Karvalylesen

Múlt hétvégén Anyuéknál voltunk. A tartós hideg miatt még megmaradt a hó. Az egész napos köd miatt pedig másnapra vastag zúzmara borította a kertet. A nagy juharon, s a körülötte lévő fákon, bokrokon is rengeteg a madár ilyenkor télen. Jönnek a jól megszokott etetőkre élelemért, a tuján, fenyőfán pedig klassz búvóhelyeket találnak, ahol nyugodtan elcsipegethetik a diót, kölest, napraforgót. :) Anyuval és Öcsivel felváltva töltögetjük szorgosan az etetőket, hogy mindig legyen mit enni a kis tollasoknak. Épp bent voltunk a nagyszobában, játszottunk Csemetével -mert épp nem a konyhában kuktáskodott körülöttünk :D-, beszélgettünk, mikor Anyu a szeme sarkából látta, hogy valami leszáll a juharra. Bentről nemigen lehetett kivenni, hogy milyen madár, így aztán felváltva osontunk ki, hátha sikerül lencsevégre kapni. :) Egy karvaly volt, s a zsákmányát -ami egy szegény fenyőrigó volt- hozta. Nagyon sajnáltuk szegény kis rigót... Nem volt szerencséje. ...de végtére is a karvalyoknak is kell enni. Ilyen az élet rendje. Egyébként nem hogy karvalyt, de még fenyőrigót sem láttam ezelőtt. Csak most, hogy valami oknál fogva odaszokott egy csapat a szomszédos almásba. A fák alatt sok alma van még, ami a szüret után ott maradt, így azt csemegézik. Időről időre felkerekednek, néha elidőznek a kertben a fákon, aztán továbbrepülnek, be a városba, majd kis idő múlva vissza az almásba. Nagy valószínűséggel egy ilyen kör közben esett áldozatul szegény rigó...
Az osonásról pedig annyit, hogy nagy óvatosan próbáltuk megközelíteni a fát, nehogy megriasszuk a karvalyt, de az a füle botját se mozdította. :D Nem hogy a talpunk alatt ropogó hó, de a fényképezőgép kattogása sem érdekelte egy kicsit sem. Így aztán egész közel sikerült menni hozzá. Leszámítva a ködöt és azt, hogy kézből fotóztam tök hidegben, egész jól kivehető a madár. :D