Nagyon hiányzol Apu!
...elmondhatatlanul... Elmentél, s a világ, "Csibebogár"
világa örökre megváltozott. Már semmi sem olyan, mint régen...
Jönnek, egyre csak jönnek az emlékek... Kavarognak, kergetik
egymást, s én repülök utánuk, beléjük kapaszkodom, hogy újra
átélhessem azt a sok szép pillanatot, ami megadatott nekünk.
...ahogy kicsik vagyunk, s hétvégenként ebéd után
bekuckózunk a kis szobába és te mesélsz nekünk Zöld Disznós
mesét. Hallom a hangod, de a mesékre már nem emlékszem. ...ahogy
együtt szeditek a szegfűt az üvegházban, s Anyu énekel nekünk,
hogy megtaláljunk titeket az ágyások között. Én is szedem...
Mindig kiválasztom azt az egy szálat, ami különbözik a
többitől, s már a kezemben is van a kincs, örömmel mutatom
nektek, s ti sosem haragudtok, hogy leszedem. Kicsi kávéspohárban
ott virítanak a konyhában. ...ahogy Te és Anyu a nagy vödrökbe
szeditek a paradicsomot, mi meg kicsik kis homokozóvödrökbe
gyűjtögetjük a "gyerekparadicsomot", mert azt mondtad, az a
legfinomabb. ...ahogy megjavítod a gokartot, hogy újra tudjunk vele
játszani. ...ahogy hallom a hangod, Anyuval együtt kiáltotok
utánam, hogy "Ne a kereket nézd!", mikor tanítottatok
biciklizni. ...mikor vasalod a ruhánkat és fésülöd a hajunkat,
Húginak és nekem, hogy szépek legyünk az iskolában, mert Anyu
bent volt a kórházban mikor Öcsit várta. ...ahogy kint vagyunk a
réten és sárkányt eregetünk, s te tanítod, hogyan kell
irányítani, hogy szépen szálljon. ...ahogy nyaranta a kertben
rekeszekből és fóliából igazi klassz medencét építesz nekünk,
amiben óriási nagyokat lehet pancsolni. ...ahogy felkapod a lábadra
a görkorit és a kertben a nagyszoba ablaka alatt fel-alá gurulsz,
hogy megmutasd, hogy kell ezt csinálni. …ahogy együtt építjük
a modellvasutat, amit Öcsinek hoztál, és csillogó szemekkel
nézzük, ahogy először elindul a kis mozdony. ...ahogy az
üvegházban ott virít az Alstroemeria, amit elsőként
termesztettetek Magyarországon. ...ahogy szép hosszú szárral
csokrokba szeditek, kötözitek és utána teszitek a kis
hűtőkamrába. ...ahogy később már mi is a "felnőttparadicsomot"
szedjük együtt veletek, és gondosan rekeszbe válogatva szépen
felstócoljuk a szín alatt. ...ahogy egy-egy átdolgozott nap után
még este nekilátunk krumplit és kolbászt sütni. ...ahogy
krumplis tarhonyát főzöl. ...ahogy Anyu megkér, hogy ízesítsd
be a babfőzeléket, mert azt te tudod igazán. ...ahogy a nagy utak
előtt együtt kitakarítjuk a kocsit, hogy szép tiszta
legyen, és én bemászok a csomagtartóba, mert nem érem el
kívülről. ...ahogy éjszaka sokáig fent vagyunk, mert várjuk,
hogy mikor érsz haza Hollandiából, aztán elnyom minket az
álom, de hajnalban felébredünk az ajtócsukódásra és a
hangodra, ahogy Anyuval beszélgettek, s mi robogunk ki a konyhába,
mert végre hazaértél. ...ahogy bontogatjuk a kincseket, s közben
hallgatjuk, hogy milyen volt az utad. A fémdobozos színes
ceruzakészlet azóta is megvan ahogy a többi kincs is... És persze
enni is kell, így hajnali négykor bontogatjuk a madárlátta
zsemléket és csinálunk szendvicseket és közben jókat
beszélgetünk. ...ahogy nyaranta együtt vagyunk a Balatonon, és
neked úgy kell minket kivadászni a vízből, hogy felmenjünk végre
a nyaralóhoz, mert Anyu kitette a "jelzést" az erkélyre, hogy
kész az ebéd. Vagy mikor mindannyian együtt ülünk a strandon és
csápoljuk a szendvicseket, a palacsintát és a lángost, amit Anyu
sütött, mert az sokkal finomabb. Az esti nagy kártyázások a
nyaralóban, mikor már mindenki olyan fáradt, hogy majd leragad a
szeme, de azért kikuncsorgunk még egy kört. ...ahogy besétálunk
Badacsonyba és esszük a fagyit. Vagy mikor Tomajban reggelente
elsétálunk a kis pékséghez -ahová annak előtte Papával
mentünk-, ahol a legfinomabb óriáskiflit lehet kapni. ...mikor
megkaptuk a síléceket és a kertben a nagykapuhoz vezető "dombon"
tanítasz minket síelni. A nagy hógolyózások telente, mikor utána
az egész család együtt építi a hóembert. ...ahogy együtt
díszítjük a karácsonyfát. ...ahogy esténként együtt fejtjük
a keresztrejtvényt, amibe persze mi is belekotyogunk és te jókat
somolyogsz rajta, aztán beírod a szavakat. ...ahogy körbeüljük
az asztalt és vacsora után még nagyokat beszélgetünk. A sztorik,
amiket mesélsz, s már folyik a könnyünk a sok nevetéstől.
...ahogy Öcsivel mentek fácánt őrizni éjszakára és Anyu annyi
mindent csomagol, mintha egy hétre mennétek. ...ahogy vadászat
után fáradtan hazaérsz és fürdés után leheveredsz a kanapéra
a nagyszobában és mi gyerekek gyúrjuk a fáradt lábaidat, hogy
másnapra ne legyen izomlázad. Aztán bekuckózunk tévét nézni és
te jókat durmolsz közben. ...ahogy szépen hordjuk ki a kertbe a
bográcsozáshoz a hozzávalókat neked és te megfőzöd a világ
legfinomabb dámpörköltjét, aztán megterítünk a nagy diófa
alatt és jókat eszünk. ...és ahogy nekikészülünk a
szalonnasütögetésnek, de előtte kiválasztjuk a nyársakat és te
megfaragod mindenkiét, ahogy beirdalod a szalonnát és hagymát is
pucolunk hozzá, mert azzal a legfinomabb és persze füstös
pirítóssal, amire a szalonna zsírját csöpögtetjük. És jókat
nevetünk, ahogy a parázs fölött mindenki a legjobb helyet keresi
a szalonnájának. A családi nyaralások... Olaszország, a
tengerpart, az esti nagy séták, mert akkor zsong a város igazán.
Ausztria, a hosszú hegyi utak, ahol mi ide-oda kapkodjuk a fejünket,
hogy milyen szép a kilátás és te csak azt hallod, hogy: "Apu
nézd! Milyen szépek a felhők! Milyen szépek a hegyek! Nézd Apu,
egy szivárvány!" De te csak az utat nézed, mert tériszonyod
van, s mikor felérünk a hegytetőre, a pihenőhöz, végre te is
megcsodálhatod mindazt, amin mi végig örömködtünk. Ahogy ülünk
a kocsiban a hosszú úton Hollandiába és ti csak hallgatjátok a
milliónyi kérdést és végtelen türelemmel válaszoltok. …mikor
Hollandiában meglátogatjuk azt a kedves a családot, akiknél kint
dolgoztál egy évig az egyetem után. És ők igaz barátként
fogadnak minket, s ez a barátság azóta is tart. Együtt sütögetünk
és játszunk a gyerekekkel, és te folyamatosan fordítasz nekünk
és nekik, hogy beszélgethessünk. És elmegyünk egy
óriáspalacsintázóba és a tengerpartra, ahol leesszük a
kávétokról az összes tejszínhabot és kagylókat gyűjtünk.
...ahogy Madurodam-ban sétálva te elmeséled, hogy milyen
épületeket látunk és mit csinál az a sok apró emberke a
makettvárosban. Később, mikor kivittél magaddal, mikor a cégnél
nyílt napok voltak és kilométereket sétálunk együtt a
bemutatóágyások között. És én csak hallgatom, hogy mennyi
mindent tudsz a zöldségekről, a kertészetről és ahogy
válaszolsz a látogatók összes kérdésére; és arra gondolok,
hogy olyan szeretnék lenni, mint te. Ahogy a fárasztó nap után a
kantinban együtt vacsorázunk a többi kollégáddal és jókat
beszélgetünk közben. ...ahogy bemegyünk egy kertészeti áruházba
és megkapom az első igazi fa klumpámat; ahogy válogatjuk a
legszebb virághagymákat Anyunak, hogy majd otthon együtt
elültetjük és milyen nagyon szép lesz a kert. ...ahogy együtt
lemegyünk a Balatonra megmetszeni a szőlőt. ...ahogy rám nézel,
mikor kijelentem, hogy márpedig én kertész leszek. ...ahogy
megtanítod, hogyan lehet egy apró mozdulattal a drótra kötni a
madzagot, úgy, hogy ne bomoljon ki, de egy mozdulattal le lehessen
szedni, ha már nem kell. Hogy hogyan kell tekergetni és levelezni a
paradicsomot. ...ahogy egymás mellett ülünk a palántanevelőnél
egy-egy ládán és szépen gondosan elvetjük a kísérlethez a
magokat, hogy aztán a kész palántákat otthon elültessük.
...ahogy együtt szedegetjük a milliónyi kis "gyerekparadicsomot";
megszámoljuk, megmérjük és írjuk a táblázatba az adatokat.
...ahogy segítesz megírni az összefoglalót a kísérleti
eredményekről. ...ahogy ketten ülünk a kocsiban és megyünk haza
a diplomaosztó után. ...ahogy együtt berendezzük a kiállításokon
a bemutatóstandot, gondosan elrendezve a szépen megtisztogatott
zöldségeket. ...ahogy együtt vasaljuk a fóliát a kertben a
kiskonyha előtt, hogy utána fel tudjuk húzni a blokkra. ...a közös
utazások, amikor a kocsiban rengeteget beszélgetünk, és nekem még
mindig tengernyi kérdésem van, amire te ugyanolyan végtelen
türelemmel válaszolsz, mint kiskoromban. ...ahogy ránk néztek,
mikor bejelentjük, hogy összeházasodunk. ...ahogy megtáncoltatsz
a lagziban. ...hogy mennyire boldog vagy, mikor megtudod, hogy
hamarosan Nagyapó leszel. ...ahogy először a karodban tartod a
kisunokádat, ahogy ránézel; az a boldogság, büszkeség, szeretet
le sem írható. ...ahogy számolgatod az apró lábujjakat: "Ez
elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megfőzte, ez az
iciri-piciri meg mind megette." A fülemben cseng a hangod.
...ahogy fújod neki a szappanbuborékot, ahogy együtt sétálgatunk
a kertben. ...ahogy itt vagytok nálunk és együtt labdázunk és te is beállsz focizni. Ahogy Prücsök szedegeti neked a
diót és te mindegyiknek annyira örülsz. ...ahogy büszkén nézed a kis kertészt, ahogy ülteti a "gyerekhagymát", ahogy öntözi a virágokat, ahogy füvet nyír, ahogy virágot szimatol. ...a nagy építőzések
nálatok a hátsó szobában, mikor mosolyogva hallgatod a véget nem
érő csacsogást. "Nézd Papa! Egy markoló! Felveszi a földet,
beteszi a dömperbe, a dömper meg kiborítja." "Nézd Papa! Egy
traktor!" ...és olyan jókat diskuráltok. Ahogy együtt
nézegetitek a Kertszőlőt és te meséled az unokádnak, hogy
melyik gép mit csinál. ...ahogy idén nyáron együtt vagyunk lent
a Balatonon. ...ahogy ülünk az ebédlőben és te felolvasod
Prücsöknek a Kisvakondos mesét. ...ahogy együtt nézegetitek az
új játék traktort, mert persze kell vásárfia. ...ahogy együtt
lapozgatjátok a képeskönyveket. ...ahogy együtt szerelitek az új
fűnyíróját, amit tőletek kapott, mert a régit itthon
felejtettük. ...hogy milyen büszkén nézed ezt a csöpp, kis
embert, ahogy a kis zöld gumicsizmájában fel-alá tologatja a
fűnyírót. ...és mindig megtankolod neki, mikor kifogy a benzin.
...ahogy együtt elmegyünk Tomajban a játszótérre, te ülsz a
padon, s nézel minket, ahogy játéktól játékig nyargalászunk, s
közben jókat somolyogsz. ...ahogy örülsz a "Gesztenye
Gusztiknak", amiket Prücsök gyűjtöget neked.
...az utolsó szavunk egymáshoz:
Szeretlek.
Nagyon hiányzol Apu! Most már az
égieknél vagy, onnan figyelsz minket és vigyázol ránk...
...már soha nem lesz semmi olyan, mint
régen. ...és az emlékek egyre csak jönnek. Kavarognak, kergetik
egymást, s én repülök utánuk, beléjük kapaszkodom, utazom
velük, s újra átélem ezt a sok csodás pillanatot. ♥
