Oldalak

2016. november 26.

Citromos sütemény











Egy könnyű citromos sütemény. Nagyon citromos. :) Régóta ott csücsül a kamrában a citromdzsem, kis üvegekbe zárva, arra várva, hogy valamihez felhasználjam. Persze palacsintába, vagy vajas kenyérrel is nagyon finom, de most ebbe a sütibe került belőle. A hűtőben pedig ott várt egy doboz mascarpone. Nem is volt kérdés, hogy ez lesz a "hab a tortán". ...vagyis süteményen. :) Nálunk nagyon gyorsan elfogyott, lesz még máskor is. A tészta alapreceptje a kedvenc Horváth Ilona szakácskönyvemből van, némileg átalakítva.











Hozzávalók egy 20x20x4 cm-es sütőformához:
A tésztához:
18 dkg sima liszt
15 dkg cukor
7 dkg vaj
2 tojás
4 ek. citromdzsem
1 tk. sütőpor
csipet só

A krémhez:
25 dkg mascarpone
3 ek. tejföl
3 ek. porcukor
fél citrom leve
1 citrom reszelt héja

A díszítéshez:
kandírozott citromhéj


  1. A tésztához a cukrot a vajjal habosra keverjük.
  2. Hozzáadjuk a tojásokat, a citromdzsemet és alaposan elvegyítjük. (Ha nagyon darabos a dzsem, botmixerrel kicsit átdolgozzuk.)
  3. Beleszitáljuk a sütőporral elkevert lisztet, csipet sóval ízesítjük, és összeállítjuk a tésztát.
  4. A sütőformát kibéleljük sütőpapírral és belesimítjuk a tésztát. 180°C-ra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt készre sütjük. Rácsra téve kihűtjük.
  5. A krémhez a hozzávalókat tálba tesszük és kikeverjük. Felhasználásig hűtőbe tesszük.
  6. A kihűlt tészta tetejét bevonjuk a citromos krémmel, majd kandírozott citromhéjjal díszítjük. Tetszés szerint szeleteljük.













2016. november 22.

Zöldbabfőzelék









Gyerekkorom óta nagyon szeretem. :) Bár ezzel egyelőre egyedül vagyok itthon. Talán, ha Csemete nagyobb lesz, ő is szeretni fogja és akkor már nem csak a magam kedvéért készítem. Otthon, mindig Apu ízesítette be a főzeléket, mert ő tudta olyan "igazira". Én is sokszor főztem már, de valahogy sosem lett olyan, mit az övé... Ígérem, szorgosan készítem majd ezután is. Remélem, egyszer majd nekem is sikerül olyan "igazira". ♥









Hozzávalók 4 személyre:
40 dkg zöldbab (friss, vagy mirelit)
3 ek. olaj
2 ek. sima liszt
1 kis csokor petrezselyem
cukor
ecet (10%-os)




  1. A babot megtisztítjuk, ~3 cm-es darabokra vágjuk, és annyi -enyhén sós- vízben, ami épp ellepi puhára főzzük.
  2. Egy lábosban olajból, lisztből világos rántást készítünk. Hozzáadjuk a finomra vágott petrezselymet, majd felengedjük a bab főzővizével. Csomómentesre keverjük.
  3. Belekeverjük a babot és közepes lángon, néha megkeverve, néhány perc alatt összefőzzük. 
  4. Ízlés szerint ízesítjük cukorral, ecettel, sóval. Ha kell, adunk még hozzá a főzővízből és egyet forralunk rajta. Tálaláskor finomra vágott petrezselyemmel szórjuk meg.












2016. november 15.

Hagymás kenyér









A hagymás kenyérrel egyetlen baj van... túl gyorsan elfogy. :D Most három kisebb kenyérkét sütöttem az egy adag tésztából. Így egy rövidke ideig elhitettem magammal, hogy tovább fog(nak) tartani. De nem... :D Sőt, így majdhogynem az lett, hogy hamarabb elkopott az összes. Egyszóval azon kívül, hogy kis aranyosak lettek, egy kicsivel sem bírták tovább. Ez a probléma azonban igen könnyen orvosolható. Csak kell egy újabb adag tészta... ;)







 




Hozzávalók 3 kis kenyérhez:
50 dkg kenyérliszt BL80
3 dl langyos víz
1 dl langyos tej
5 dkg ropogós, sült hagymakocka (konyhakész)
2,5 dkg friss élesztő
1 tk. cukor
4 ek. olívaolaj



  1. Az élesztőt egy kanál liszttel és cukorral felfuttatjuk a víz és tej keverékében. 
  2. A lisztet tálba mérjük, hozzáadjuk a hagymát, sót, olívaolajat és a felfuttatott élesztővel összeállítjuk a tésztát. Dagasztani nem kell. Letakarva, 1 órát kelesztjük. 
  3. A sütőt a sütőkővel együtt 250°C-ra előmelegítjük. 
  4. A megkelt tésztát lisztezett felületre borítjuk, 3 részre osztjuk. A tésztarészeket egyenként hengerré formáljuk, majd megsodorjuk, így alakítjuk ki a jellegzetes formát. 
  5. A sütő hőmérsékletét 200°C-ra mérsékeljük, a kenyereket a forró sütőkőre csúsztatjuk és ~25-30 perc alatt készre sütjük. 














Tipp: Természetesen sütőkő nélkül is elkészíthetjük a kenyeret. Ez esetben a sütőt 200°C-ra melegítjük elő. A megformázott kenyereket sütőpapírral fedett tepsire sorakoztatjuk és a forró sütőben ~30-35 perc alatt készre sütjük. Sütés vége felé többször ellenőrizzük.


A receptet a Kifőztük októberi számában is megtaláljátok. :)

Holdvilág






Eötvös József - Holdvilág

Ha a nap leszállva eltűnt,
mint egy fényes képzelet,
s a sötét éj fátyolával,
elterűl a föld felett:

szívesen andalgok akkor
a harmattelt réteken,
és a hallgató természet
nyúgodalmat ád nekem.

Mint ha aggnak homlokára
hint ezüstöt az idő,
s nyúgodalmat nyer végtére
a sokáig szenvedő:

úgy talál e föld nyugalmat,
ha a nap lement,
és a holdvilág magasról
rá ezüstöt önt.








2016. november 11.

Körtés pite









Ennek a sütinek az eredeti receptje Anyuék egyik szakácskönyvéből van, én csak egy kicsit változtattam rajta. Szeretem azt a könyvet, mert nagyon jópofa. A lapjai három részre vannak vágva. Felül előételek és levesek vannak, középen főételek, alul pedig a desszertek. Mivel spirálkönyv, így az ember szabadon lapozhatja egymástól függetlenül különböző fogásokhoz tartozó recepteket, és -majdnem- a végtelenségig variálhatja a menüt.
:D Időközben eszembe jutott a címe is. :) "Több mint egymillió menü" Azt hiszem, legközelebb jó alaposan áttanulmányozom újra. ;)















Hozzávalók egy 22 cm átmérőjű kapcsos tortaformához:
A tésztához:
25 dkg sima liszt
10 dkg vegyes gabonapehely (rozs, árpa, zab, búza)
20 dkg vaj
10 dkg nádcukor
2 tojássárgája
1 csomag sütőpor (12g)
csipet só

A töltelékhez:
4 közepes körte
0,5 dl víz
12 dkg cukor
fél fahéjrúd
6-8 szem szegfűszeg
2 ek. zsemlemorzsa
1 ek. étkezési keményítő

Továbbá:
1 tojássárgája
porcukor a tálaláshoz


  1. A töltelékhez a vízből, cukorból és fűszerekből szirupot főzünk. 
  2. A körtéket meghámozzuk, félbe vágjuk, magházukat eltávolítjuk. Az így előkészített körtét a szirupba tesszük és fedő alatt gyöngyözve félpuhára pároljuk. Vigyázzunk, nehogy túlfőzzük. 
  3. A kész körtét lecsepegtetjük, hűlni hagyjuk. 
  4. A tészta hozzávalóit tálba mérjük, kézzel összedolgozzuk. Kétharmadát ~26 cm átmérőjű kerek lappá nyújtunk. Sütőformába igazítjuk úgy, hogy közben kialakítjuk a pite oldalát. 
  5. A tésztát meghintjük a zsemlemorzsa és étkezési keményítő keverékével, majd körben elrendezzük rajta a gyümölcsöt. 
  6. A maradék tésztát kinyújtjuk, beborítjuk vele a pitét; a széleket összedolgozzuk. 
  7. A tetejét lekenjük tojássárgájával, majd 190°C-ra előmelegített sütőben ~35-40 perc alatt készre sütjük a pitét. 
  8. Rácsra téve langyosra hűtjük, porcukorral hintve tálaljuk.










A receptet a Kifőztük októberi számában is megtaláljátok. :)

2016. november 8.

Kibbeh









Mikor elmerültem az arab konyha világában, rengeteg klassz étellel találkoztam. Igaz, a merülés főként a receptek olvasására korlátozódott, azért néhány fogást el is készítettem azon frissiben. :) Mint például ezt a klassz fűszeres csirkés fogást, ami már első olvasásra nagyon megtetszett. ...illetve sokadik olvasásra, mert több receptet is elolvastam. Sokféleképp készül ez az étel is. Más fűszerezéssel, más arányokkal, másféle hússal. Én most a csirkét választottam és egy olyan fűszerkeveréket, amihez minden volt itthon. Mindhármunknak nagyon ízlett, úgyhogy biztos készül máskor is. :)










Hozzávalók 16 db-hoz:
40 dkg csirkemell
20 dkg bulgur
1 fej vöröshagyma

2 tk. fűszerkeverék

A töltelékhez:
20 dkg darált csirkemell
1/2 fej vöröshagyma
1 ek. vaj
kis csokor petrezselyem

1 tk. fűszerkeverék

A fűszerkeverékhez:
1 ek. őrölt paprika
1 ek. őrölt római kömény
1 tk. őrölt fekete bors
1 tk. őrölt szerecsendió
1 tk. őrölt koriander
1 tk. őrölt szegfűszeg
1 tk. őrölt fahéj


  1. A bulgurt tálba mérjük, felöntjük annyi forró vízzel, ami ellepi és lefedve 15 percet pihentetjük. Ezalatt magába szívja a nedvességet. 
  2. A csirkemellet felkockázzuk, a hagymát finomra vágjuk. A húsból, hagymából, fűszerekből és bulgurból késes aprítóval egynemű masszát készítünk. Tálba téve, fóliával lefedve hűtőbe tesszük. 
  3. A töltelékhez vajon megdinszteljük a finomra vágott hagymát. Hozzáadjuk a húst, a fűszerkeveréket és néhány perc alatt készre sütjük, kicsit lepirítjuk. 
  4. Belekeverjük a finomra vágott petrezselymet, levesszük a tűzről, hűlni hagyjuk. 
  5. A hűtőből kivett masszából vizes kézzel gombócokat formálunk, majd mutató ujjunkkal üreget nyomunk a közepükbe. A tésztát kissé elvékonyítjuk, megtöltjük a fűszeres hússal, a végét összecsípjük és kissé ovális formára alakítjuk. 
  6. Bő, közepesen forró olajban -néha átfordítva- aranybarnára sütjük. Friss salátával és joghurtos mártogatóval kínáljuk.











Tipp: A fűszerkeveréket jól záródó dobozban, száraz, hűvös helyen eltárolhatjuk későbbi felhasználásra. :)


A receptet megtaláljátok a Kifőztük szeptemberi számában is. :) 

2016. november 4.

Barátfüle









Ez volt Apu kedvenc süteménye. ♥ Mamám nagyon sokszor sütött és mindig kaptunk belőle kóstolót. Otthon sosem sütöttünk, talán azért is, mert Mamáé volt az igazi. Később aztán volt néha a pékségből, egy kis nosztalgiázás végett, de azért az mégis más. Sokáig a pontos recept sem volt meg, mert hát a régiek sokszor csak úgy érzésre készítették a tésztákat. Persze sok gyakorlás után nem csoda, ha nem kellett méricskélni. Kalandos úton bár, de meglett Mamám receptje, amit egy picit módosítottam. Olyan lett, mint emlékeimben. ...és igen, felénk ezt a sütit hívják barátfülének. :) Ahány ház, annyi elnevezés... 








Hozzávalók:
A tésztához:
20 dkg sima liszt
20 dkg félfogós liszt
18 dkg zsír
1 kis tojás
2 nagy ek. tejföl
0,5 dl tej
1,5 dkg élesztő
1 tk. cukor


A töltéshez:
házi szilvalekvár

  1. Az élesztőt langyos tejben a cukorral és egy kevés liszttel felfuttatjuk.
  2. A lisztet, zsírt tálba mérjük, elmorzsoljuk. A többi hozzávalóval együtt lágy tésztává gyúrjuk.
  3. Lisztezett deszkán ~0,5 cm vastagra nyújtjuk, majd ~4x4 cm-es négyzetekre vágjuk. Mindegyik közepére egy kávéskanálnyi szilvalekvárt teszünk, majd a négyzetek két átellenes sarkát összecsípve kialakítjuk a jellegzetes formát.
  4. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk és 190°C-ra előmelegített sütőben ~20 perc alatt aranybarnára sütjük.













2016. november 1.

Apu emlékére









Nagyon hiányzol Apu! ...elmondhatatlanul... Elmentél, s a világ, "Csibebogár" világa örökre megváltozott. Már semmi sem olyan, mint régen... Jönnek, egyre csak jönnek az emlékek... Kavarognak, kergetik egymást, s én repülök utánuk, beléjük kapaszkodom, hogy újra átélhessem azt a sok szép pillanatot, ami megadatott nekünk. ...ahogy kicsik vagyunk, s hétvégenként ebéd után bekuckózunk a kis szobába és te mesélsz nekünk Zöld Disznós mesét. Hallom a hangod, de a mesékre már nem emlékszem. ...ahogy együtt szeditek a szegfűt az üvegházban, s Anyu énekel nekünk, hogy megtaláljunk titeket az ágyások között. Én is szedem... Mindig kiválasztom azt az egy szálat, ami különbözik a többitől, s már a kezemben is van a kincs, örömmel mutatom nektek, s ti sosem haragudtok, hogy leszedem. Kicsi kávéspohárban ott virítanak a konyhában. ...ahogy Te és Anyu a nagy vödrökbe szeditek a paradicsomot, mi meg kicsik kis homokozóvödrökbe gyűjtögetjük a "gyerekparadicsomot", mert azt mondtad, az a legfinomabb. ...ahogy megjavítod a gokartot, hogy újra tudjunk vele játszani. ...ahogy hallom a hangod, Anyuval együtt kiáltotok utánam, hogy "Ne a kereket nézd!", mikor tanítottatok biciklizni. ...mikor vasalod a ruhánkat és fésülöd a hajunkat, Húginak és nekem, hogy szépek legyünk az iskolában, mert Anyu bent volt a kórházban mikor Öcsit várta. ...ahogy kint vagyunk a réten és sárkányt eregetünk, s te tanítod, hogyan kell irányítani, hogy szépen szálljon. ...ahogy nyaranta a kertben rekeszekből és fóliából igazi klassz medencét építesz nekünk, amiben óriási nagyokat lehet pancsolni. ...ahogy felkapod a lábadra a görkorit és a kertben a nagyszoba ablaka alatt fel-alá gurulsz, hogy megmutasd, hogy kell ezt csinálni. …ahogy együtt építjük a modellvasutat, amit Öcsinek hoztál, és csillogó szemekkel nézzük, ahogy először elindul a kis mozdony. ...ahogy az üvegházban ott virít az Alstroemeria, amit elsőként termesztettetek Magyarországon. ...ahogy szép hosszú szárral csokrokba szeditek, kötözitek és utána teszitek a kis hűtőkamrába. ...ahogy később már mi is a "felnőttparadicsomot" szedjük együtt veletek, és gondosan rekeszbe válogatva szépen felstócoljuk a szín alatt. ...ahogy egy-egy átdolgozott nap után még este nekilátunk krumplit és kolbászt sütni. ...ahogy krumplis tarhonyát főzöl. ...ahogy Anyu megkér, hogy ízesítsd be a babfőzeléket, mert azt te tudod igazán. ...ahogy a nagy utak előtt együtt kitakarítjuk a kocsit, hogy szép tiszta legyen, és én bemászok a csomagtartóba, mert nem érem el kívülről. ...ahogy éjszaka sokáig fent vagyunk, mert várjuk, hogy mikor érsz haza Hollandiából, aztán elnyom minket az álom, de hajnalban felébredünk az ajtócsukódásra és a hangodra, ahogy Anyuval beszélgettek, s mi robogunk ki a konyhába, mert végre hazaértél. ...ahogy bontogatjuk a kincseket, s közben hallgatjuk, hogy milyen volt az utad. A fémdobozos színes ceruzakészlet azóta is megvan ahogy a többi kincs is... És persze enni is kell, így hajnali négykor bontogatjuk a madárlátta zsemléket és csinálunk szendvicseket és közben jókat beszélgetünk. ...ahogy nyaranta együtt vagyunk a Balatonon, és neked úgy kell minket kivadászni a vízből, hogy felmenjünk végre a nyaralóhoz, mert Anyu kitette a "jelzést" az erkélyre, hogy kész az ebéd. Vagy mikor mindannyian együtt ülünk a strandon és csápoljuk a szendvicseket, a palacsintát és a lángost, amit Anyu sütött, mert az sokkal finomabb. Az esti nagy kártyázások a nyaralóban, mikor már mindenki olyan fáradt, hogy majd leragad a szeme, de azért kikuncsorgunk még egy kört. ...ahogy besétálunk Badacsonyba és esszük a fagyit. Vagy mikor Tomajban reggelente elsétálunk a kis pékséghez -ahová annak előtte Papával mentünk-, ahol a legfinomabb óriáskiflit lehet kapni. ...mikor megkaptuk a síléceket és a kertben a nagykapuhoz vezető "dombon" tanítasz minket síelni. A nagy hógolyózások telente, mikor utána az egész család együtt építi a hóembert. ...ahogy együtt díszítjük a karácsonyfát. ...ahogy esténként együtt fejtjük a keresztrejtvényt, amibe persze mi is belekotyogunk és te jókat somolyogsz rajta, aztán beírod a szavakat. ...ahogy körbeüljük az asztalt és vacsora után még nagyokat beszélgetünk. A sztorik, amiket mesélsz, s már folyik a könnyünk a sok nevetéstől. ...ahogy Öcsivel mentek fácánt őrizni éjszakára és Anyu annyi mindent csomagol, mintha egy hétre mennétek. ...ahogy vadászat után fáradtan hazaérsz és fürdés után leheveredsz a kanapéra a nagyszobában és mi gyerekek gyúrjuk a fáradt lábaidat, hogy másnapra ne legyen izomlázad. Aztán bekuckózunk tévét nézni és te jókat durmolsz közben. ...ahogy szépen hordjuk ki a kertbe a bográcsozáshoz a hozzávalókat neked és te megfőzöd a világ legfinomabb dámpörköltjét, aztán megterítünk a nagy diófa alatt és jókat eszünk. ...és ahogy nekikészülünk a szalonnasütögetésnek, de előtte kiválasztjuk a nyársakat és te megfaragod mindenkiét, ahogy beirdalod a szalonnát és hagymát is pucolunk hozzá, mert azzal a legfinomabb és persze füstös pirítóssal, amire a szalonna zsírját csöpögtetjük. És jókat nevetünk, ahogy a parázs fölött mindenki a legjobb helyet keresi a szalonnájának. A családi nyaralások... Olaszország, a tengerpart, az esti nagy séták, mert akkor zsong a város igazán. Ausztria, a hosszú hegyi utak, ahol mi ide-oda kapkodjuk a fejünket, hogy milyen szép a kilátás és te csak azt hallod, hogy: "Apu nézd! Milyen szépek a felhők! Milyen szépek a hegyek! Nézd Apu, egy szivárvány!" De te csak az utat nézed, mert tériszonyod van, s mikor felérünk a hegytetőre, a pihenőhöz, végre te is megcsodálhatod mindazt, amin mi végig örömködtünk. Ahogy ülünk a kocsiban a hosszú úton Hollandiába és ti csak hallgatjátok a milliónyi kérdést és végtelen türelemmel válaszoltok. …mikor Hollandiában meglátogatjuk azt a kedves a családot, akiknél kint dolgoztál egy évig az egyetem után. És ők igaz barátként fogadnak minket, s ez a barátság azóta is tart. Együtt sütögetünk és játszunk a gyerekekkel, és te folyamatosan fordítasz nekünk és nekik, hogy beszélgethessünk. És elmegyünk egy óriáspalacsintázóba és a tengerpartra, ahol leesszük a kávétokról az összes tejszínhabot és kagylókat gyűjtünk. ...ahogy Madurodam-ban sétálva te elmeséled, hogy milyen épületeket látunk és mit csinál az a sok apró emberke a makettvárosban. Később, mikor kivittél magaddal, mikor a cégnél nyílt napok voltak és kilométereket sétálunk együtt a bemutatóágyások között. És én csak hallgatom, hogy mennyi mindent tudsz a zöldségekről, a kertészetről és ahogy válaszolsz a látogatók összes kérdésére; és arra gondolok, hogy olyan szeretnék lenni, mint te. Ahogy a fárasztó nap után a kantinban együtt vacsorázunk a többi kollégáddal és jókat beszélgetünk közben. ...ahogy bemegyünk egy kertészeti áruházba és megkapom az első igazi fa klumpámat; ahogy válogatjuk a legszebb virághagymákat Anyunak, hogy majd otthon együtt elültetjük és milyen nagyon szép lesz a kert. ...ahogy együtt lemegyünk a Balatonra megmetszeni a szőlőt. ...ahogy rám nézel, mikor kijelentem, hogy márpedig én kertész leszek. ...ahogy megtanítod, hogyan lehet egy apró mozdulattal a drótra kötni a madzagot, úgy, hogy ne bomoljon ki, de egy mozdulattal le lehessen szedni, ha már nem kell. Hogy hogyan kell tekergetni és levelezni a paradicsomot. ...ahogy egymás mellett ülünk a palántanevelőnél egy-egy ládán és szépen gondosan elvetjük a kísérlethez a magokat, hogy aztán a kész palántákat otthon elültessük. ...ahogy együtt szedegetjük a milliónyi kis "gyerekparadicsomot"; megszámoljuk, megmérjük és írjuk a táblázatba az adatokat. ...ahogy segítesz megírni az összefoglalót a kísérleti eredményekről. ...ahogy ketten ülünk a kocsiban és megyünk haza a diplomaosztó után. ...ahogy együtt berendezzük a kiállításokon a bemutatóstandot, gondosan elrendezve a szépen megtisztogatott zöldségeket. ...ahogy együtt vasaljuk a fóliát a kertben a kiskonyha előtt, hogy utána fel tudjuk húzni a blokkra. ...a közös utazások, amikor a kocsiban rengeteget beszélgetünk, és nekem még mindig tengernyi kérdésem van, amire te ugyanolyan végtelen türelemmel válaszolsz, mint kiskoromban. ...ahogy ránk néztek, mikor bejelentjük, hogy összeházasodunk. ...ahogy megtáncoltatsz a lagziban. ...hogy mennyire boldog vagy, mikor megtudod, hogy hamarosan Nagyapó leszel. ...ahogy először a karodban tartod a kisunokádat, ahogy ránézel; az a boldogság, büszkeség, szeretet le sem írható. ...ahogy számolgatod az apró lábujjakat: "Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megfőzte, ez az iciri-piciri meg mind megette." A fülemben cseng a hangod. ...ahogy fújod neki a szappanbuborékot, ahogy együtt sétálgatunk a kertben. ...ahogy itt vagytok nálunk és együtt labdázunk és te is beállsz focizni. Ahogy Prücsök szedegeti neked a diót és te mindegyiknek annyira örülsz. ...ahogy büszkén nézed a kis kertészt, ahogy ülteti a "gyerekhagymát", ahogy öntözi a virágokat, ahogy füvet nyír, ahogy virágot szimatol. ...a nagy építőzések nálatok a hátsó szobában, mikor mosolyogva hallgatod a véget nem érő csacsogást. "Nézd Papa! Egy markoló! Felveszi a földet, beteszi a dömperbe, a dömper meg kiborítja." "Nézd Papa! Egy traktor!" ...és olyan jókat diskuráltok. Ahogy együtt nézegetitek a Kertszőlőt és te meséled az unokádnak, hogy melyik gép mit csinál. ...ahogy idén nyáron együtt vagyunk lent a Balatonon. ...ahogy ülünk az ebédlőben és te felolvasod Prücsöknek a Kisvakondos mesét. ...ahogy együtt nézegetitek az új játék traktort, mert persze kell vásárfia. ...ahogy együtt lapozgatjátok a képeskönyveket. ...ahogy együtt szerelitek az új fűnyíróját, amit tőletek kapott, mert a régit itthon felejtettük. ...hogy milyen büszkén nézed ezt a csöpp, kis embert, ahogy a kis zöld gumicsizmájában fel-alá tologatja a fűnyírót. ...és mindig megtankolod neki, mikor kifogy a benzin. ...ahogy együtt elmegyünk Tomajban a játszótérre, te ülsz a padon, s nézel minket, ahogy játéktól játékig nyargalászunk, s közben jókat somolyogsz. ...ahogy örülsz a "Gesztenye Gusztiknak", amiket Prücsök gyűjtöget neked.

...az utolsó szavunk egymáshoz: Szeretlek.

Nagyon hiányzol Apu! Most már az égieknél vagy, onnan figyelsz minket és vigyázol ránk...

...már soha nem lesz semmi olyan, mint régen. ...és az emlékek egyre csak jönnek. Kavarognak, kergetik egymást, s én repülök utánuk, beléjük kapaszkodom, utazom velük, s újra átélem ezt a sok csodás pillanatot. ♥