 5-10 percre fejre állítjuk őket. Száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

 

*A kész almaszósz mennyisége függ az alma fajtájától.
**Az almát alaposan megmossuk, meghámozzuk, majd szépen ledaraboljuk a magházról. Én még kiskoromban tanultam Aputól ezt a technikát. :) Fogjuk az almát a magház két végénél fogva -a hüvelyk és a középső ujjunkkal-, ahol a bemélyedések vannak, mert így könnyen tudjuk majd forgatni az almát. Ferdén belevágunk a gyümölcsbe, a tetején, mintha jó vastagon akarnánk elkezdeni hámozni úgy, hogy egy tortacikkhez hasonló formát kipattintunk belőle, ahogy kicsit megbillentjük a kést. A cikk ~1 cm vastag és tetszőleges nagyságú, nálam ~2 cm az íve. Így spirálisan haladva, mindig egy kicsit forgatva az almán, szépen le tudjuk vágni a gyümölcshúst a magházról. Olyan közben az alma, mint egy csigalépcső. :)
Ez a módszer akkor jó, ha szószhoz, leveshez, kompóthoz, vagy olyan ételhez kell az alma, amibe nem kell nagyon-nagyon apróra vágni és nem fontos, hogy tökéletesen egyformák legyenek a darabok.

A receptet megtaláljátok a Kifőztük szeptemberi számában is. :)

Recept forrása: mijnreceptenboek.nl

Magyar Élelmiszerbank Egyesület - Együnk Egymásért

Biztosan sokan egyetértünk abban, hogy ételt kidobni -amennyiben az még tökéletesen fogyasztható állapotban van- nem jó dolog. Én is próbálok minél több zöldséget, gyümölcsöt felhasználni, még akkor is, ha már nem olyan szépek, de ízük még remek. A kinézet semmit nem von le az értékükből. Legfeljebb nem nyersen esszük meg őket. Hasonlóképp vagyok más élelmiszerrel is. Csak azért, mert mindjárt lejár a joghurt, kefir, vagy tejföl -bár ez utóbbival azt hiszem ilyen még nem fordult elő :)- nem fogom kidobni, hiszen ezeket a lejárati időpontokat úgy határozzák meg, hogy a termék egyébként még vígan fogyasztható. A tésztának, lisztnek, konzervnek szintén nincs semmi baja. 
De! A szabály, az szabály. Az, hogy otthon ki mit fogyaszt, azt mindenki maga dönti el. Ám ez nem mindenkinek adatik meg sajnos. Hihetetlen, hogy ma Magyarországon milyen elképesztő mennyiségű, fogyasztható élelmiszer kerül kidobásra -csak mert néhány nap múlva lejár a szavatossága, vagy épp szezonális termék, ami nem fogyott el a boltok polcairól-, ahelyett, hogy a rászorulókhoz kerülne. 
Ezt a problémát igyekszik orvosolni a Magyar Élelmiszerbank Egyesület.

"A Magyar Élelmiszerbank Egyesület egy non-profit szervezet, amelynek célja, hogy az információgyűjtés és publicitás eszközeivel kapcsolatot teremtsen az országunkban felhalmozódó élelmiszer-feleslegek és az arra rászorulók között, ezzel elősegítse a szegénység, az éhezés és az alultápláltság csökkenését." 

Lelkes és lelkiismeretes munkájuknak köszönhetően indulásuk óta több, mint 33 ezer tonna élelmiszert mentettek meg és osztottak szét az országban, melynek együttes értéke meghaladja a 13 milliárd (!) forintot. 

Önkéntesek segítségével felkutatják és összegyűjtik a hipermarketekben, gyárakban és feldolgozóüzemekben fölöslegessé vált és megsemmisítés előtt álló élelmiszereket, amelyek kereskedelmi forgalomba valamiért már nem hozhatók, de minőségileg fogyaszthatók. Ezeket adomány formájában eljuttatják a közel 220 hozzáértő karitatív szervezethez és önkormányzati intézményhez, akik ingyen szétosztják ezen termékeket a rászoruló emberek között. Az Élelmiszerbank magánszemélyeket közvetlenül nem segélyez.

A Magyar Élelmiszerbank Egyesület, számos projekttel igyekszik megvalósítani a kitűzött célt. 

Jót enni jó,

jót tenni jó!

Október 16. az Élelmezés Világnapja, egyben az Élelmiszerbanknál a téli időszakra való felkészülés kezdete, amikor is több százezer ember élelmezését kell segíteniük az országban. Az Élelmezési Világnaphoz kapcsolódóan az Élelmiszerbank biztonságos működéséhez szükséges anyagi forrásainak bővítésére 2012-ben elindították az Együnk Egymásért Adománygyűjtő Programot, amelyet minden év októberében rendeznek meg. 
Az Együnk Egymásért programhoz csatlakozók azzal járulhatnak hozzá a Magyarországon élő rászorulók élelmiszer-segélyezéséhez, hogy vendégül látják barátaikat, ismerőseiket, kollégáikat, akik az elfogyasztott ételekért cserébe, annak apropóján az Élelmiszerbankot támogatják pénzadományukkal. Minden olyan étterem, menza és sütni-főzni szerető jelentkezését várják, akik ily módon szívesen segítenének.

Ha más módon is szeretnél segíteni, arról bővebben itt tájékozódhatsz. 

Köszönöm, hogy elolvastad! :)

Azzal is sokat segítesz, ha hírüket viszed, hogy minél többen tudjanak róla, hogy:

Jót enni jó,

jót tenni jó!

Szöveg forrása: elelmiszerbank.hu

Magos kocka

Nemrég nagyon kedves vendégek jöttek hozzánk látogatóba, erre az alkalomra készült ez a sós süti. Tulajdonképpen a sajtos-tejfölös pogácsa tésztáját alakítottam kicsit át, mert azt nagyon szeretjük és nagyobb kísérletezésbe most nem akartam fogni. :) Jobb az, ami már jól bevált. ;) Sajt helyett hát magok kerültek a süti tetejére, a forma pedig hely és időtakarékos, ami több szempontból is előnyös. :D

 

Hozzávalók:
56 dkg sima liszt
4 dkg búzakorpa
12 dkg zsír
3 dkg friss élesztő
1 tojássárgája
4 nagy ek. tejföl
~1 dl tej
1 tk. cukor
só

Egy tojás a kenéshez, lenmag és szezámmag a szóráshoz.

1. Az élesztőt langyos tejben a cukorral felfuttatjuk.
2. A zsírt elmorzsoljuk a liszttel és búzakorpával, majd hozzáadjuk a tojássárgáját, tejfölt, felfuttatott élesztőt, sót és kézzel jól kidolgozzuk a tésztát. Ha kell, még pici langyos tejet adunk hozzá. Jó ruganyos, félkemény tésztát kell, hogy kapjunk.
3. A tésztát letakarva két órát pihentetjük. 
4. A sütőt előmelegítjük 185 °C-ra. Egy nagy tepsit lefedünk sütőpapírral. 
5. A tésztát lisztezett deszkára borítjuk, majd kisujj vastagságúra nyújtjuk. Hajtogatjuk. A tésztát gondolatban három részre osztjuk, és a két szélső harmadot középre hajtjuk, majd az alsó és felső harmadot is középre hajtjuk. Kinyújtjuk, majd a hajtogatást még kétszer megismételjük. 
6. A tésztát végül kisujj vastagságúra nyújtjuk és 2,5x2,5 cm-es négyzetekre vágjuk. A tepsire sorakoztatjuk őket, majd mindegyik tetejét lekenjük tojással, végül len- és szezámmagot szórunk rájuk.
7. Előmelegített sütőben ~15 perc alatt aranybarnára sütjük.

Őszköszöntő

Csanádi Imre

Őszköszöntő

Szállj, szállj,
ökörnyál,-
jön az ősz,
megy a nyár.
Megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.