2017. január 30.

Gigantes plaki - Görög sült bab









Ennek a receptnek az eredetijét Jamie Oliver - Jamie belevág... című szakácskönyvében találtam. Első olvasásra nagyon megtetszett, mert csupa olyan alapanyag van benne, amit szeretek. :) Most épp aktuális, mert igen laktató akár fő-, akár előételként tálaljuk, a fűszereknek hála pedig egy kis nyarat csempészhetünk a konyhába ilyen szürke téli időben. :) Némiképp módosítottam a recepten; mivel nagyon szeretjük a gombát, így került bele az is. 









Hozzávalók 4-8 személyre:
50 dkg főtt vajbab (lehet konzerv is)
40 dkg aprított, hámozott paradicsom (konzerv)
2 dl paradicsompüré
2 dl víz
20 dkg füstölt bacon
30 dkg apró csiperke (lehet konzerv is)
2 sárgarépa
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 ek. krétai vad fűszerkeverék
10 dkg feta sajt
3 babérlevél
1 tk. nádcukor 
2 ek. olívaolaj

bors


  1. Egy nagy serpenyőben, felhevített olívaolajon néhány percig együtt pirítjuk a finomra vágott hagymát és a kockákra vágott bacont. 
  2. Hozzáadjuk a felaprított fokhagymát, a karikákra vágott sárgarépát és paradicsomkonzervet. 
  3. Ízesítjük babérlevéllel, cukorral, sóval, borssal. Felöntjük vízzel és lassan forraljuk ~10 percig. 
  4. Belekeverjük a babot, majd az egészet sütőtálba kanalazzuk, lefedjük és 180°C-ra előmelegített sütőben ~1 óra alatt készre sütjük. 
  5. Tálaláskor a tetejére feta sajtot morzsolunk.















Tipp: Főételként friss kenyérrel, vagy előételként kisebb adagokban is tálalhatjuk.



A receptet a Kifőztük januári számában is megtaláljátok! :)

2017. január 27.

Kocsonya









Gyerekkorom óta nagyon szeretem a kocsonyát. Anyu mindig főz ha beköszönt a tél. Otthon a kamrában szépen meg tud dermedni, mert jó hideg. :) Igaz, nem sokáig kellett a tálkáknak ott árválkodni, mert folyton rájártunk. Képes voltam egy nap akár reggel, délben és este is kocsonyát enni. Citromlével megcsepegtetve, friss kenyérrel, egy bögre forró teával... Én még sosem főztem, pedig -ahogy Anyu is mondta- nagyon egyszerű. :) És tényleg. Igazából csak türelmesen kell várni míg megfő, aztán egy kicsit szöszmötölni, mikor szétszortírozza az ember, aztán megint türelmesen várni, míg szépen megdermed. A minap, mikor bevásárolni mentünk, hogy, hogy nem, a kosárba került egy csomag kocsonyahús. Bár húsból volt benne a legkevesebb, de ez nyilván érthető. Persze került még mellé egy kis tarja, de csak a biztonság kedvéért. Itthon aztán nekiláttam életem első, saját kocsonyájának. Micsoda nagy "kár", hogy nálunk csak én szeretem... :D De néha -na jó, kicsit többször- ilyen is kell!







 

Hozzávalók 4-6 személyre:
70 dkg kocsonyahús (különböző jó bőrös, porcos, csontos sertésalkatrész)
30 dkg sertéstarja
1 fej vöröshagyma
5 gerezd fokhagyma
6-8 szem feketebors
1 sárgarépa
1 petrezselyemgyökér

1 tk. őrölt pirospaprika


  1. A tarját 8 egyforma darabra vágjuk, majd a megtisztított kocsonyahússal együtt nagy lábasba tesszük.
  2. Hozzáadjuk a megtisztított zöldségeket, fűszerezzük, majd annyi vizet öntünk rá, ami bőven ellepi. (A sóval csak óvatosan bánjunk, mert ha "túl" sós lesz a lé, előfordulhat, hogy nagyon lassan, vagy egyáltalán nem dermed meg.)
  3. Takarék lángon főzzük ~5-6 órán át; az időközben elpárolgott vizet pótoljuk. Főzés közben a "leves" felszínén képződő habot leszedjük. 
  4. Mikor kész, a tetejéről lekanalazunk néhány evőkanálnyi zsírt. Ebben elkeverjük a pirospaprikát. 
  5. A húst -a zöldségekkel, ha valaki úgy szereti- mély tányérokba, vagy tálakba porciózzuk, majd rászűrjük a levét. Megcsepegtetjük a pirospaprikás zsírral. Megvárjuk, míg kihűl, ezután hűtőbe, vagy hideg kamrába tesszük dermedésig.
  6. Frissen sült kenyeret kínálunk hozzá. Só és citrom is került még mellé az asztalra. ;)














Én a nagyobb csontokat szortírozás előtt kibogarásztam belőle, hogy szebben el lehessen rendezni a tányérban. A kocsonya hűtőben (állítólag) egy hétig is eláll. :)

2017. január 25.

Karvalylesen












Múlt hétvégén Anyuéknál voltunk. A tartós hideg miatt még megmaradt a hó. Az egész napos köd miatt pedig másnapra vastag zúzmara borította a kertet. A nagy juharon, s a körülötte lévő fákon, bokrokon is rengeteg a madár ilyenkor télen. Jönnek a jól megszokott etetőkre élelemért, a tuján, fenyőfán pedig klassz búvóhelyeket találnak, ahol nyugodtan elcsipegethetik a diót, kölest, napraforgót. :) Anyuval és Öcsivel felváltva töltögetjük szorgosan az etetőket, hogy mindig legyen mit enni a kis tollasoknak. Épp bent voltunk a nagyszobában, játszottunk Csemetével -mert épp nem a konyhában kuktáskodott körülöttünk :D-, beszélgettünk, mikor Anyu a szeme sarkából látta, hogy valami leszáll a juharra. Bentről nemigen lehetett kivenni, hogy milyen madár, így aztán felváltva osontunk ki, hátha sikerül lencsevégre kapni. :) Egy karvaly volt, s a zsákmányát -ami egy szegény fenyőrigó volt- hozta. Nagyon sajnáltuk szegény kis rigót... Nem volt szerencséje. ...de végtére is a karvalyoknak is kell enni. Ilyen az élet rendje. Egyébként nem hogy karvalyt, de még fenyőrigót sem láttam ezelőtt. Csak most, hogy valami oknál fogva odaszokott egy csapat a szomszédos almásba. A fák alatt sok alma van még, ami a szüret után ott maradt, így azt csemegézik. Időről időre felkerekednek, néha elidőznek a kertben a fákon, aztán továbbrepülnek, be a városba, majd kis idő múlva vissza az almásba. Nagy valószínűséggel egy ilyen kör közben esett áldozatul szegény rigó...
Az osonásról pedig annyit, hogy nagy óvatosan próbáltuk megközelíteni a fát, nehogy megriasszuk a karvalyt, de az a füle botját se mozdította. :D Nem hogy a talpunk alatt ropogó hó, de a fényképezőgép kattogása sem érdekelte egy kicsit sem. Így aztán egész közel sikerült menni hozzá. Leszámítva a ködöt és azt, hogy kézből fotóztam tök hidegben, egész jól kivehető a madár. :D






























2017. január 21.

Kelt túrófánk









Nagyon szeretem a fánkot. :) Legyen az bármilyen és származzon a világ bármely tájáról. :D ...legalábbis amiket eddig kóstoltam, mind kedvenc lett. :) Rég ki akartam próbálni, hogy milyen a kelt túrófánk, így hát épp itt volt az ideje egy főpróbának. A narancsos burgonyafánk tésztáját vettem alapul, de menet közben némiképp átalakult a recept. Kívül ropogós, belül puha, kis citrusos ízzel és persze jó sok túróval. Azt hiszem nemsokára újra kell sütnöm. ...ha már úgy is itt a fánkszezon. ;)









Hozzávalók ~24 db fánkhoz:
25 dkg sima liszt
25 dkg túró
3 tojássárgája
1 dl langyos tej
2 dkg friss élesztő
1 ek. porcukor
1 citrom reszelt héja
2 dkg olvasztott vaj
csipet só

Továbbá:
porcukor a tálaláshoz

  1. Az élesztőt langyos tejben egy kevés liszttel és cukorral felfuttatjuk. 
  2. A tészta hozzávalóit tálba tesszük és az élesztővel együtt egynemű tésztává gyúrjuk/dagasztjuk. Letakarva, huzatmentes helyen ~30 percet kelesztjük.
  3. A tésztát lisztezett deszkára borítjuk, szűk 1 cm vastagra nyújtjuk, majd 6 cm átmérőjű kör formával kiszaggatjuk. A fánkok közepébe lyukat formálunk. Letakarva újabb 15 percet kelesztjük.
  4. A megkelt fánkokat közepesen forró olajban -többször átforgatva- aranybarnára sütjük. Porcukorral meghintve tálaljuk. 













2017. január 18.

Cinegék



 Kék cinege - Parus caeruleus






 Széncinege - Parus major
 





Zelk Zoltán - Két cinke

Tavaly télen két cinke,
széncinke és kék cinke
– mind a kettő szép cinke –
szállt az ablakomba.

Egyik fején szénsapka,
másik fején kék sapka,
így ültek az ablakba –
de örültem nékik!

Kaptak diót, tökmagot,
mind a kettő jóllakott.
Azt se mondták, jónapot,
s máris elrepültek.

Január és február
éhes télen a madár,
mindennap eljöttek már
ebédelni hozzám.

Megvan még az ablakom,
van dióm és van magom,
jövőre is kirakom –
visszavárom őket!





















Anyuéknál ♥

2017. január 16.

Parmezános kifli









Rég sütöttem már kiflit. Épp ideje volt, annál is inkább, mert így kipróbálhattam az újdonsült croissant-vágómat. :) Szabad kézzel biztosan nem tudnék ilyen szabályos háromszögeket vágni. :D Egy régi jól bevált receptemet dolgoztam kicsit át. Mi tagadás, a parmezán kifejezetten jót tett neki. Készíthetjük vendégvárónak, sör- vagy borkorcsolyának beszélgetésekhez, uzsonnára, vagy bármikor, amikor csak kedvünk szottyan egy jó kis sós harapnivalóra. 









Hozzávalók:
A tésztához:
50 dkg sima liszt
2 dl tej
4-5 evőkanál tejföl
7 dkg parmezán
4 dkg élesztő
1 kávéskanál cukor


A kenéshez:
3 evőkanál olvasztott vaj

A tetejére:
1 tojássárgája
1 kávéskanál víz
szezámmag


  1. A tésztához az élesztőt a cukorral és egy evőkanál liszttel langyos tejben felfuttatjuk. A lisztet, frissen reszelt parmezánt, sót tálba mérjük. Hozzáadjuk a tejfölt, a felfuttatott élesztőt és kézzel ruganyos tésztává gyúrjuk. Letakarva, langyos helyen duplájára kelesztjük. 
  2. A megkelt tésztát lisztezett felületen ~35x50 cm-es téglalappá nyújtjuk. Hosszában elfelezzük, majd mindkét félből 10-10 egyforma háromszöget vágunk. 
  3. A tésztát megkenjük olvasztott vajjal, majd egyenként megformázzuk a kifliket. Sütőpapírral fedett tepsire sorakoztatjuk őket. 
  4. Lekenjük a tojássárgája és víz keverékével, meghintjük szezámmaggal és 190°C-ra előmelegített sütőben ~15 perc alatt aranybarnára sütjük.













 
A receptet a Kifőztük januári számában is megtaláljátok. :)