Székelykáposzta

Még soha nem készítettem székelykáposztát. A minap a kisboltban hirtelen felindulásból vettem savanyított káposztát. Nem volt vele semmi tervem, néha csak úgy képes vagyok magában is enni. ...jó sokat. :D Hazaérve szépen betettem a hűtőbe és elkezdtem gondolkozni, mi is legyen belőle. Persze azért lemeóztam előtte. ;) Felcsaptam a kedvenc szakácskönyvemet, és meglepődve láttam, hogy nincs benne a receptje. Csak a gyorsfagyasztott készételekről szóló bekezdésben olvasható róla néhány mondat. Kicsit elkenődtem, de azért nem estem kétségbe. :D Google a barátom, hát akkor keresgélek a neten. Találtam is rengeteg elkészítési módot. Így aztán belevetettem magam az olvasásba. Sok recepttel később úgy döntöttem, nekilátok, kicsit a magam feje után, aztán lesz, amilyen lesz. Még párom is jót evett belőle, pedig ő alapjáraton nincs kibékülve a savanyú káposztával. Ezt pedig határozottan jó jelnek tekintem, így biztos készül még. :D

 

Hozzávalók 6 személyre:
50 dkg savanyú káposzta
50 dkg sertéstarja
1 fej vöröshagyma
1 ek. őrölt paprika
1 ek. zsír
2 babérlevél (elhagyható, káposztája válogatja)
kevés víz
3 ek. tejföl
1 ek. liszt
só

1. A káposztát -ha nagyon savanyú, vagy sós- kissé átöblítjük, majd a hosszú szálakat megvágjuk. Lábasba tesszük, a babérlevelet hozzáadjuk. Felöntjük annyi vízzel, ami éppen csak ellepi és lassú tűzön puhára pároljuk.
2. Egy másik lábasban zsíron üvegesre dinszteljük a finomra vágott vöröshagymát. Lehintjük a pirospaprikával, átkeverjük, majd beleforgatjuk a felkockázott tarját. Sózzuk, majd felöntjük annyi vízzel, ami ellepi és fedő alatt közepes lángon puhára pároljuk.
3. Mikor a hús és a káposzta is puha, egy szűrőkanállal a húsra szedjük a káposztát (közben kihalásszuk a babérleveleket). Kevés levet öntünk még alá és összeforraljuk.
4. A tejfölt liszttel és kevés lével -ami a káposztáról visszamaradt- csomómentesre keverjük, majd besűrítjük vele az ételt. Egyet forralunk rajta, majd tejföllel és friss kenyérrel tálaljuk.

Várjuk a kis vendégeket

A tél beköszöntével egyre hidegebbre fordult az idő. Gondolkodtam, hogy jó lenne még pár madáretető az első mellé, hogy ha jönnek a kis tollas vendégek, mindenki hozzáférjen az eleséghez. Most végre volt idő egy kis eszkábálásra. :D Igaz, nem túl sok etetőnek való alapanyag volt itthon, de néhány virágalátét egy kis faanyag, néhány csavar, rövidke drót és a kertben gyűjtött ágak segítségével egész jópofa dolgokat lehet csinálni. :)  
Valahogy így készül nálunk egy madáretető. :D Az alátéteket kifúrtam, aztán felcsavaroztam egy kis fadarab két végére. Felülre került drótból egy akasztó, aztán odaerősítettük az ágakat is, hogy kicsinosítsuk az etetőt. Bár csemete még mindig nem vehetett részt a munka nehezebb részében, de a "díszítést" és az etetők feltöltését együtt csináltuk. Azért a szerelésnél is segített, de inkább csak nézegettük, hogy mi micsoda.

"-Anyika! Segíthetek madáretetőt építeni?" 
"-Persze Csillagom!"
"-Ez micsoda?" 
"-Virágalátét, csavar, ágak és sok-sok érdekes dolog. :) De csak azt foghatod meg, amit odaadok neked."
"-Most mit csinálsz?"
"-Kifúrom az alátéteket, hogy fel tudjuk őket csavarozni."
"-Anyika! Én is csinálhatom?"
"-Nem, ez veszélyes, te csak nézheted messziről, de mindjárt segíthetsz nekem díszíteni."
"-Az ágakat hová tesszük?"
"-Ide fel, a madáretető tetejére. Adogatod nekem az ágakat és a fonalat?"
"-Tessék Anyika! Na, most kész vagyunk?"
"-Még egy pillanat."
"-Na, most kész vagyunk?"
"-Igen."
"-Hű! De szép lett! Majd elmondjuk Apának, hogy csináltunk madáretetőt!"
"-Biztos büszke lesz! :) Na gyere, öltözzünk, kimegyünk és felszereljük őket."
"-Jó, de várj, még van egy kis dolgom." Majd elviharzott. ♥ :D 


Kis idő múlva már teljes menetfelszerelésben kint voltunk a kertben és feltettük az etetőket a helyükre. Megtöltöttük őket minden földi jóval, ami volt itthon és most várjuk a kis vendégeket. :)

A madarak gyorsan megszokják az etetőket, s évről-évre, akár messzebbről is visszalátogatnak egy-egy ismert, kedvelt helyre. Ezért fontos, hogy az eleséget folyamatosan pótoljuk. Vannak olyan apró madárkák, melyek tartalékai csak arra elegendőek, hogy átvészeljenek egy fagyos éjszakát. Ha az etetést váratlanul abbahagyjuk, nem figyelünk az etetőkre, könnyen bajba sodorhatjuk kis tollas barátainkat. Nálunk már itt egy szép nagy doboz tele megtört dióval, alma is van bőven és köles, de majd még bővítjük a választékot. :)

 

Bővebb információ a téli madáretetésről itt.

Vaníliás keksz

 
Ilyen ramaty időben az egyik legjobb, amit tehetünk -már ha a konyhai ténykedésekről beszélünk-, hogy begyújtjuk a sütőt. Egy finom vaníliás keksz mindjárt jobb kedvre deríti az embert. Bármilyen formára szaggatható és tetszés szerint mintázható. Itt most épp hópihés a télre való tekintettel. ;) Egy bögre teával klassz délutáni csemege. :)

Hozzávalók:
17 dkg sima liszt
2 dkg étkezési keményítő
8 dkg cukor
7 dkg vaj
1 tojás
csipet só
1 kk. őrölt vanília
1 ek. céklapor

1. A vajat a liszttel és cukorral egy tálban elmorzsoljuk. 
2. Hozzáadjuk a többi hozzávalót és egynemű tésztává gyúrjuk. 
3. Lisztezett felületen ~0,5 cm vastagra nyújtjuk, majd kiszaggatjuk és megmintázzuk a kekszeket. 
4. Sütőpapírral fedett tepsire sorakoztatjuk és 180°C-ra előmelegített sütőben ~12 perc alatt készre sütjük.

A receptet megtaláljátok a Kifőztük decemberi számában is. :)

A kekszpecsétet a cookori.com biztosította.