Mogyorós kölesszelet

Hiába no... Szeretjük a mogyorókrémet. :D Ezt le sem tagadhatnám, mert mostanában szinte csak mogyorós süti készült.  Ez a kölesszelet roppant egyszerű és a maradék tojásfehérje felhasználására tökéletes. :) Nem túl édes és egész könnyű -a tisztes mennyiségű mogyorókrém ellenére is-, ezért igen gyorsan el is kopott. :D

Hozzávalók egy 20x20x4 cm-es sütőformához:
20 dkg köles
5 dl tej
1 ek. vaj
2 ek. nádcukor vagy erythritol
3 tojásfehérje
5 ek. mogyorókrém
1 csipet só

Továbbá:
kevés vaj a forma kikenéséhez
1 ek. mogyorókrém
tört kakaóbab

1. A kölest a csipet sóval ízesített tejben puhára főzzük, belekeverjük a vajat, majd hűlni hagyjuk. 
2. Beledolgozzuk a mogyorókrémet és a cukrot. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd óvatosan a mogyorókrémes keverékbe forgatjuk. 
3. A "tésztát" vajazott formába öntjük, elegyengetjük és 175°C-ra előmelegített sütőben ~45 perc alatt készre sütjük. 
4. Kihűtjük, ezután tetszés szerint szeleteljük. A sütemény tetejét mogyorókrémmel és tört kakaóbabbal díszítjük.

A receptet a Kifőztük márciusi számában is megtaláljátok. :)

 

Mogyorókrémes burgonyafánk

Fánk bármikor és bármilyen formában jöhet. Pláne, ha valami finomsággal van töltve. :) Meglehetősen régen volt fánk nálunk -bár ez viszonyítás kérdése-, ezért itt volt az ideje, hogy újra süssek. Most ez a töltött variáció készült. Kicsit tartottam tőle, hogy a mogyorókrém majd szabadulni szeretne sütés közben a fánkok belsejéből, de szerencsére nem így történt. :D A kis labdacsok pillanatok alatt elfogytak. Legközelebb lehet dupla adag készül. ;)

Hozzávalók 20-22 db-hoz:
A tésztához:
25 dkg burgonya (tisztítva)
25 dkg fehér tönkölyliszt
4 ek. langyos tej
2 dkg friss élesztő
1 kk. méz
1 evőkanál cukor vagy erythritol
1 tojás
2 ek. olaj
1 csipet só

Továbbá:
20-22 kk. mogyorókrém

1. A burgonyát apró kockákra vágjuk, enyhén sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük, lecsepegtetjük, áttörjük, majd kihűtjük. 
2. A mogyorókrémből kávéskanállal apró halmokat adagolunk egy kis darab sütőpapírra, majd a mélyhűtőben dermesztjük, míg a tészta megkel. 
3. Az élesztőt a tejben, a mézzel és egy evőkanálnyi liszttel felfuttatjuk. A tészta hozzávalóit tálba tesszük és kézzel ruganyos tésztává gyúrjuk. Letakarva, huzatmentes helyen ~30 percet kelesztjük. 
4. A tésztát lisztezett deszkára borítjuk és ~0,5 cm vastagra -közel négyszögletes formára- nyújtjuk. Gondolatban megfelezzük, majd a tészta egyik felére, egymástól egyenlő távolságra mogyorókrém-halmokat teszünk. Ráhajtjuk a tészta másik felét, a töltelék körül kissé lenyomkodjuk, majd 5 cm átmérőjű formával kiszaggatjuk a fánkokat. 
5. Bő, közepesen forró olajban -fedő nélkül- mindkét oldalukat aranybarnára sütjük. Először a fánkok teteje kerül az olajba. A megmaradt tésztát újragyúrjuk, míg az első adag sül, kelni hagyjuk, majd az előbbi módon nyújtjuk, töltjük, szaggatjuk és kisütjük. Porcukorral, vagy őrölt erythritollal hintve tálaljuk.

A receptet a Kifőztük márciusi számában is megtaláljátok. :)
 

Mogyorós kifli

Rég sütöttem már ehhez hasonló kifliket. :) Anno nagyon nagy kedvenc lett a rugelach. Ezt alakítottam át, így kicsit egészségesebb változat készült. Bár a vaj mennyisége ezt némiképp cáfolja. :D A lényeg, hogy nagyon finom és (sajnos) roppant gyorsan el is fogyott. Hamarosan ismétlés. :)

Hozzávalók 32 db süteményhez:
A tésztához:
35 dkg fehér tönkölyliszt
20 dkg sótlan vaj
25 dkg mascarpone
2 ek. nádcukor (vagy erythritol)
só

A töltelékhez:
6 ek. mogyorókrém
12 dkg törökmogyoró

A tetejére:
1 tojássárgája
nádcukor (vagy erythritol)

1. Tálba mérjük a lisztet, sót, nádcukrot, majd a vajjal elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a mascarponét és egynemű tésztává gyúrjuk a vajas "morzsával". 
2. A tésztát két részre osztjuk és fóliába csomagolva a hűtőbe tesszük pihenni ~1 órára. 
3. Míg a tészta pihen, a mogyorót száraz serpenyőben megpirítjuk, hűlni hagyjuk, majd megdaráljuk. 
4. A sütőt előmelegítjük 190°C-ra. Egy nagy tepsit lefedünk sütőpapírral. 
5. Az egyik adag tésztát kivesszük a hűtőből és lisztezett felületen ~40 cm átmérőjű kör alakra nyújtjuk. Megkenjük a mogyorókrém felével, majd 16 egyforma cikkre vágjuk. Ezután megszórjuk a darált mogyoró felével. 
6. A cikkeket széles végüknél fogva óvatosan feltekerjük. A kifliket egymás mellé tepsire sorakoztatjuk. A tetejüket lekenjük tojássárgájával, majd megszórjuk nádcukorral. 
7. Előmelegített sütőben 25-28 perc alatt aranybarnára és ropogósra sütjük. Míg sülnek, elkészítjük a második adagot is.

A receptet megtaláljátok a Kifőztük márciusi számában is. :) 

 

Olívás tonhalkrém

Szeretem az ilyen és ehhez hasonló krémeket. :) Tonhalasat pedig már nagyon régen készítettem, úgyhogy épp itt volt az ideje. Szendvicshez, vagy vendégváró falatkákhoz is remek. Kerülhet bele akár finomra vágott petrezselyem, vagy piros húsú paprika. Készülhet tejföllel, vagy krémsajttal is akár. Egyszóval kedvünk szerint bátran variálhatjuk. :)

Hozzávalók:
13 dkg tonhal (növényi olajban/sós lében eltett)
10 dkg mascarpone
1 kis lilahagyma
8 magozott, fekete olívabogyó
3 aszalt paradicsom (fűszeres olajban eltett)
só
citromlé
továbbá:
fekete olívabogyó karikákra vágva
vöröshere csíra

1. A lilahagymát, olívabogyót és aszalt paradicsomot apró kockákra vágjuk. 
2. A tonhalat lecsepegtetjük, villával áttörjük. A krém hozzávalóit tálba tesszük, ízlés szerint ízesítjük sóval, citromlével, majd alaposan kikeverjük.  
3. A krémet pirítósra, kiflikarikákra, vagy sós kekszre halmozzuk, olívabogyóval és vöröshere csírával díszítjük.

A receptet a Kifőztük februári számában is megtaláljátok. :)

Kókuszos kuglóf

No kérem... Hát ez a kuglóf második nekifutásra sikeredett ilyenre, mert hogy először alaposan elszámoltam a tölteléket. :D Ami nem lett volna baj, ha nem akarom mindenáron az összeset beletuszkolni a formába. Utóbb eszembe jutott, hogy hát akár meg is ehettük volna külön. Sebaj! Kuglófnak kuglóf lett, de szépnek semmiképp sem mondható, mert a töltelék mindenhol utat tört magának, ahol csak tudott és nem kis bűvészmutatvány volt egyben kivarázsolni a sütit a formából, mert igencsak beleragadt. :D A főpróbát mégis sikeresnek nyilvánítottam, mert ízre pont ilyet szerettem volna. Nem kellett más, csak egy kis számolgatás és némi hatásszünet az újabb kókuszos süti előtt. :D Jelentem a töltelék még így is kikandikált itt-ott a tésztából, de ennyi még "belefér". ...azaz hogy nem, de ennél kevesebbel már nem akartam kipróbálni, mert ennyi kell. :) ...és most egy ideig nem lesz kókuszos édesség. :D 

Hozzávalók:
A tésztához:
40 dkg sima liszt
4 ek. olaj
8 dkg cukor
3 dkg kókuszreszelék
3 tojássárgája
2,5 dl tej
2 dkg élesztő
csipet só

A töltelékhez:
2 dl + 2-3 ek. tej
7 dkg kókuszreszelék
1/2 kk. őrölt vanília
5 dkg cukor
1 tk. étkezési keményítő

1. A töltelékhez kis lábasban felfőzzük a tejben a kókuszreszeléket a cukorral és vaníliával. Kis csészében kikeverjük az étkezési keményítőt egy kevés tejjel, majd besűrítjük vele a kókuszkrémet. Levesszük a tűzről és hűlni hagyjuk. 
2. A tésztához az élesztőt egy teáskanál cukorral ~1 dl langyos tejben felfuttatjuk. A többi cukrot a tojássárgájával jó habosra kavarjuk, majd hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt, az olajat és a megmaradt tejet. Elkeverjük, majd beleszitáljuk a lisztet. Hozzáadjuk a kókuszreszeléket és fakanállal -vagy géppel- simára dolgozzuk a tésztát. 
3. Zsírozott, lisztezett formába öntjük a tészta felét. Elegyengetjük, majd körben rákanalazzuk a tölteléket úgy, hogy az lehetőleg ne érjen a formához. A tészta másik felével beborítjuk, majd letakarva, huzatmentes helyen ~50 percig kelesztjük. 
4. A megkelt tésztát 190°C-ra előmelegített sütőben ~35-40 perc alatt -tűpróba- aranybarnára sütjük. Néhány perc pihentetés után a formából óvatosan kivéve, rácsra téve kihűtjük. Porcukorral hintve tálaljuk.

A receptet a Kifőztük februári számában is megtaláljátok. :)
 

Őszapó

Nagyon szeretem ezt a csöpp kis madarat. Ezidáig csak képeken, rajzokon láttam, de néhány nappal ezelőtt személyesen is találkoztunk. :) Anyuéknál voltunk, s kint sétálgattunk a kertben, mikor először felfigyeltem erre a kis apróságra. Anyu mondta, hogy ő már sokszor látott őszapókat itt a kőrisfán. No, gondoltam, én bizony kifigyelem őket. :) Igaz, az időjárás nem volt igazán barátságos, de ez az őszapókat cseppet sem zavarta az aprólékos és sok figyelmet igénylő munkában, ugyanis fészket építenek. Bizony, itt Anyuéknál a nagy fenyőfán! Nagyon megörültünk neki! :) Mutattam is Anyunak és Öcsinek, hogy hol épül a fészek, mert most már látszik. Igaz, nagyon kell figyelni, mert klassz kis rejtekhelyet találtak neki. Ha az ember egy kicsit türelmes, szépen megfigyelheti, ahogy a két kis szorgos építkezik. Röppennek ide-oda. A diófáról zuzmót csipegetnek, a nyírfáról a vékony, fehér, papírszerű kérgét, a kerítésről pókhálót, a bokrok alól tollakat, a fűből pedig mohát gyűjtögetnek. Közben folyamatosan beszélgetnek. Eszembe jutott, hogy ilyenkor biztos megbeszélik, hogy épp mi kell a fészekhez. "Hozok egy kis mohát még! Te keress még pókhálót jó?" :D Tegnap aztán olvasgattam róluk, s azóta még kedvesebbek. Mert az őszapó nem csak küllemre, hanem természetében is igen bájos kis madárka. Akadnak olyan párok, melyeknek ha épp nem sikerül a fészekrakás, vagy a költés, akkor ők is besegítenek más családoknál a fiókák felnevelésében. S ha a fiókák kirepültek, akkor is együtt marad a csapat. :) Egyes párok egészen összebújva alszanak, s egyikük a párja fölé rakja a szárnyát, teljesen betakarva őt. :) Végtelenül figyelmesek és gyengédek egymáshoz. Törődnek egymással, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint egy történet. Egy tudós őszapófiókákat nevelt szobájában. Jó idő volt, s kinyitotta az ablakot. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy felnőtt madarak járnak be a fiókákhoz. Meghallották azok hangját, ahogy éhesen csiripelnek és elkezdték etetni őket. Mert nekik ez a világ legtermészetesebb dolga... Törődni egymással. ♥