Halloween - "minden szent estéje"

November elsejének ünnepe, Mindenszentek napja - All Saints' Day vagy All Hallow's Day az angolszász eredetű Halloween-ünnepre vezethető vissza.
Az angolszász országokban (Írország, Skócia, Amerikai Egyesült Államok, Kanada) a Mindenszentek napját megelőző este; október 31. a halloween ünnep (angolul all hallows' evening = „minden szent estéje”). 
"Halloween azonban az egyik legrégibb ünnep, melynek évszázados történetisége kevéssé ismert. Évszázadokkal ezelőtt a mai Nagy-Britannia és észak-Franciaország területén éltek a kelták; kiknek pogány hagyományai közt szerepelt az őszi samhain ünnep, amit a kelta napisten tiszteletére rendeztek. Ekkor ünnepelték a kelta újévet, amely október 31. éjszakájára esett és megköszönték a napistennek, hogy a földet és a termést gazdaggá tette.
Ezen a napon, miután a termést betakarították és a hosszú, hideg télre elraktározták, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény és állat áldozatokat mutattak be. Amikor eljött a reggel, a papok minden családnak parazsat adtak, hogy új tüzeket gyújthassanak. Ezek a tüzek tartják melegen az otthonokat, és kiűzik onnan a gonosz szellemeket.
835-ben a római katolikus egyház november 1-jét mindenszentek ünnepének nevezte ki. Később az egyház november 2-át is szent nappá, a halottak napjává nyilvánította, amit tűzgyújtással és felvonulással ünnepeltek. A kereszténység terjedése azonban nem feledtette a régi hagyományokat sem, így az évek során mindezen szokások összevegyültek. Ezek a napok a halottakra való emlékezés ünnepei nálunk. Az ünnep előestéjén a szentbeszéd közben megkondulnak a harangok. Mindenszentek napján a holtak lelki üdvéért gyertyát gyújtanak a sírokon, melyeket virágokkal díszítenek. "A néphagyományban mindkét napot számos hiedelem övezi. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért régen a számukra is megterítettek. Kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Sokfelé úgy tartották, hogy a mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a holtak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban."

 

A töklámpás története

"Egy ír legenda szerint nevét egy Jack O'Lantern nevű részeges kovácsról kapta. A történet úgy szól, hogy egy szép napon odament a részeges Jackhez az ördög és hívta a pokolba, de előtte felajánlotta, hogy igyanak még meg egy italt. Jack azonban nem akart vele tartani, ezért hát furfangos cselt eszelt ki inkább és ravasz módon megkérte, hogy válasszon egy almát az almafájáról, mire az ördög felmászott a fára. Jack tudta, hogy mitől fél az ördög és a fa oldalára egy keresztet rajzolt. Az ördög nagyon megrettent a kereszttől és nem is mert lemászni, kénytelen volt a fa ágán kucorogni. Az ördög addig-addig egyezkedett a furfangos kováccsal, hogy ígéretet tett arra, hogy soha többé nem fogja kísérteni a lelkét, ha végre leengedi őt. Jack ekkor megengedte az ördögnek hogy lemásszon a fáról, aki abban a pillanatban el is tűnt. Azonban amikor Jack meghalt, lelke a menny és a pokol között rekedt, mert a mennybe nem engedték be, mivel élete során sokat részegeskedett és bűnös módon élt, de az ördög sem akarta a pokolba befogadni, mert nagyon haragudott Jackre a régi csínye miatt. Jack arra kérte az ördögöt, hogy legalább egy kis fényt adjon neki, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Végül az ördög megszánta és egy izzó fadarabot dobott Jacknek a pokol katlana alatt lobogó tűz parazsából. Az örökké izzó parazsat Jack egy kivájt takarmányrépa (rutabaga, svéd karórépa) belsejébe tette, amit a nyugtalan lelkének szánt, világító lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a takarmányrépa lámpácskának a fényénél keresi a megnyugvását.
A legenda sok egyéb változata is létezik az angolszász nyelvterületen, köztük Fukar Jack (Stingy Jack) története is, az öreg részeges kovácsról, aki szeretett mindenkit megtréfálni, de egyszer eladta a lelkét az ördögnek...
A legenda egy másik ismert változata szerint, amikor az ördög el akarta vinni a pokolba a részeges kovácsot, Jack csele az volt, hogy meggyőzte az ördögöt, hogy változtassa magát pénzérmévé, mellyel fizetheti az italukat a kocsmában. Az ördög úgy is tett, Jack azonban a pénzt zsebre tette egy ezüst kereszt mellé, mely megakadályozta, hogy az Ördög visszaváltozzon eredeti alakjába.
Az ír néphagyományt követő Amerikában a legendában szereplő eredeti takarmányrépát a narancssárga színű, az Amerikában őshonos, látványosabb, könnyen kivájható vigyorgó sütőtök növény váltotta fel."

Forrás: wikipedia, SuliHáló,

Az én "Holland" kenyerem :)

  
Évekkel ezelőtt volt szerencsénk néhányszor a családdal kilátogatni Hollandiába. Mikor először voltunk, azt hiszem négy éves körül lehettem. :D Húúú... de rég volt... Akkor még nemigen fogott meg az országból más, mint a tengerparti kagylógyűjtés és a karamellás sütemény. :) Egy későbbi látogatás alkalmával már kicsit idősebb fejjel persze több mindent meglát az ember. A városok nyüzsgő központját körülöleli a békés kertvárosi rész. Elvarázsoltak a szépen rendezett kertek, csöpp kis kerítésekkel... a szélmalmok, a tengerpart, a kertek alatt futó, virággal végigültetett csatornák, ahol akár csónakázni is lehet, a hihetetlenül zöld fű, a fapapucsok, a virágárverés, a kedves, ám mégis kissé távolságtartó emberek, a palacsintaházak, ahol óriási palacsintákat sütnek, Madurodam -a Hágában található makettpark- a zöldségpiacok és persze a "szórókás" kenyér. :D "Szórókás", vagyis csokidarás kenyér. Mi neveztük el így sok-sok éve; pontosabban Öcsém, ha jól emlékszem. Végül is teljesen igaza van, mivel ki kell szórni a dobozból. Néhány szelet kenyér, vajjal megkenve és csokidarával szórva. Egy bögre teával a világ legjobb "gyerekreggelije". :) Ezt a csemegét rengeteg variációban gyártják az egyik legkedveltebb márka a De Ruijter. Sokszor ettünk ilyet itthon is, mert Apu a munkája miatt évente többször utazott Hollandiába. A kérdésre, hogy mit hozzon, az első válasz persze a szóróka volt. :) No de egy kissé elkalandoztam... A szóróka alá bizony kell valami, ami "összetartja" és ez egy szelet finom kenyér. Azt hiszem ott kint ettünk először "tartós" kenyeret. Csak lestünk, ahogy előkerülnek a csomagolásból a szögletes, sötét színű, kicsit kalácsszerű szeletek. Én most ezt a kenyeret próbáltam elkészíteni itthon. Többszöri nekifutásra, de azt hiszem egészen hasonló lett. :) A tésztája ruganyos, kicsit édeskés, csomagolás nélkül is puha még harmadnap is. Már ha kitart addig. :D

 

Hozzávalók egy ~30x11x7 cm-es kenyérsütő formához:
10 dkg sima liszt
10 dkg graham-liszt
30 dkg kenyérliszt BL80-as
2 ek. búzakorpa
2,5 dkg friss élesztő
3,5 dl langyos tej
1 tojás
1,5 ek. méz
4 ek. olívaolaj
1 kk. só

Továbbá:
kevés olaj a forma kikenéséhez és a kenyér tetejére

1. A háromféle lisztet és a búzakorpát egy tálba mérjük. Hozzáadjuk a sót. 
2. A tej egyik felében feloldjuk a mézet, hozzáadunk egy kanál lisztet, majd felfuttatjuk benne az élesztőt.
3. A tej másik felében elkeverjük a tojást és olajat.
4. Ha felfutott az élesztő, a tojásos tejjel együtt a tálba öntjük, majd fakanállal egynemű tésztává dolgozzuk a hozzávalókat.
5. Langyos helyen, letakarva ~1 órát kelesztjük.
6. A sütőt előmelegítjük 185°C-ra.
7. Ha a tészta megkelt, alaposan lisztezett deszkára borítjuk, majd hengerré formázzuk -nem kell átgyúrni- és betesszük a kiolajozott formába. A tetejét kézzel megkenjük pici olajjal.
8. Előmelegített sütőben ~25-30 perc alatt aranybarnára sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük. A formából kivéve, rácsra téve kihűtjük, ezután szeleteljük.

Túrós palacsinta

A túrós palacsinta nálunk valahogy folyton elfelejtődik. Mondjuk lehet, hogy azért, mert a túrós ételekkel valahogy hadilábon állok. Pedig gyakran van itthon, de általában körözöttként végzi. :) Most viszont valami édes túrósat gondoltam ki... de palacsintát is ettem volna. Hát így lett,  hogy lepény helyett palacsinta-töltelék lett a túróból; egy kis citrommal, vaníliával, szigorúan mazsola nélkül, mert a mazsolával meg párom áll hadilábon... :) 

Hozzávalók 14 db töltött palacsintához:
14 db kész palacsinta

A töltelékhez:
50 dkg túró
3-4 ek. tejföl
3 ek. búzadara
1 tojás
3 ek. porcukor
1 csomag borubon vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve

A tetejére:
350 g tejföl
3 ek. porcukor
1 ek. étkezési keményítő

Pici olaj a sütőforma kikenéséhez.

1. A túrót villával áttörjük, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót és jó alaposan kikeverjük a tölteléket. Fél órát pihentetjük.
2. A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra.
3. Egy tűzálló tálat kikenünk pici olajjal, majd elkezdjük megölteni a palacsintákat. A tölteléket közére halmozzuk, kicsit eloszlatjuk, majd behajtjuk a tésztaszéleket és feltekerjük a palacsintát.
4. A kész palacsintákat a tálba egymás mellé sorakoztatjuk, majd az egészet meglocsoljuk a tejföl, porcukor, étkezési keményítő keverékével.
5. Előmelegített sütőben ~25 perc alatt összesütjük.

Ha belefér egy kis mértéktelenkedés, tálaláskor még meglocsoljuk egy kis porcukorral és pár csepp citromlével kikevert tejföllel. :D

Sós minipalacsinta

Igazi jó kis vasárnapi reggelinek való. De készíthetjük kirándulásra, vagy uzsonnára is. :D Míg felforr a teavíz, vagy kifő a kávé addigra kész is vagyunk a sütéssel. Nem kell vele sokat bíbelődni, így pillanatok alatt frissen készült palacsinta kerülhet az asztalra. Szeretem, mert nagyon jól variálható. Igazából bármit tehetünk a tésztába, amit csak szeretünk. :)

Hozzávalók 12 db minipalacsintához:
15 dkg sima liszt
10 dkg graham-liszt
8 g sütőpor
2,75 dl tej
5 dkg olvasztott vaj
2 tojás
1 kk. cukor
5 dkg kolbász
5 dkg edami sajt
1 kis fej lilahagyma
fél piros húsú kaliforniai paprika
néhány szál metélőhagyma
só
bazsalikom

1. A palacsintatészta hozzávalóit kikeverjük, majd hozzáadjuk az apró kockákra vágott sajtot, kolbászt, lilahagymát és paprikát. Ízesítjük bazsalikommal és finomra vágott metélőhagymával.
2. Egy serpenyőt -lehet grillserpenyő is- felhevítünk, pici vajjal kikenjük, majd egy evőkanál segítségével beleadagoljuk a tésztát. Egyszerre 4-5 palacsinta fér el, mert sütés közben alaposan megnőnek. :)
3. Mikor a palacsinták alsó fele már szép aranybarna egy lapos fakanál segítségével megfordítjuk őket és a másik felüket is aranybarnára sütjük.
4. Forrón tálaljuk fokhagymás tejföllel.

Sajtos-szalonnás kifli

Nagyon sok helyen láttam már ehhez hasonló kifliket. Van egy pékség, ahol néha veszünk is, ha arra "karikázunk" a városban, mert ott nem spórolják le róla a sajtot. ...no meg a szalonnát. Bár, lehetne még turbózni. :D Ezért is gondoltam, megpróbálok hasonlót készíteni itthon. A jól bevált hamburgerzsemle tésztáját vettem alapul. Nem is változtattam rajta semmit, csak a formázás lett más. :) Jó laktató uzsonna lett belőle a kiránduláshoz.

Hozzávalók 6 kiflihez:
A tésztához:
10 dkg sima liszt
40 dkg kenyér liszt BL80  
3 dkg friss élesztő  
3,75 dl langyos tej  
1 tojás  
2 ek. méz 

4 ek. olívaolaj  
1 kk. só

A "töltelékhez":
4 ek. tejföl
pici só
10 dkg erdélyi szalonna (vagy bármilyen füstölt, húsos szalonna)
15 dkg prágai sonka
fél fej lilahagyma
15 dkg sajt

1. A tej egyik felébe teszünk egy kanál lisztet, a mézet, belemorzsoljuk az élesztőt és felfuttatjuk. A tej másik felében elkeverjük a tojást és az olajat.
2. A lisztet tálba szitáljuk hozzáadjuk a sót, a felfuttatott élesztőt és a tojásos tejet.
3. Fakanállal jól kidolgozzuk a tésztát. Letakarva langyos helyen ~1 órát kelesztjük.
4. A tésztát alaposan lisztezett deszkára borítjuk és 6 egyenlő részre osztjuk.
5. A kis cipókat egyenként ~25x15 cm-es ovális formára nyújtjuk, majd keskenyebb "oldaluknál" fogva feltekerjük.
6. A kifliket sütőpapírral fedett tepsire fektetjük és huzatmentes helyen 15 percig kelesztjük.
7. A tetejüket egy éles pengével hosszában megvágjuk -a két végén 2 cm-es részt épen hagyunk-, nagyjából a tészta vastagságának feléig, majd újabb 15 percig kelesztjük.
8. Míg a kiflik kelnek, bemelegítjük a sütőt 185 °C-ra és előkészítjük a "tölteléket".
9. A szalonnát vékony szeletekre vágjuk, majd felcsíkozzuk. A sonkát szintén vékony csíkokra vágjuk. A hagymát vékonyan felszeljük, a sajtot lereszeljük, a tejfölt pedig kikeverjük pici sóval.
10. A megkelt kifliket megkenjük tejföllel, rátesszük a szeletelt szalonnát, sonkát és hagymát, majd megszórjuk őket gazdagon reszelt sajttal.
11. Előmelegített sütőben ~20-25 percig sütjük, míg a tészta szép aranybarna lesz. 

Zserbó

Dió, lekvár, kelt tészta csokimáz... :D Az egyik kedvenc ünnepi süteményem. Amióta zserbót sütök egy receptet használok, mégpedig Horváth Ilona receptjét. Szeretem, mert a tészta még három nap után is puha; a dió és a savanykás lekvár nagyon jól kiegészítik egymást és nem kell vele órákat bíbelődni... :) Úgy jó az egész, ahogy van.
Gőzöm sincs miért, de elég ritkán sütök zserbót. Pedig tényleg annyira egyszerű. ...na jó, tudom... Nehezen veszem rá magam a diótörésre. De most elkapott a lendület és egyszuszra megtörtem egy fél zsákkal. :D Most aztán semmi nem lehet akadálya egy újabb sütésnek. ;)

Hozzávalók:
A tésztához:
35 dkg sima liszt
1 tojás
5 dkg cukor
15 dkg zsír
1 dl tej
1 dkg élesztő
csipetnyi sütőpor
csipet só

A töltelékhez:
20 dkg darált dió
12 dkg cukor
8-10 nagy ek. sárgabaracklekvár

A tetejére:
10 dkg porcukor
3 dkg holland kakaópor
~4 ek. víz
2 ek. vaj

1. Az élesztőt felfuttatjuk a langyos tejben egy kávéskanálnyi cukorral.
2. A lisztet elmorzsoljuk a zsírral, hozzáadjuk a többi hozzávalót és kézzel jól összedolgozzuk.
3. A tésztát három egyenlő részre osztjuk és egyenként ~30x 35 cm-es lappá nyújtjuk.
4. Egy nagy tepsire sütőpapírt fektetünk, erre tesszük az első réteg tésztát. Fontos, hogy a tepsi nagyobb legyen a tészta méreténél, mert az keléskor és sülés közben még nőni fog. Megkenjük a lekvár felével, majd rászórjuk a cukorral elkevert dió felét.
5. Erre jön a második tészta, rá a lekvár, majd a cukros dió, végül befedjük a harmadik tésztalappal, amit egy picit nagyobbra nyújtunk az első kettőnél, hogy befedje a széleket.
6. Huzatmentes helyen egy órát kelesztjük. Ha megkelt, a tetejét villával megszurkáljuk és 175 °C-ra előmelegített sütőben -egyenletes tűznél- ~25-30 perc alatt aranybarnára sütjük.
7. Ha a tészta kisült, kivesszük és hűlni hagyjuk.
8. Míg a tészta hűl, elkészítjük a mázat. A porcukrot, elkeverjük a kakaóval és kevés vízzel, majd lassú tűzön, gyakori keverés mellett sűrű mázzá főzzük. Akkor jó, ha a cukor teljesen elolvadt és a máz szép sima. Még melegen belekeverjük a vajat, majd az elkészült mázzal bevonjuk a süteményt. Néhány óra pihentetés után szépen szeletelhető.

Ezt a zserbót a 19. SAD! gasztrojátékra készítettem. A forduló házigazdája Szofika a téma pedig "Dió VS Mák". Őszintén megmondom a mákot is imádom, bár ez eddig a blogból még nemigen derül ki. :D ...most a dió van előnyben...



Kiegészítés: A recepthez -most, két év elteltével- még újabb képek kerültek fel. :) A játékra még főzött máz nélkül, étcsokoládéval bevont süteményt készítettem. Ehhez ~20 dkg étcsokoládét gőz felett felolvasztottam, majd ezzel vontam be a süteményt. Továbbá anno margarinnal készítettem a tésztát, de biztos, hogy többé nem fogom, ahogy csokit sem használok többé a bevonáshoz; mert a zsírral készült tésztával és a főzött csokimázzal a tetején sokkal, de sokkal finomabb! :D

Sütőtökös muffin csokoládés mogyorókrémmel

Egyszer volt, hol nem volt... Volt a kamrában két szép sütőtök. :) Hol az egyik polcon csücsültek, hol a másikon. Szegények, folyton csak költöztek, de tegnap végre eljutottam odáig, hogy az egyiket megsüssem. Semmi extra, csak szépen feldaraboltam, kimagoztam, betettem a forró sütőbe és kis idő múlva már kész is az édes, illatos sütőtök. Én hidegen szeretem a legjobban. Csak jövök, megyek és hopp, már megint egyel kevesebb van a tepsiben. :D
Ahogy eszegettem, bevillant, hogy mi lenne, ha próbálnék valami sütit készíteni belőle. Amiben nem túl markáns, mégis érezhető az íze. Persze kell hozzá egy kis csokoládés mogyorókrém és természetesen még egy kis csoki a tetejére. :) Újragondoltam a jól bevált muffin receptemet és már kész is volt ez a csokikrémmel töltött jópofa narancsszín süti.

 

Hozzávalók 12 muffinhoz:
15 dkg sima liszt
10 dkg graham-liszt
1 csomag sütőpor
10 dkg cukor
10 dkg sült tök
2,25 dl tej
1 dl olaj
csipet só
12 kávéskanálnyi csokoládés mogyorókrém
5 dkg étcsokoládé

1. Egy tálba kimérjük a kétféle lisztet, a cukrot, majd elkeverjük benne a sütőport és a csipet sót. Villával beledolgozzuk a sült tököt, míg morzsalékos tésztaalapot nem kapunk.
2. Beleöntjük a tejet, olajat és kikeverjük a tésztát.
3. A sütőt előmelegítjük 190 °C-ra.
4. Egy muffin-sütő tepsi mélyedéseibe papírformákat teszünk és egyharmadig töltjük őket a tésztával. Ezután jön mindegyik közepére egy-egy kávéskanálnyi csokoládés mogyorókrém, amit befedünk a maradék tésztával.
5. Előmelegített sütőben ~20 perc alatt aranybarnára sütjük. Ha kész, a sütiket kivesszük a formából és hűlni hagyjuk.
6. A csokoládét gőz felett felolvasztjuk, majd a kihűlt muffinok tetejére csorgatjuk.

Ha nincs kéznél mogyorókrém a sütik közepébe étcsokoládé kockákat is tehetünk. :)

Töltött káposzta

Imádom! :D Írhatnék csak ennyit... de komolyan...
Gyerekkorom óta az egyik kedvencem. Azok közé az ételek közé tartozik, amit képes vagyok -évszaktól és napszaktól függetlenül- bármikor megenni. Eddig "csak" akkor ettünk, mikor Anyuéknál, vagy párom szüleinél készült.  Természetesen ilyenkor feltankoltunk utánpótlással is. De hogy hogy nem, az is valahogy gyorsan elkopott. A két család receptje eltérő persze, de mi mindkettőt nagyon szeretjük. :) Most, hogy beütött az ősz egyre többször jutott eszembe, hogy meg kéne tanulni töltött káposztát főzni. Sokszor kuktáskodtam már otthon, mikor készült, de valahogy sosem jutottam odáig, hogy elejétől a végéig minden mozzanatnál ott legyek. Megkértem hát Anyut, hogy tanítson meg rá. Az eredeti receptet Apu családjától "örököltük" és a töltött káposzta nálunk munkamegosztással készül. Apu a fő-káposztasavanyító, Anyu pedig összeállítja és készre főzi az ételt. Persze olykor-olykor előfordul, hogy a savanyítós rész is Anyura marad. A fiúk ilyenkor is készségesen "munkamegosztanak", amennyiben kóstolni kell. :D
Anyu pár napja elküldte nekem a receptet és ahogy olvastam már éreztem az illatát... Eldöntöttem nincs ezen mit tovább halogatni; most azonnal hozzákezdek. "Beszereztem" az összes hozzávalót és kezdődhetett az alkotás. Ennek velejárójaként Anyuékat két nap alatt nagyjából ötvenszer felhívtam a legkülönfélébb kérdésekkel: Mennyi egész levelet tartsak meg? A maradékot mekkorára vágjam? Mennyi babérlevél kell hozzá? Mennyi bors? Oké. És mennyi vízzel kell felönteni? És a töltelék? És hogy tekergetem a gombócot? Meddig kell főzni? És a rántás?
De hát ugye a töltött káposzta is olyan, mint az ételek általában. Ahány ház, annyi recept. Az elkészítés függ az ízlésünktől, hogy milyen alapanyagokat használunk, hogy milyen a sütő és hogy sütjük-e egyáltalán, ki milyen sűrűn szereti a szaftot, mennyire sósan eszik, szóval egy millió dologtól. Az én receptem annyiban tér csak el Anyuékétól, hogy a rántásba tettem fokhagymát. A végeredmény... Olyan lett, mint otthon! :D Annyira örültem neki! Mivel ez volt életem első saját töltött káposztája, nézzétek el nekem, hogy az óriási lelkesedéstől kissé elborulva, ennyi képet bírtam beszuszakolni a bejegyzésbe. :)

 

Hozzávalók 10 személyre:
A savanyított káposztához:
2 kg 25 dkg-os fejes káposzta
8-9 pici (3-4 cm-es) babérlevél
1 tk. köménymag
1 tk. egész fekete bors
3 ek. 10 %-os ecet
2-3 tk. só
víz

A töltelékhez:
50 dkg darált hús
10 dkg rizs
só
bors
2-3 ek. víz

Továbbá: 
60 dkg csont nélküli tarja

A rántáshoz:
5-6 ek. olaj
4-5 ek. liszt
őrölt pirospaprika
3 gerezd fokhagyma

Főzés előtt egy-két nappal előkészítjük a káposztát: 

1. A káposztát megtisztítjuk, majd a torzsát hegyes késsel körbevágjuk ~3-4 cm mélyen. Egy nagy húsvillát szúrunk óvatosan a torzsa közepébe.
2. Egy nagy lábasban annyi vizet forralunk, hogy a káposztát -a húsvilla segítségével- meg tudjuk benne forgatni, így a külső leveleket kissé előfőzzük. Ez levelenként ~fél perc. Ennyi idő alatt veszítenek a tartásukból. Egy fa csipesszel egyenként leszedjük a leveleket, kicsit megforgatjuk őket a forró vízben, majd tálba tesszük. ~12-14 levélre lesz szükség. Töltéskor szakadhat, sérülhet, így kell biztonsági tartalék. :) Menet közben újabb bevágást kell ejteni a torzsa körül, hogy a többi levelet is le tudjuk szedni. 
3. A megmaradt középső részt is levelekre bontjuk és kissé előfőzzük, majd kiszedjük hűlni. Ezekből lesz az apró káposzta.
4. Ha kész vagyunk az előfőzéssel, a vizet levesszük a tűzről, majd feloldjuk benne a sót és ízesítjük ecettel.
5. A tölteni való 12-14 levelet félre tesszük, a többit 6-8 cm hosszú, 0,5 cm széles csíkokra vágjuk. A vastag főeret minden levélen -a tölteni valókon is- faragjuk meg úgy, hogy csak egy egészen vékony rész maradjon.
6. Egy nagy lábasba elkezdjük rétegezni a káposztát. Alulra apró káposzta jön, majd rá 3-4 tölteni való levél. Erre egy kis köménymag, bors, babérlevél, majd kezdjük újra a rétegezést, míg a hozzávalók tartanak. Az egészet felöntjük annyi lével, ami jól ellepi. A tetejét lesúlyozzuk egy tányérral, nehezéket teszünk rá, majd mehet a hűvös kamrába egy-két napra.

 A babérlevéllel vigyázzunk, nehogy sok legyen, mert keserű lehet tőle az étel.

Másnap, vagy harmadnap elkészítjük a töltött káposztát:

1. A töltelékhez a rizst kicsit átöblítjük, majd a hússal, sóval, borssal és pici vízzel összedolgozzuk. 10 db egyforma gombócot formálunk belőle.
2. A tölteni való leveleket és az apró káposztát kiszedjük a léből. Ezzel együtt kiszedjük a babérleveleket is, mert ezek már megtették a dolgukat. :)
3. Fogunk egy tölteni való levelet és beletekerjük az egyik töltelékgombócot. Ha túl nagy a levél a szélét levágjuk -a leeső részeket és a végén megmaradt leveleket is felvágjuk apró káposztának-, a levelet egyik oldalról ráhajtjuk a töltelékre, lazán feltekerjük, hogy legyen helye dagadni a rizsnek, majd a másik oldalon kilógó részt visszahajtva begyűrjük, így nem tud kitekeredni a töltelék. Mikor kész vagyunk az összessel, feltesszük főni.
4. Egy nagy lábas aljára apró káposztát teszünk. A tarját hideg vízben átmossuk, tenyérnyi darabokra vágjuk, besózzuk és az apró káposztára tesszük. A húsra rakjuk a töltelékeket. Szellősen, hogy tudjanak nőni. (Én két edényben főztem, mert nincs akkora lábasom, amibe az összes töltelék kényelmesen elfért volna.)
5. Beborítjuk apró káposztával. Felöntjük annyi lével, ami épp ellepi és fedő alatt közepes lángon ~1 óra alatt puhára főzzük. Akkor jó, ha a hústű könnyen átmegy a tölteléken. A kész töltelékeket és a húst óvatosan kiszedjük egy tálba.
6. Egy másik nagy lábasban a lisztből és olajból világos rántást készítünk. Kicsit pirítjuk a lisztet, majd beletesszük a reszelt fokhagymát is. Átforgatjuk, rátesszük a pirospaprikát, ismét átforgatjuk és állandó keverés mellett -hogy csomómentes legyen- felengedjük a főzőlével. Lehet, hogy nem kell az összes lé, majd menet közben alakul. :) Hozzáadjuk az apró káposztát, átforraljuk. Ha kell még hígítjuk.
7. A sütőt közben előmelegítjük 180-190 °C-ra.
8. Egy nagy tepsibe szedjük a besűrített, pirospaprikás apró káposzta felét. Elrendezzük rajta a töltelékeket és a hús szeleteket, majd beborítjuk a maradék káposztával. Betesszük a sütőbe és addig sütjük, míg a szaft a tepsi szélén szépen hártyásodni kezd, a gombócok pedig kis színt kapnak. Ez nagyjából 40-45 perc. A gombócokat néha meglocsolhatjuk a szafttal. Frissen sült kenyérrel és tejföllel tálaljuk.

Azóta már sokszor főztem/sütöttem és több, mint 4 év után -2017. novemberében- végre új képek is készültek.