2015. augusztus 20.

Eger



Látkép a várból






Idén nyáron néhány napot a Mátrában töltöttünk. A szállásunk Mátraszentimrén volt, onnan indultunk csillagtúrára. :) Egyik nap Egerbe látogattunk. Oltári meleg volt, és mivel Csemete még elég kicsi, illetve inkább "Sajtkukac-korszakát éli", így a kiállítások, múzeumok, nézegetése -majd ha már Őt is érdeklik az efféle látnivalók- későbbre maradt. :D Ennek csak az az egy hátránya volt, hogy kb. megkukultunk a nagy hőségben, de inkább kerestünk árnyas utcákat és parkokat, ahol ő is tudott kicsit szaladgálni. :D Azért néhány nevezetességet sikerült megnézni kívülről, és mi ennek is nagyon örültünk, mert nagyon-nagyon régen jártunk itt. Én legalábbis megboldogult általános iskolás koromban. ...azt hiszem. :) A megkukulás ellen -az árnyas helyek mellett- szintén jó volt az az ipari mennyiségű limonádé, amit megittunk. Csemetének is igen tetszett a sok színes itóka, legfőképp az a hosszú bigyó, ami benne van és amit persze neki is ki kellett próbálni, így aznap mindhárman szívószállal szürcsöltük a hűsítőt. :D






"Eger megyei jogú- iskolaváros, Heves megye és az Egri járás székhelye, a Mátra és Bükk között, az Eger-patak völgyében, közvetlenül a Bükk hegység délnyugati lábánál. Eger jelentős oktatási és kulturális központ, itt található Magyarország második legnagyobb bazilikája, az egri bazilika, számos világhírű múzeummal és műemlékkel is rendelkezik, melyek közül kiemelkedő az egri vár. A környéken a kőkorszak óta laknak emberek. A korai középkorban német, avar és szláv törzsek éltek itt. A területet a 10. század elején már a honfoglaló magyarság első nemzedéke megszállta. 
Szent István az 1009 előtt szervezett tíz püspökség egyikének székhelyévé tette. Az első, mára elpusztult székesegyház a Várhegyen állt, körülötte alakult ki a város történelmi magja. A 11. századból egy kör alakú templom és egy kisebb palota maradványait is feltárták. A Bükk és a Mátra között északnak vezető út mentén épített püspöki székhely gyorsan jelentős központtá fejlődött, majd 1241-ben, amikor II. Kilit volt a püspök, a tatárok feldúlták és felégették a várost. A tatárjárás tapasztalataiból okulva IV. Béla 1248-ban kővár építésére adott engedélyt Lambert püspöknek. A 14 és a 15. században a korábban a város széléig terjeszkedő erdőket nagyrészt kiirtották, hogy szőlőt telepítsenek a helyére. Kialakultak a várba és az északi bányavárosok felé vezető útvonalak, a belváros – az Eger-patak régi medréhez igazodó, zegzugos utcái. Több közeli település (Almagyar, Czigléd, stb.) összeépült Egerrel. 1442-ben a husziták feldúlták a várost.
Mátyás király uralkodása alatt Bekensloer János püspök gótikus stílusban átépíttette az akkor még a várban álló püspöki palotát; az épület még ma is látható.

Magyarország három részre szakadása idején Eger fontos végvár lett. Dobó István várkapitány parancsnoksága alatt a vár (a nőket és gyerekeket is beleszámítva) kevesebb mint 2100 védője 1552-ben visszaverte egy nagy török sereg támadását. A törökök számát Gárdonyi Géza -némi túlzással- 200 000-re becsülte. A későbbi történetírók 80 000 fősnek írták le a török sereget, amelynek létszáma a mai történészek szerint 35-40 000 lehetett. Az ostrom alatt teljesen leromlott várat, kiváló olasz hadmérnökök tervei alapján 1553 és 1596 között teljesen átépítették. 1578 áprilisától néhány évig itt katonáskodott Balassi Bálint is. 1596-ban a török újra megostromolta Egert, amit a körülbelül hétezer fős védősereg mintegy három hetes ellenállás után feladott – elsősorban azért, mert seregével a közelben táborozó III. Miksa osztrák főherceg nem volt hajlandó a védők segítségére vonulni. A város 91 éven át, 1687-ig volt az Oszmán Birodalom része, mint egy több szandzsákot magába foglaló vilajet székhelye. Ennek leglátványosabb emléke az egykori birodalom legészakibb ma is álló minaretje. A Várhegy tövében, a vár bejáratától nem messze egy törökfürdő maradványait tárták fel.

A keresztény csapatok 1687. december 17-én foglalták vissza a várost, miután sikerült kiéheztetniük a vár védőit. Az ostrom alatt a város teljesen leromlott, a falakkal körülvett területen mindössze 413 ház maradt lakható, és ezekben is főként török családok laktak. Mintegy 600 török visszatért Egerbe, megkeresztelkedett, és ezek lettek az elpusztított város első lakói. A felszabadított várost a Habsburgok kincstári birtoknak tekintették, és I. Lipót 1688-ban szabad királyi várossá nyilvánította (azaz mentesítette az egyházi és földesúri terhek alól). Ez az állapot azonban csak 1695-ig tartott, ugyanis ekkor a visszatelepedő Fenessy György püspök kérésére az uralkodó újra püspöki várossá nyilvánította, és a mecseteket keresztény templomokká alakították. 1705-ben a II. Rákóczi Ferenc pártján álló Telekessy István püspök papnevelő intézetet alapított. A Rákóczi-szabadságharc alatt 1703-tól 1711-ig Eger volt a felszabadult országrész központja. Itt volt a fejedelem főhadiszállása, amit rendszeresen fel is keresett.



 Utcalátkép



 A Minorita templom tornyai



A 18. század a virágzás, a fellendülés időszaka volt. A ma is látható barokk városképet Eger püspökei alakították ki, főképpen Barkóczy Ferenc és Eszterházy Károly. Az építkezések számos iparost, kézművest, kereskedőt, művészt vonzottak a városba. A lakosság ugrásszerűen megnőtt, 1688-ban 1200 fő, majd 1787-ben több mint 17 000 fő, ezzel Eger volt az ország hatodik legnépesebb városa. A reformkorban Pyrker János László érsek képtárat hozott létre, és azt 1844-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, mivel Eger nem adott számára megfelelő helyet. Lényegében Pyrker ajándéka lett az 1900-ban megnyitott Szépművészeti Múzeum anyagának alapja. Pyrker hozta létre Egerben, 1828-ban az első magyar nyelvű tanítóképzőt, és ő építtette Hild József tervei alapján a neoklasszikus stílusú bazilikát, Magyarország második legnagyobb templomát. 1837-ben Joó János rajztanár Héti Lapok címen elindította az ország első műszaki folyóiratát. 1854-ben az érsek 50 000 forintért lemondott földesúri jogáról (a kilenced és a taksa szedéséről), és ezzel Eger felszabadult az egyház gazdasági hatalma alól.

A századforduló után Egerben az iskolaváros jelleg dominált, iskolái és más kulturális intézményei miatt a "magyar Athénnak" is nevezték. 1904-ben nyílt meg Eger első kőszínháza, megkezdték a csatornázást és az egyéb közművek építését is. Az első világháború után lassan indult újra a gazdasági élet. 1925-től újra nagy építkezések kezdődtek. Az Egri csillagok népszerűsége ösztönzőleg hatott a vár régészeti ásatásainak megkezdésére is. 1933-ban az országban az elsők között Eger is engedélyt kapott gyógyfürdő építésére.



A Dobó István térre vezető egyik utca



A második világháború után sok épületet emeltek szerte a városban.1961-ben a városhoz csatolják Felnémetet. A 70-es évektől egymás után nőttek ki a földből a mai Felsőváros, a Maklári és Hatvani Hóstya, valamint Lajosváros panelházai. A Belvárosban felépítették az odáig egységesen barokk arculattól idegen Dobó téri áruházat és új külsőt kapott a Gárdonyi Színház is (ezt azóta ismét átépítették). A 80-as évekre elkészült a 25-ös főútnak a Belvárost elkerülő szakasza, ezután a Széchenyi út déli szakaszáról és a Belváros legtöbb utcájából kitiltották a közforgalmat. 1968-ban a barokk belvárost védetté nyilvánították, és ezzel több más várostól eltérően megkímélték a további, oda nem illő épületek beépítésétől. 1978-ban a települést a helyi műemlékek védelméért Hild-éremmel tüntették ki. A városvédő tevékenység elismeréseként Egerbe került az ICOMOS (Történelmi Városok és Falvak Nemzetközi Bizottsága) magyarországi székhelye. Az 1990-es évektől elsősorban a külvárosokban építkeznek."






Tinódi Lantos Sebestyén szobra 









Pusztai Ágoston szobrász által 2002-ben készített Tinódi Lantos Sebestyén szobor Egerben a Dobó tértől nem messze, az Egri vár felé menet a Gallasy-ház műemléképülete előtt ül és lantját pengeti.
Tinódi Lantos Sebestyén a XVI. század egyik híres énekszerzője és lantművésze, a magyar epikus költészet jelentős képviselője. Miután Eger diadalmas küzdelemben megvédte a várat a török ellen, megírta az „Eger vár viadaljáról való ének” és az „Egri historiának summája” című műveit, mely ma is a leghitelesebb és legrészletesebb emlékek egyike a törökkel való küzdelmekről.



Egri vár



 Látkép a várból












"Az Árpád-kor elején az egri püspök menedékvára a felsőtárkányi Várhegy hatalmas erődítménye volt, de ezt a tatárok lerombolták. Az egri Várhegyen a 13. században csak kisebb erősség volt, a magas kőfalakat az országos újjáépítés részeként, az egri püspök parancsára emelték. A Szent János evangélista tiszteletére szentelt, háromhajós, román stílusú székesegyházat föltehetően Szent László király idején, a 11. század végén emelték. A székesegyházról a 14. századi krónikákban a várat is Szent János evangélista várának nevezték.
A kőfalak anyaga az egri borvidék fő talajképző anyagának tekintett riolittufa, ami könnyen faragható, de könnyű, meglehetősen puha és nagyon kevéssé fagyálló. Ezért a nagyobb hidegek utáni olvadások idején egyes falszakaszok rendre leomlottak, a vár rendszeres karbantartást igényelt. A tüzérség megjelenésével a klasszikus lovagvár jellegű (magas, vékony falakkal épített) egri erődítés több szempontból is kritikusan elavult. A fő probléma az volt, hogy a Várhegy melletti, annál magasabb Almagyar dombról át lehetett lőni a falak fölött. Ezért (először a Felvidéket uraló cseh husziták elleni védekezésül) a domb jelentős részét elkerítették.
A hódító Oszmán Birodalommal szemben kialakított végvárrendszer fontos tagjának számító várat a 16. század első felében külső és belső részre osztották, a védműveket Alessandro Vedani tervei alapján korszerűsítették. Eger élére 1548-ban nevezték ki Dobó Istvánt várkapitánynak. Dobó elsődleges feladatának tartotta, hogy a várható török támadás ellen minél jobban megerősítse a végvárat. Ehhez növelte mind a helyőrség, mind a hadieszközök számát. A hadjáratot Kara Ahmed vezír, Szokoli Mehmed ruméliai és Hadim Ali budai beglerbég irányította. Egyesített hadaik 1552 szeptemberében vették ostrom alá az egri végvárat, de a védők visszaverték próbálkozásaikat.
Mire az ostromlók elvonultak a vár alól, a falak többsége súlyosan károsodott. Az évtizedekig tartó újjáépítés közben (Ottavio Baldigara, Bornemissza Gergely és Christoporus Stella tervei alapján) jelentősen korszerűsítették is a védműveket, a helyőrség létszámát hétezer főre emelték. Intézményesítették a várban működő lőpormalom alapanyag-ellátását (az évi 500 tallér értékű salétromot évi adójának fejében Debrecen szállította). Német (osztrák) tüzéreket alkalmaztak (békeidőben 8–10 tűzmestert fejenként 2-3 segéddel). Mindezek dacára 1596-ban a több nemzetiségű helyőrség rövid viadal után III. Mehmed szultán kezére adta a várat.
A hódoltság 91 esztendeje alatt a törökök nemcsak fenntartották, de bővítették is az erődrendszert. A várat a Habsburgok 1687-ben vették vissza, miután kiéheztették a védőket. 1701-ben a császári haditanács felrobbantatta a feleslegessé vált külső vár védőműveit, így a kuruc szabadságharcban csak a belső vár kapott kisebb szerepet.
A régi dicsőség színtere ezután lassan hanyatlásnak indult, köveit szekérszámra hordták el a városba építkezésekhez. A régészeti kutatómunka és helyreállítás csak 1862-ben kezdődött el."
















Egri főszékesegyház









"Az egri főszékesegyház vagy egri bazilika Eger városának 1831–1836 között, Hild József tervei alapján klasszicista stílusban épült római katolikus székesegyháza, az egri érsekség főtemploma, Magyarország második legnagyobb temploma. Egerben a Pyrker téren áll, dél felől a Törvényház utca, kelet felől az Eszterházy tér határolja. 55 méter magas tornyaival ez a város második legmagasabb épülete. A Dobó téri Minorita templom tornya 57 méter magas.
Helyén már a középkortól templom állt, amely a török idők alatt mecsetként funkcionált; ezt az 1820-as években lebontották. 1827-ben nevezték ki egri érseknek Pyrker János Lászlót. Pyrker szándéka az volt, hogy méltó érseki székesegyházat építtessen Egernek. A városba érkezése óta foglalkoztatta az építés gondolata, mert mint fogalmazott: „az egri érseki templom alig különbözött egy falusi templomtól”. 1831. február 2-án Hild József tervei alapján elkezdődött az egri bazilika építése. A munkákra Itáliából elhívta Marco Casagrandét, aki – többek között – a szobrokat készítette a bazilika felvezető lépcsősora mellé. Öt év alatt készült el az épület, felszentelésére 1837. május 6–7-én került sor ünnepélyesen. A belső alakítások, az oltárok kialakítása, a freskók festése azonban még további 120 éven át tartottak. Belső terének kialakítása ma is folyik. 1832-ben a bécsi Josef Danhauser festette a Szent János olajba főzését ábrázoló oltárképet. Az orgonát 1864-ben építették, majd 1912-ben, 64-ben és 2000-ben korszerűsítették. Nagyság, hangzás és technika tekintetében is az ország legjelentősebb orgonái közé tartozik. 1910-re készült el a szentély, az 1950-es években Takács István mezőkövesdi festőművész festette ki a kupolát a Jelenések könyvét ábrázoló freskóval és a hátsó boltozatot egy sajátos hitvallás megjelenítésével. A kép azt ábrázolja, hogy ahogy a történelem folyamán mindig, az egyház az 1950-es években is hű marad Rómához. A II. vatikáni zsinat liturgikus reformjának megfelelően készült el a szembemiséző oltár. Az egyházmegye millenniumára pedig a bejárati bronzkapu, mely egyházmegyénk nevezetes eseményeinek állít emléket.
A kereszthajó két üvegablaka közül az egyik a Szentlélek eljövetelét, a másik a közelmúltban boldoggá-szentté avatottakat ábrázolja. A főszékesegyház 1970-ben nyerte el a Bazilika címet."











Dobó István tér




 







A Dobó István tér (Dobó tér) Eger történelmi belvárosának főtere. A nagyjából trapéz alakú, barokk hangulatú hosszúkás tér hossztengelye északkelet–délnyugati tájolású. A tér határa délkeleten a minorita rendház, a minorita templom és a városháza, délnyugaton barokk lakóépületek, északnyugaton a Centrum Áruház vasbeton épülete, míg északkeleten az Eger-patak, de a patak túlsó (bal) partját is a térhez számolják, és gyakran kis Dobó térnek nevezik.
A teret két nagy jelentőségű szoborkompozíció díszítette. Az egyik, a tér közepén álló tekintélyes méretű, 1907-ben felállított várvédő Dobó István szobra, amely Stróbl Alajos alkotása. A várkapitány szobra ma is látható immáron felújított állapotban a téren. A másik az Egri  Vár védőinek emlékét őrző Végvári Vitézek szobor kompozíció, amikét török és egy magyar vitéz  lovas küzdelmét megformázó szoborcsoport. A városi jelképpé lett alkotást Kisfaludi Stróbl Zsigmond készítette. Már nyolcvan éves is elmúlt, mikor a Végvári vitézek nevet viselő köztéri szobor 1968-ban felállításra került az egri Dobó téren. A mozgalmas, energikus, sokoldalas kompozíció hazánk egyik legszebb köztéri szobra. 2015-ben a belvárosi rehabilitáció  során  a szoborcsoportot áthelyezték a róluk elnevezett  szomszédos térre.




Szent Antal minorita templom












"Eger főterén, a Dobó István tér déli olda­lán áll a kéttornyú Szent Antal-templom, amely a minorita rend számára épült.
A ferencesek már a XIII. században megjelentek Egerben, ahol kolostort és templomot alapítottak. Ezt a török megszállásig, 1596-ig megtartották, de ak­kor kénytelenek voltak elhagyni a vá­rost. 1687. december 18-án, a török ki­űzését követő napon Caraffa császári fővezér a ferencesek mecsetté alakított templomát a mellette levő kertekkel és házakkal a minoritáknak adományozta. 1712-ig használták az Eger patak fahídja mellett álló új templomot, amely ekkor összedőlt. 1715-1717 között a régi helyén újat építettek Páduai Szent Antal tiszteletére. Később ez az épület is erősen megrongálódott, használhatatlanná vált.
Új, jelentősebb, szebb templom és rendház építésének gondolata foglalkoztatta a minorita szerzeteseket, mert az Eger patak melletti elhelyezés nem volt megfelelő e célra. Az ünnepélyes alapkőletételre 1758 márciusában került sor. Kivitelezését Falk János egri kőművesmester irányította, majd halála után pallérja, Nitsmann János folytatta.
Az építéshez a követ Tardosról, Mezőkövesdről, Noszvajról és Bogácsról szállították.
1767-ben a templom elkészült. Külső és belső díszítésére, berendezésére az elkövetkező években került sor. A főoltárképet 1770-ben festette meg Kracker János Lukács. Raindl Márton pozsonyi festő vállalkozott arra 1769 őszén, hogy a templom öt boltszakaszára Páduai Szent Antal legendájának egyes jeleneteit megfesse. 1771-ben helyezték el Szent Antal deméndi kőből faragott, nagyméretű szobrát a főhomlokzatra. Batthyány Ignác püspök 1773. április 18-án szentelte fel a templomot. Az épületet az 1827-es nagy tűzvész súlyosan megrongálta.
Az egri minorita templom a magyarországi barokk egyházi építészet egyik legkiemelkedőbb értékű alkotása. A legújabb kutatások során a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy Kilian Ignaz Dientzenhotertől, a kor egyik legkiválóbb mesterétől származnak a templom tervei, mely a bécsi piaristák Maria Treu templomával, vala­mint a prágai Szent Katalin templommal árul el szoros stílusrokonságot." 




Szent István kút








Egerben a Fellner Jakab út és a Bajcsy-Zsilinszky út sarkánál látható egy impozáns ivókút Szent István szobrával. Az Szent István kutat Wild László készítette 1985-ben az Egri Városszépítő Egyesület kezdeményezésére.


A szövegek forrása: eger-bazilika.plebania.hu, wikipédia, ofmconv.hu, eger.hu, eger.varosom.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése