Ez a torta amilyen egyszerű, olyan finom. :) Tökéletes lehet akár hétvégi desszertnek, akár hét közben egy délutáni tea, vagy kávé mellé. Másnap, vagy harmadnap -már ha marad belőle addigra- épp olyan finom puha, mint frissen. :) Igazából ez amolyan "Mi van itthon?" süti lett. A konyhapulton jó ideje ücsörgött néhány apróbb körte, akik hát hogy is mondjam... túl voltak már fénykorukon. :D Sajnáltam volna tovább tartogatni őket, inkább elkezdtem körtés sütemény recepteket vadászni. Végül emellett az olasz körtetorta mellett döntöttem. Szerencsére, mert nagyon finom. ...azt hiszem vennem kell még körtét. :D
Hozzávalók egy 22 cm átmérőjű kapcsos tortaformához: A tésztához: 20 dkg sima liszt 5 dkg étkezési keményítő 2 tk. sütőpor 1 csipet só 10 dkg apróra vágott étcsokoládé 1 dl olaj 15 dkg cukor 2 tojás 1 kk. őrölt vanília 0,75 dl tej 2 kis körte
Továbbá: kevés vaj és sima liszt a formához
A tetejére: 4 kis körte
A tálaláshoz: porcukor
A körtéket meghámozzuk, félbe vágjuk, magházukat eltávolítjuk. 4 fél körtét apró kockákra vágunk. A megmaradt 8 fél körtét deszkára fektetve vékonyan bevagdosunk vigyázva, hogy ne vágjuk át teljesen a gyümölcs húsát. Ezeket félre tesszük, míg elkészítjük a tésztát.
Az olajat a cukorral, a tojásokkal és őrölt vaníliával kihabosítjuk. Akkor jó, ha a keverék térfogata 2-3-szorosára nő.
A sütőporral és sóval elvegyített lisztet és a tejet fokozatosan a tojásos keverékhez adjuk. Simára dolgozzuk a tésztát.
Beleforgatjuk a kockákra vágott körtét és az étcsokoládét.
A tésztát vajazott, lisztezett formába öntjük. Elegyengetjük, majd a tetején elrendezzük a körtét.
180°C-ra előmelegített sütőben ~80 percig sütjük. Ha a teteje nagyon pirulna toljunk fölé egy nagy tepsit. Tűpróbával többször ellenőrizzük. A formában hagyjuk langyosra hűlni, majd rácsra téve teljesen kihűtjük. Tálaláskor porcukorral hintjük.
Egy kis nyárutó és őszidézés. :) Nagyon szeretem a szőlőt minden formában. ...igen, bornak is, persze úgy csak mértékkel. :D Szerencsére ennél a sütinél ilyesfajta mértéktartásra nincs szükség. Csak akkor muszáj abbahagyni, ha elfogy. Ez esetben pedig minden további nélkül süthetünk egy újabb adagot. :D Idén nyáron hoztunk haza szőlőt is a Balatonról. Olyan szép fürtök cseperedtek a tőkéken, hogy vétek lett volna a seregélyeknek és darazsaknak otthagyni őket. Itthon aztán szépen betettem a hűtő aljába és folyamatosan rájártunk. Néhány fürtöt azonban félretettem, hogy valami finomságot készítsek belőlük. A hűtőben olyan jól érezték magukat, hogy még 6 hét után is úgy néztek ki, mintha azon frissiben szedtük volna őket. Ennek igen megörültem, de azért nem akartam már tovább váratni őket. :) Elolvastam sok receptet, míg végül ráakadtam erre. Nagyon megtetszett, hát el is készítettem, nagyon pici módosítással. :) Szerencse, mert most már tudom, hogy így is szeretem a szőlőt. ;)
Hozzávalók egy 22 cm átmérőjű sütőformához: A tésztához: 7 ek. vaj 5 dkg cukor 18 dkg sima liszt 1 kk. fahéj csipet só
A sült szőlőhöz: 50 dkg szőlő (ha lehet, mag nélküli) 2-3 ek. cukor 2 ág friss rozmaring csipet só 1 ek. balzsamecet
A mascarpone-krémhez: 25 dkg mascarpone 2 ek. porcukor
A tálaláshoz: friss rozmaring
A tésztához a lisztet elkeverjük a cukorral, sóval és fahéjjal. Hozzáadjuk a vajat, majd gyors mozdulatokkal összeállítjuk a tésztát.
A formába téve kézzel eligazítjuk a tésztát úgy, hogy körben peremet formálunk. Az alját villával megszurkáljuk, majd 180°C-ra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt aranybarnára sütjük.
A tésztát a formában hagyva langyosra hűtjük, majd abból kivéve rácsra téve teljesen kihűtjük.
A sült szőlőhöz a szőlőt leszemezzük, elkeverjük a cukorral, majd egy sütőtálban egyenletesen elrendezzük. Tetejére tesszük a rozmaring ágakat, majd 190°C-os sütőben ~20 perc alatt megsütjük.
Balzsamecetet csepegtetünk rá, majd teljesen kihűtjük.
A mascarponét a porcukorral kikeverjük. A krémet egyenletesen elosztjuk a tésztán, majd ráhalmozzuk a levétől lecsepegtetett sült szőlőt. A pitét néhány órán át hűtőben pihentetjük. Tálaláskor friss rozmaringgal díszítjük.
A receptet megtaláljátok a Kifőztük októberi számában is. :)
Régen volt már mákos sütemény itthon. Valami olyat akartam sütni, amit eddig még nem. ...hát sikerült. :D Megmondom őszintén, hogy ez a torta menet közben alakult. Először panettonét terveztem, de valami -és hogy mi, arra azóta sem jöttem rá- nem úgy "működött", ahogy kellett volna. Történt ugyanis, hogy a panettone teteje ugyan szépen feljött sütés közben, a végére mégis beesett. Pedig a szépen átsült, a tésztája könnyű és lyukacsos lett, de a teteje... Így lett egy ronda, de finom kalácsom, amivel kezdeni kellett valamit azon kívül, hogy jó étvággyal megesszük. :D Nem hagyhattam annyiban. Belestem a hűtőbe és szembenézett velem egy kis doboz mascarpone. Ez kell nekem! :D Plusz még egy kis tejföl, porcukor és citrom. Már kevertem is a krémet. Megvártam, míg szépen kihűl a kalács, felszeltem, megtöltöttem, bevontam. A végeredmény egy jó kis citromos-mákos torta lett, ami azért meg kell hagyni, szebb lett, mint ahogy indult. :D
Hozzávalók egy ~16 cm-es tortához: A tésztához: 50 dkg sima liszt 10 dkg darált mák 15 dkg cukkini 3 dl tej 3 dkg élesztő 3 ek. olaj 3 ek. méz 1 csipet só
A díszítéshez: 2-3 citromkarika néhány mentalevél (elhagyható)
A tésztához langyos tejben a mézzel és 1 evőkanál liszttel felfuttatjuk az élesztőt.
A cukkinit nagy lyukú reszelőn lereszeljük, levétől kissé kinyomkodjuk.
A lisztet, a mákkal és sóval egy tálban elvegyítjük, majd hozzáadjuk a cukkinit, az élesztőt és összedolgozzuk a tésztát. Cipóvá formázzuk és kivajazott formába téve, letakarva ~1 órát kelesztjük.
180°C-ra előmelegített sütőben ~1 óra alatt készre sütjük. (Tűpróba.) Langyosra hűtjük, majd a formából kivéve teljesen kihűtjük a kalácsot.
A krémhez a mascarponét kikeverjük a tejföllel, a porcukorral, a citromlével és citromhéjjal.
A kalácsot -alulról indulva- lapjában 5-6 egyforma szeletre vágjuk (a legtetejét nem használjuk fel a tortához, ezt jóízűen eleszegetjük), majd megtöltjük és bevonjuk a citromos krémmel. A tetejét cikkekre vágott citromkarikával és mentalevelekkel díszítjük.
~1 órát hűtőben pihentetjük, ezután szeletelhető.
A receptet a Kifőztük októberi számában is megtaláljátok. :)
Ez egy amolyan évadzáró recept. :) Véget ért a kedvenc évszakom, s ezzel együtt nyugovóra tért a konyhakert is. Felszedtünk mindent, amit lehetett, s eltettük télire a nyár és az ősz ízeit. Bevallom, sajnáltam nagyon a paradicsomtöveket, mert még annyira szépek voltak, de hát mit lehet tenni, ha egyszer jön a tél. A rajtuk lévő bogyók aligha értek volna már be. Így hát megmenekítettem egy jó adag zöld paradicsomot, igaz tervem még nem volt vele. Szépen itt ücsörögtek egy tálban a kamrában és várták a sorsukat. Én pedig elkezdtem kutakodni, hogy miképpen is használhatnám fel őket, ha már egyszer megmenekültek az enyészettől. :) Találtam is sok receptet, végül Nigel Slater paradicsom csatniját választottam. Szerencsére, mert nagyon finom. :D Gondoltam, hogy most sem fogok csalódni. ;) Az utolsó kis cukkinik is asztalra kerültek ez alkalomból. ...csak egyszerűen, rántva. Némi kurkumát kevertem csak a liszthez, amitől kicsit különleges és igen szép színű lett ez a csemege. Így búcsúzom én az ősztől. :) A csatnit kínálhatjuk grillezett húsokhoz, sültekhez, vagy rántott, bundázott zöldségek mellé is.
Hozzávalók 4 db ~320ml-es üveghez: 1 kg zöld paradicsom 30 dkg vöröshagyma 10 dkg mazsola 25 dkg cukor 2 piros chilipaprika (elhagyható) 1/2 ek. só 2 ek. mustármag 1 tk. őrölt gyömbér 2,5 dl fehérborecet
A megmosott paradicsomot méretétől függően felkarikázzuk, vagy félbe vágjuk. A hagymát megtisztítjuk, félbe vágjuk, majd 3-4 mm vastag csíkokra szeljük. A chilipaprikát felkarikázzuk. A mazsolát átmossuk.
Egy nagyobb lábasba, vagy tapadásmentes, magas falú serpenyőbe tesszük az összes hozzávalót és nagy lángon felforraljuk.
Ezután a tüzet mérsékeljük és takarék lángon -néha megkeverve, nehogy leragadjon-, további egy órán át, vagy addig főzzük, míg a csatni a kívánt állagot eléri.
Tiszta, száraz üvegekbe szedjük, celofánnal és/vagy ép, tiszta tetővel lezárjuk. Egy napra száraz dunsztba tesszük, ezután mehetnek a kamrapolcra. :) Felbontás után hűtőben tároljuk.
"Az emberek úgy beszélnek a bánatról, mintha az valami puha, nedves, könnyes valami lenne. Pedig a mélységes, valóságos bánatban nincsen semmi puhaság, a valóságos bánat, az igazi gyász és fájdalom kemény, mint a kő, és éget, mint a tűz. Kiégeti a szívet, sziklák súlyával összezúzza a lelket. Mindent elpusztít, és hiába, hogy a szíved dobog tovább, hogy a tüdőd nem áll meg pumpálni, meghalsz. (...) Minden, ami addig biztos volt, amit valóságnak hittél, véget ér."