Fűszeres csirkemellsonka

Már olyan régóta ki akartam próbálni, hogy milyen is házi csirkemellsonkát készíteni. Azután megláttam itt igaz pulykából; és itt is. A csajok mindketten olyan guszta házi felvágottat készítettek, hogy muszáj volt nekem is kipróbálni. Igaz, én szalonna helyett sütőzacskóba bugyoláltam a húst. :D Arról volt "halvány" sejtésem, hogy jobb lesz, mint a bolti, de hogy kb. két evésre megesszük, arról nem. :D Igaz, ehhez hozzájárult az is, hogy -nagy bánatunkra persze ;)- nem lehet belőle olyan "hajszálvékony" szeleteket vágni, amin át lehet látni. Azt hiszem legközelebb dupla adagot készítek... vagy triplát... 

Hozzávalók:
1 egész csirkemell
3 gerezd fokhagyma
tej 
só
oregánó
majoránna
bazsalikom
rozmaring
3 ek. olívaolaj
1 ek. őrölt paprika
1 ek. víz

1. A csirkemellet megtisztítjuk, lebőrözzük, kicsontozzuk. A húst zárható dobozba, vagy fedeles tálba tesszük. A fokhagymát lereszeljük, a húsra szórjuk. Annyi tejjel öntjük fel, ami ellepi a csirkemellet. Lefedjük a dobozt/tálat és egy éjszakára, vagy akár egy egész napra betesszük a hűtőbe pácolódni.
2. Másnap a húst kivesszük a fokhagymás tejből. Leitatjuk róla a nedvességet, majd bekenjük az olívaolajban elkevert fűszerekkel. A sütőt előmelegítjük 190°C-ra.
3. A csirkemellet sütőzacskóba tesszük a visszamaradt fűszeres olajjal együtt. Egy kanálnyi vizet öntünk alá, lezárjuk a zacskót, majd tepsire téve betesszük az előmelegített sütőbe és ~30-35perc alatt készre sütjük. 

Ha a hús elkészült, a zacskót felvágva tovább piríthatjuk; én nem tettem, nem akartam, hogy kiszáradjon. Így nagyon puha, omlós lett és szaftos maradt a csirkemellsonka. :) Reggelire, vacsorára, csemetéknek "suliszendvicsbe", vagy hétvégi "kirándulós" szendvicsbe is klassz lehet.

Joghurtos káposztasaláta

Friss, ropogós, színes és egészséges. :D Nagyon szeretjük az ilyen típusú salátákat. Akár magában is ehetjük, de natúr sültekhez, vagy grillezett húsokhoz igazán jól illik. Ebből a káposztából -egy szép nagy fej volt- ez már a negyedik adag saláta. :) Eddig valahogy mindig elkopott, mire lefotóztam volna, de most sikerült. Aki szereti, karikázhat bele egy kis erős paprikát, vagy egy piros húsú paprikát. ...azzal még színesebbé teheti. ;)

Hozzávalók 4 személyre:
30 dkg lila káposzta
2 szál sárgarépa
1 savanykás alma
1 fej lilahagyma
fél fej jégsaláta
3 szál újhagyma
2 kis pohár natúr joghurt (2x130 g)
2 ek. majonéz
1 ek. mustár
1 ek. olívaolaj
1 ek. citromlé
só
bors
friss oregánó

1. A joghurthoz adjuk a majonézt, mustárt, olívaolajat és citromlevet. Fűszerezzük sóval, borssal, finomra vágott oregánóval, majd az egészet jól kikeverjük. Félre tesszük.
2. A káposztát, sárgarépát és a magházától megfosztott, cikkekre vágott almát uborkagyalunk vékonyra szeljük. A lilahagymát, újhagymát felkarikázzuk, a jégsalátát vékony csíkokra vágjuk. Minden hozzávalót egy nagy tálba teszünk. Leöntjük a joghurttal, jól átkeverjük, majd néhány órára a hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek. Tálalás előtt friss oregánóval díszítjük.

A receptet megtaláljátok a Kifőztük szeptemberi számában is. :)

Az első közös rajz :)

Ünnepi alkalomból ragadtunk tegnap ceruzát; a Csemete és én. Ma van Apa szülinapja. :) Gondoltam, hogy olyan ajándékkal lepjük meg, amit mi magunk készítettünk. Az első ötletem egy kézlenyomat volt, amihez nem is kell más, mint egy kis "festék", egy fa képalap egy majdnem nem kétbalkezes anyuka és egy kevésbé "polipszerű" gyerek. :D Az első két dologgal nem is volt gond, mert a "festéket" meggyléből egy kevés liszttel kikevertem, a fa képalap is adott volt, ám Mr. Octopus -ahogy a minap igen találóan nevezte Apa a Csemetét- és én valahogy nem voltunk a kézlenyomatra hangolódva. Viszont hatalmas mókázás kerekedett az egészből. A Csemete borzasztóan élvezte, hogy "plattyoghat" abban a bordó izében, amit Anya egy kis tálkában próbál az asztalkán tartani. És közben azon nevettünk, hogy a másik hogy nevet. A képnek szánt fa lapra egy pacán kívül semmi nem került; erős a gyanúm, hogy az is én voltam, miközben próbáltam vigyázni, nehogy elrepüljön. :D Így hát a kézlenyomatból nem lett semmi. Miközben gyorsan kimostam magunkat és minden mást a meggyfestékből, kipattant az isteni szikra.

Színes ceruzák!

Még megboldogult "szeretek és van is időm rajzolni" korszakomból van egy kazal színes ceruzám. Még olyanok is vannak köztük, amiket Apu hozott nekünk Hollandiából, mikor még kisiskolások voltunk. Bizony! :) Imádom őket. ♥ Néha csak kiveszem az asztalon álló ceruzatartóból és szépen sorba rendezem a színeket, mert olyan jó rájuk nézni! 
Fogtam hát közülük jó párat, szépen csokorba kötöttem és kezdődhetett az újabb mókázás. Először én fogtam a színes csokrot, Csemete a képet, de olyan elánnal mozgatta a ceruzák alatt, hogy jó néhánynak egy pillanat alatt elmúlt a hegye. :D Ki a konyhába, gyors faragás és folytatódhat a rajzolás. Most én fogtam a képet, Csemete a ceruzacsokrot -mondjuk azt én is egy kicsit, hogy megelőzzem a kóstolást- és akkor elkezdtek kacskaringózni a táblán a színes vonalak. Egyenesek és ívesek, vékonyak és szélesek és a kis csetlő-botló mozdulatok nyomán egyszer csak ott volt a rajz. Benne a sok nevetéssel... 
Az első közös ajándékunk Apának! :D

A Torta ♥