2015. január 6.

Vízkereszt






"A vízkereszt, más néven háromkirályok vagy epifánia egy keresztény ünnep, amelyet általában január 6-án ünnepelnek. 2014-től a Magyar Katolikus Egyház is január 6-án tartja epifánia – Urunk megjelenése – ünnepét, szemben azzal a korábbi gyakorlattal, amely szerint a hozzá közelebbi vasárnapra tette. A nyugati kereszténység minden évben ekkor emlékezik meg a (pogány) napkeleti bölcsekről. A hagyomány szerint a nevük: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Egyes források szerint ők Noé fiainak (Sém, Kám és Jáfet) leszármazottai és így az akkor ismert földrészek (Európa, Ázsia, Afrika) képviselői. Emléknapjukat (ezen neveket viselők névnapját) is e napon ünnepeljük. Ámde a hármas szám utalhat a Szentháromságra vagy Krisztus méltóságaira (az arany királyságára, a tömjén istenségére, a mirha emberi mivoltára) is. A keleti keresztény egyházak Jézusnak a Jordán folyóban Keresztelő Szent János általi megkeresztelkedését celebrálják ezen a napon. (Az ónaptárat használó keleti keresztény egyházak a Gergely-naptár szerinti január 19-én tartják, mivel a Julianus-naptár jelenleg 13 nap késésben van a Gergely-naptárhoz képest.) Vízkereszt ünnepe a „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja. Az ünnep másik angol neve (az Epiphany mellett) "Twelfthday", azaz tizenkettedik nap. Pont ez az a 12 nap, ami a különbséget pótolja be a 354 napos holdév és a napév között. Ez a farsang kezdete. Sok országban hagyományosan ezen a napon bontják le a karácsonyfát.
Az epifánia a görög epiphaneia, επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni, feltűnni” igéből). Ezen a napon a nyugati egyházakban három eseményt ünnepelnek: a napkeleti bölcsek vagy a hagyomány szerint háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál, Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn (a víz borrá változtatását). Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, s ebből a hívek hazavihetnek valamennyit. Egész évben ebből merítenek kereszteléshez és más szertartásokhoz, ahol szenteltvizet használnak.
A magyar vízkereszt kifejezés a víz megszenteléséből, megkereszteléséből ered. A víz és a tömjén megszenteléséből alakult ki a házszentelés hagyománya is.
Epiphaneia ünnepét a 4. században tartották meg elsőként a korai keresztény egyházak. Január 6-án először Jézus születésnapját, karácsonyt ünnepelték. E mellé vették még Jézusnak a Jordán folyóban való megkeresztelkedését, valamint első csodatételét is, amikor a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta. Ekképpen vált Jézus háromféle evangéliumi „megjelenése”, megnyilvánulása az ünnep tanításává. A Római Birodalom területén december 24-25-én tartott Szaturnália- és Mithrász-ünnepségek miatt azonban a karácsony átkerült a december 25-i időpontra, és ezután a január 6-i ünnep új jelentést kapott. A katolikus egyházban elsősorban a háromkirályok tiszteletének, a keleti keresztény egyházakban pedig Krisztus megkeresztelkedésének az ünnepévé vált.
A keleti egyházak is a kezdetektől vízkereszt ünnepén szentelik meg a vizet. A katolikus egyház csak a középkortól alakította ki ezt a hagyományát. Egy másik katolikus hagyomány szerint a papok fából készült keresztet dobtak a vízbe, majd a hívők a vízbe ugrottak érte.
Régebben otthon a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták, betegségek vagy rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták vele, hogy áldás legyen a házon.
A magyarság körében különböző népszokások alakultak ki a századok során, amelyek a vízkereszt ünnepéhez kötődnek. Megszentelték a vízzel a házakat, az ólakat. A bölcsőre is szenteltvizet hintettek. Házak megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy a házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel, így: G + M + B. Ez a 15. századi eredetű szokás egy népies tévedésen alapul, ugyanis helyesen a C + M + B betűk kerülnek az évszám mellé, a „Christus mansionem benedicat”, azaz „Krisztus áldja meg e házat!” rövidítéseként. A 16. századtól kezdve pedig a csillagének éneklése vált az ünnep részévé.
Az olaszországi hagyomány szerint Befana, az öreg jóboszorkány ezen a napon a jó gyerekeknek ajándékot hoz. Egyes országokban (különösen Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és a latin-amerikai országokban süteményeket sütnek, amelyek közül egyben ajándékot rejtenek el. Az lesz a nap királya, aki az ajándékot megtalálja. Latin-Amerikában a gyerekek gyakran ezen a napon (Día de los Tres Magos) kapják az ajándékot karácsony helyett."






Szöveg forrása: wikipédia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése