2014. december 31.

Boldog Új Évet Kívánunk!









Koktél kréker









Nagyon rég nem sütöttem koktél krékert, pedig az egyik legjobb ropogtatni való. :) Szeretem ezt a sós sütit, mert a kelesztési időt leszámítva -azalatt viszont bármi mással foglalatoskodhat az ember lánya- nagyon gyorsan elkészül. 
Most újra előkerült a recept, méghozzá abból a jeles alkalomból, hogy kedves barátnőm -Macskanyelv- és párja eljöttek hozzánk. :) Nagyon örültünk az újbóli találkozásnak! Jót beszélgettünk, nevettünk, Ezúton is köszönjük szépen a sok szép ajándékot! Sün Balázs azt hiszem nem csak nekünk lesz kedvenc, hanem Csemetének is! ♥







Hozzávalók:
25 dkg sima liszt
25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
2,5 dl langyos víz
3 dkg élesztő
0,8 dl olaj
1 kávéskanál cukor


A tetejére szezámmag, lenmag, nigella, fekete szezámmag.


  1. A vízben kevés cukorral felfuttatjuk az élesztőt. A liszteket tálba mérjük, majd hozzáadjuk az olajat, sót és az élesztőt. Kézzel összeállítjuk, majd jól átgyúrjuk a tésztát. Letakarva 1 órát kelesztjük.
  2. A sütőt előmelegítjük 170 °C-ra.
  3. A tésztát négy részre osztjuk. Az egyik negyedet -a többit letakarva a tálban hagyjuk- lisztezett sütőpapíron vékonyra nyújtjuk. Majdnem akkorára, mint a tepsi. Meghintjük tetszés szerinti "maggal". Nyújtófával kicsit átnyújtjuk, hogy jobban a helyükön maradjanak, majd késsel, vagy pizzaszeletelővel 2x2 cm-es négyzetekre vágjuk a tésztát. 
  4. Az egészet sütőpapírostól óvatosan átemeljük a tepsire, a négyzeteket kicsit széthúzgáljuk, eligazgatjuk; ~15 perc alatt aranybarnára és ropogósra sütjük, majd kihűtjük. Míg az előző adag sül, előkészítjük a többit is sorban, az előbb leírtak szerint.









Tipp: A tésztát meghinthetjük durva szemű sóval -ez esetben a tésztába kevesebb sót tegyünk-, mákkal, zöld fűszerekkel is akár. Vagy semmivel, ha épp ahhoz van kedvünk. :)

2014. december 30.

Szerencsesüti









Jókívánságból és szerencséből sosem lehet elég. Kiváltképp szilveszterkor, hogy mindenkinek olyan éve legyen az elkövetkező, amilyet szeretne. :) S ha már a kettő együtt jár, miért is ne lehetne a jókívánságokat, kedves, vagy épp bölcs gondolatokat szerencsesütibe rejteni? Megéri a munkálkodást, nem csak szilveszterkor. ♥










Hozzávalók 26-28 db szerencsesütihez:
2 tojásfehérje (szobahőmérsékletű)
10 dkg finomszemcsés kristálycukor
7,5 dkg sima liszt
csipet só
csipet őrölt gyömbér
2,5 ek. vaj
2 ek. főzőtejszín
1 kk. mandulaaroma

Továbbá kell még 26-28 db 6 x 1 cm-es papírcédula, melyekre jókívánságokat írtunk :)


  1. A tojásfehérjét a cukorral addig verjük, míg szép fényes habot kapunk. Beleszitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a sót, gyömbért, a felolvasztott, langyosra hűtött vajat és a tejszínt. Az egészet jól összedolgozzuk. 
  2. A masszából fél evőkanálnyit sütőpapírra teszünk, majd a kanál hátuljával ~8 cm-es körré egyengetjük. Egyszerre csak két süteményt készítünk elő, mert gyorsan kell velük dolgozni, majd betesszük a 200 °C-ra előmelegített sütőbe és addig sütjük, míg a sütemény széle barnulni kezd. 
  3. Ekkor kivesszük, spatulával levesszük az egyik tésztalapot a sütőpapírról -a másikat a tepsiben, melegen hagyjuk-, a közepére egy jókívánság-cédulát teszünk, majd félbe hajtjuk. A tésztával óvatosan dolgozzunk, mert forró! Az így kapott félkör egyenes oldalának közepét egy pohár szélére illesztjük, majd a két csücskét lehajtjuk a pohár falához, így megkapjuk a jellegzetes formát. 
  4. Az elkészült süteményeket néhány percre muffin-tepsibe tesszük, hogy megtartsák formájukat, majd rácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni és megszilárdulni.














A receptet megtaláljátok a Kifőztük januári számában is. :)



Alapötlet innen: marthastewart.com 

Csirkehúsleves









Szeretjük a húslevest. :) Főleg csirkéből. ...és fácánból is, de ez a szárnyas ritkábban fordul elő itthon, így marad a csirke. ;) Nem is emlékszem, hogy mikor főztem először húslevest. Azt hiszem ez is az első saját konyhához köthető. Persze telefonos segítséggel. :D Akkoriban a főzési időt én kicsit rövidítettem, de így, hosszú órákig főzve egészen más íze van. ...és más színe. :) A legjobb az egészben, hogy az ember reggel felteszi, -túl sokat nem kell foglalatoskodni vele-, szépen elpöszörög magában, és ebédre kész a remek leves.





 


Hozzávalók 4-6 főre:
1 kg csirkehús vegyesen (szárny, comb, far, esetleg mell)
3 szál sárgarépa
1 szál petrezselyemgyökér
2-3 fej pici vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
1 kis darab zeller
4-6 csiperke
4 marék zöldborsó
1 étkezési paprika
1 csokor petrezselyem
6-8 szem fekete bors
5-6 szem szegfűbors
frissen reszelt szerecsendió

levestészta a tálaláshoz (cérnametélt, csiga, vagy amit szeretünk)



  1. A zöldségeket megtisztítjuk. A sárgarépát, gyökeret hasábokra vágjuk. A paprika kocsányát és ereit kivágjuk, beletesszük a fokhagymagerezdeket, egy kis vöröshagymát és fogpiszkálóval átszúrva rögzítjük, így szépen együtt maradnak. A petrezselymet megmossuk, csokorba kötjük. A gombát cikkekre vágjuk.
  2. A húst megtisztítjuk -bőrét rajtahagyjuk- , átmossuk, majd egy nagy fazékban felengedjük annyi vízzel, ami bőven ellepi. Sózzuk, hozzáadjuk a borsot, szegfűborsot, majd kis lángon elkezdjük főzni. Ha felforrt, takarékra tesszük és a keletkező habot folyamatosan leszedjük a leves tetejéről úgy, hogy a borsot lehetőleg ne halásszuk ki. :)
  3. Mikor a hús átfőtt, a habot leszedtük, a leveshez adjuk a zöldségeket. Ha kell, még sózzuk, ízesítjük szerecsendióval és takarék lángon 3-4 órán át főzzük. Közben, ha kell, a vizet pótoljuk. A főzés végéhez közeledve a levesbe tesszük a petrezselyemzöldet is. Kóstolunk, ha kell, még ízesítünk.










A leves mellé főzhetünk még karfiolt, kelbimbót, vagy a levesbe tehetünk egy cikk kelkáposztát, kis darab karalábét néhány darab csirkemájat. ...ki mit szeret. :) Szóval lehet még gazdagítani. :D Ez esetben a leves után -persze kis idő elteltével- bőven elég egy szelet sütemény. ;)

2014. december 28.

Az első hó

























Diós csók









A karácsonyi süteménysütés közben elég sok tojásfehérjét sikerült felhalmozni. Most is épp a kalácssütésből kifolyólag maradt meg néhány. Már készült belőlük piskóta és került néhány rántottába is. Igen ám, de elfogyott a bejgli... Diós sütemény nélkül pedig nem maradhatunk, ezért most ezek az egyszerű diós csókok készültek.






Hozzávalók 30 db-hoz:
3 tojásfehérje
15 dkg porcukor
15 dkg finomra darált dió
3 ek. sima liszt
1 csipet só


  1. A tojásfehérjét csipet sóval elkezdjük habbá verni, majd fokozatosan, apránként hozzáadjuk a porcukrot. Addig verjük, míg szép fényes habot kapunk. 
  2. Óvatosan beleforgatjuk a diót és a lisztet, majd habzsákba töltjük és kis halmokat formálunk vele sütőpapírral bélelt tepsire. 
  3. A sütőt közben előmelegítjük 150 °C-ra, majd betesszük a süteményt. A hőfokot ~10 perc után 100 °C-ra mérsékeljük és további ~30 percig sütjük a csókokat. Nyitott sütőajtónál, a sütőben hagyjuk kihűlni.








A receptet megtaláljátok a Kifőztük decemberi számában is. :)

2014. december 24.

Békés, boldog ünnepeket kívánunk mindenkinek! ♥






A kívánság

Szabó Gitta


 "Tél van. Fehér hó borítja a tájat. A léptek alatt ropog a puha hó. A lélegzet is fehér páraként illan el a levegőben. A kéményekből fehér füst száll az ég felé. A házak tetején hósapka ücsörög, és a gyenge utcai világításnál szerényen csillognak a hópelyhek.
     Az utcára nyíló házak szorosan egymáshoz simulnak, mint amelyek e hideg téli estén összebújtak, hogy melegítsék egymást. Az egyik ház aljában egy aprócska kis üzlet bújt meg szerényen. Ajtaja felett egyetlen izzó pislákolt. Éppen csak annyira, hogy aki az üzletbe belép, vagy éppen kifelé megy, orra ne bukjék a küszöbben.
     A szerény üzletecskének igen gyönyörű kirakata volt. Már készülődtek a Karácsonyra, mert bizony telve volt minden földi jóval. Volt abban gyümölcs, játék, ruhanemű, élelmiszer, itóka, édesség. Egyszóval, minden volt benne, mi szem-szájnak ingere.
     A kirakat előtt egy kisgyermek álldogált. Amolyan négy, ötéves forma lehetett. Szemei csillogtak az örömtől, ahogy a portékát nézegette. A hidegtől kipirosodott nóziját a kirakatüvegnek nyomta, melyre a meleg lehelete kifehéredve csapódott le. Két kicsi, kesztyűbe bújtatott kezével, az üvegnek támaszkodott, és hol édesapjára, hol meg az árukra nézett. Egyszer csak megszólalt:
     – Apu! Én szeretnék egy csokit! És.., még azt az autót is szeretném! Juj! Apuu! Ezt is szeretném! Ezt az óriási macit is kérem! – mutatott ugrándozva egyik kincstől a másikig. Majd hirtelen megállt a gyümölcsök előtt. A kirakatban egy gyönyörűséges kókuszdió díszelgett, egy kicsinyke kosárban.  A gyermek néhány másodpercig csendben nézte, majd halkan, szinte suttogva mondta:
     – Apuci! Kérek szépen egy ilyet! – mutatott a kókuszdióra. – Nekem még sosem volt ilyenem!
     – Ejnye, fiam! – szólt az apa. – Mit kezdenél Te egy kókuszdióval? Inkább induljunk haza – mondta még, és megfogta a gyermek kezét.
     Telt múlt az idő. A gyermek nem felejtette el, amit akkor látott a kirakatban. Egyre csak körülötte jártak a gondolatai. Ha játszott, ha beszélt, ha rajzolt, mindenbe beleszőtte az áhított gyümölcsöt. Kitalált minden csalafintaságot, hogy szüleit rábírja, vegyék meg neki a gyümölcsöt. Édesanyja meg is dicsérte, mert bizony, amiben csak tudott segített neki. Poharakat tett a tálcára, szalvétát az asztalra. Még a cipellőjét is igyekezett betenni a cipős szekrénybe, igaz, ehhez fel kellett állnia a sámlira, aminek anyukája nem nagyon örült.
     Lassan elérkezett Karácsony napja. A fiúcska a karácsonyfa díszítésében is segített szüleinek. Közben csak beszélt, folyt a szó belőle, csacsogott egyfolytában. Be nem állt a szája egy pillanatra sem:
     – Apa! Tudod, ha én lennék a Jézuska, ide biztosan hoznék egy kókuszdiót! Mert tudod, én nagyon szeretném, és jó is vagyok. Ugye?
     Az apa nézte, és bólintott:
     – Igen fiacskám! Tényleg jó vagy.
     Mire végeztek a fa díszítésével, és édesanya is elkészült a konyhában a finom vacsorával, addigra odakint az est fekete lepellel borította be az égboltot, és sok, sok csillaggal díszítette fel, mintha csak egy hatalmas ünnepi asztal lenne, amit a jó öreg Hold elé terített.
     Végre a nagyszülők is megérkeztek. Kabátjukról leverték a havat, csizmáikat levették, és a tűzhely mellé tették száradni. A szobaajtót, amelyben a karácsonyfa világított, becsukták, ha a Jézuska jönne, meg ne ijedjen, és máshová ne vigye a nekik szánt meglepetést.
     A nagypapa, a nagymama, apu és anyu meg a kisfiú a konyhában halkan suttogva beszélgettek. A várakozás okozta feszültség egyre nagyobb lett. A gyermek már nem bírta tovább visszafogni izgatottságát. Épp szólásra nyitotta a száját, mikor egy csengettyű szólalt meg. A gyermek gyorsan édesapja háta mögé bújt:
     – Apu! Én félek! – súgta neki.
     A család minden tagja felállt. Óvatosan fordultak a szobaajtó felé, ahonnét kiszűrődött a karácsonyfa barátságos fénye. Az apa megfogta a gyermek izgalomtól izzadt kicsiny kezét, és kinyitotta az ajtót, mely mintha örülne, vidáman csikordult. A fa alatt színes csomagok várták, hogy valaki kibontsa őket. A gyermek izgatottan szaladgált a csomagok között. Egyszer csak megállt egy hatalmas szaloncukor előtt, amire az ő óvodai jele, egy fésű volt rajzolva. Hátranézett szüleire. Látta, mindenki őt figyeli, és csak mosolyognak.
     – Apu, anyu! Ti is látjátok? Ez az enyém. Rajta van a jelem.
     A szülők odamentek hozzá, leguggoltak mellé.
     – Nahát! – örvendtek – ez valóban a tied! Bontsd csak ki hamar! – mondták szinte egyszerre.
     A gyermek magához ölelte az óriási cukrot, és félrevonult a szoba egyik csendes zugába. Ott kezdte bontogatni kincsét. A papír hangos szakadással adta meg magát, és engedte, hogy a gyermek végre megláthassa mit is takargatott idáig. A fiúcska, amikor meglátta, örömében kiabálni kezdett:
     – Apu! Anyu! Egy kókuszdió volt benne! De jó, hogy jó voltam! – mondta megkönnyebbülve. Szemei úgy ragyogtak, mint csillagok a Hold ünnepi asztalán. A kókuszdióval szüleihez baktatott. Büszkén húzta ki magát.
     – Tudjátok – kezdte mondókáját -, szerintem a Jézuska egy kisgyerek.
     – Miből gondolod? – kérdezte az anyukája.
     – Abból, mert megkaptam azt, amit szerettem volna. Mert gyereknek kell lennie ahhoz, hogy tudja, milyen az, ha nagyon szeretne valamit. Meg aztán.., biztosan hallgatóznia is kell ahhoz, hogy tudja, ki mit szeretne. Másképp honnan tudná?
     A szülők elmosolyodtak a gyermek logikáján. Az apa megsimogatta gyermeke kobakját.
     – Igazad lehet! – mondta megnyugtatásképp."







2014. december 23.

Ír kávé









Ehhez a kávéhoz kedves emlékek fűződnek. No nem az alkoholtartalma miatt :), hanem azért, mert olyan barátokkal töltött perceket juttat eszembe, akiket nagyon szeretek. Azt a kedves holland családot, akiknél Apu dolgozott kint egyetem után. Emlékszem, egész kicsik voltunk, mikor először kint jártunk náluk. Egyik este volt egy igazi nagy családi vacsora, aminek végén a gyerekeknek fagylalt, a felnőtteknek ír kávé járt desszertként. Persze a felnőttek is ehettek fagyit, cserébe a gyerekek nem ihattak kávét. :D De mit nekünk kávé, mikor a fagyi tetején sokkal több tejszínhab volt. :D Aztán emlékszem olyan kávézásra is gyerekkoromból, mikor ez a kedves házaspár látogatott el hozzánk és akkor a vacsora végén Anyu készítette el ezt az italt. Később aztán, felnőtt fejjel mi is megkóstoltuk. :) Ilyen módon ez a kávé is a Holland nosztalgia-projekt ékes darabja; igazi ünnepi itóka. Nem készül túl gyakran, de azért karácsonykor és szilveszterkor finom zárása lehet az ünnepi vacsorának. :) A hozzá illő poharakat még Apu hozta Hollandiából sok-sok évvel ezelőtt. Már akkor is nagyon tetszettek; és annyira megörültem, mikor kaptunk Anyuéktól kettőt, hogy nekünk is legyen. ♥ Igazi, holland ír kávés poharak! Ígérem, nagyon-nagyon vigyázok majd rájuk!






Hozzávalók személyenként:
4 cl ír whisky
1,5-2 dl frissen főzött fekete kávé
1-2 teáskanál barna cukor vagy két kockacukor barna cukorból
tejszínhab a tetejére



  1. A poharat -amiben a kávét szervírozzuk- meleg vízzel átöblítjük, hogy átmelegedjen. 
  2. Beletesszük a cukrot, rátöltjük a whiskyt, majd felöntjük a frissen főzött kávéval. 
  3. Tetejét tejszínhabbal díszítjük.









A receptet megtaláljátok a Kifőztük decemberi számában is. :)

2014. december 22.

Krémes almás piskótatorta












Idejét nem tudom, hogy mióta szemezek ennek a süteménynek az eredetijével, ami a Rama Süssünk-süssünk valamit című hőskölteményében jelent meg. ...hmmm... ha a kiadványban meghirdetett játékra a receptek beküldési határideje 2002. február 28., akkor épp elég régóta igaz? :D Nem is értem, hogy miért halasztgattam idáig. A piskóta a fahéjas alma és a vaníliás krém igazán klasszul összeillenek. :) ...jó, jó, tudtam én, csak nem sejtettem. :D Nem hiába nézegettem évekig. Az ünnepi készülődés remek alkalom a próbasütire. Igaz, a végére a Rama-hoz nem sok köze maradt -mivel a krémhez inkább mascarponét használtam-, ha csak az nem, hogy onnan az ötlet. ;)





 




Hozzávalók egy 22 cm átmérőjű kapcsos tortaformához:
A tésztához:
3 tojás
3 ek. cukor
3 ek. sima liszt
csipet só
1 tk. holland kakaópor

Az almás réteghez:
kevés vaj
1 ek. zsemlemorzsa
2 kisebb alma
1 kk. őrölt fahéj
1 ek. cukor

A krémhez:
1 csomag vaníliás pudingpor (főzős)
1/3 vaníliarúd kikapart magja
3,5 dl tej
5 ek. cukor
25 dkg mascarpone

Holland kakaópor a díszítéshez.


  1. Az almát meghámozzuk, magházát kivágjuk, majd felszeleteljük úgy, hogy ~ 1 cm vastag félköröket kapjunk.
  2. A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra. A tortaformát kibéleljük sütőpapírral. A sütőpapírt vajjal átkenjük, majd zsemlemorzsát szórunk a forma aljába. Erre fektetjük az almaszeleteket, melyeket meghintünk fahéjjal és cukorral.
  3. A piskótához a tojásokat szétválasztjuk. A sárgáját krémesre keverjük a cukor felével. A fehérjét a cukor másik felével kemény habbá verjük. A sárgájához adjuk a lisztet, kikeverjük, majd óvatosan beleforgatjuk a tojásfehérjét.
  4. A tészta kétharmadát az almára öntjük, elegyengetjük, majd a maradék tésztában elkeverjük a kakaóport. A kakaós tésztát az előbbire kanalazzuk, majd a kanál nyelével többször áthúzzuk a tésztát, hogy márványos legyen.
  5. Előmelegített sütőben ~20-25 percig sütjük.
  6. Ha kész, a forma oldalát levesszük, megvárjuk, míg a tészta langyosra hűl, majd átfordítjuk egy tálra -így a fahéjas alma kerül felülre-, amin majd később szervírozzuk.
  7. A krémhez elkészítjük a pudingot. ~1 dl tejben kikeverjük a pudingport a cukorral és a vaníliarúd kikapart magjával. A maradék tejet felforrósítjuk, majd beleöntjük a cukros keveréket és felfőzzük. Kihűtjük. A mascarponét a kihűlt pudinghoz adjuk és sima, egynemű krémmé keverjük.
  8. A kész krémmel bevonjuk a tortát, kedvünk szerint díszítjük, majd meghintjük kakaóporral.