2013. március 24.

Kókuszos-vaníliás piskótatorta



Nagyon kedves barátnőm -Macskanyelv :)- a minap közzétette blogján hogyan lehet házilag kókusztejet készíteni. Nagyon megörültem neki, mert imádom a kókuszos "dolgokat". Újra és újra elolvastam a leírásokat -mert több elkészítési variációt is bemutat-, néztem a klassz fotókat és azon agyaltam, hogy milyen ételben tudnám kipróbálni. Édességet készítsek vele, vagy valami mást? Végül aztán annyi kókusztejet csináltam, hogy jutott belőle egy indiai ihletésű főételbe és ebbe a könnyű kókuszos sütibe is. :)


Hozzávalók 8 személyre egy 26 cm-es gyümölcstorta-formához:

A piskótához:
5 dkg sima liszt
5 dkg kukoricaliszt

5 dkg kókuszreszelék
2 tk. sütőpor
8 dkg cukor
3 db szép nagy tojás
csipet só


A vaníliás krémhez:
1 csomag vaníliás pudingpor
2 dl kókusztej
1,5 dl tej
1 kk. vaníliapor
4 ek. cukor
2 ek. margarin 


  1. Egy tálba kimérjük a kétféle lisztet, a kókuszreszeléket, hozzáadjuk a sütőport, és elkeverjük.
  2. A tojásokat szétválasztjuk és a fehérjét a csipet sóval kemény habbá verjük. Közben fokozatosan hozzáadjuk a cukrot.
  3. A sütőt előmelegítjük 170°C-ra.
  4. A tojáshabba egyenként beledolgozzuk a tojások sárgáját, majd a sütőporral elkevert, lisztes-kókuszos keveréket.
  5. A gyümölcstorta-formát kikenjük margarinnal, majd kukoricalisztet hintünk bele és elrázogatjuk úgy, hogy mindenhová egyenletesen jusson.
  6. A tésztát beleöntjük a formába, kicsit megütögetjük, majd az előmelegített sütőben 20 perc alatt készre sütjük.
  7. A piskótát rácsra téve kihűtjük.
  8. Míg a tészta hűl, elkészítjük a krémet.
  9. Egy kis tálkába öntjük a pudingport, hozzáadjuk a vaníliaport, a cukrot és 0,5 dl tejjel csomómentesre keverjük.
  10. A maradék tejet a kókusztejjel egy kis fazékba tesszük, felforraljuk, majd beleöntjük a pudingos keveréket és addig főzzük, míg besűrűsödik.
  11. Még melegen belekeverjük a margarint. A kihűlt tészta tetején eloszlatjuk a vaníliás krémet, megszórjuk kókuszreszelékkel, langyosra hűtjük, majd betesszük a hűtőbe, hogy a krém megszilárduljon.



 
 

4 megjegyzés:

  1. Ágicám! Nagyon kedves tőled, hogy megemlítetél! Komolyan, fülig ér a szám, itt vigyorgok, mint a tejbe tök. :D Annyira jó, hogy így sasoljuk egymás dolgait, és örvendezünk a szép képek láttán, és nem utolsó sorban kis is próbálunk ezt-azt egymás recijei közül! Örülök, hogy végre megcsináltad a kókusztejet, annak meg pláne, hogy ilyen szépséges süti lett a végeredmény. Én finomnak látom, a képek legalábbis igen tetszetősek, és bízom benne, hogy neked, aki kóstoltad is, tényleg ízlett. Megennék belőle egy szeletet, olyan jól néz ki.
    De 1 szó mint 100, tök jól esik egy a bejegyzés! Sok-sok puszi érte! <3

    VálaszTörlés
  2. :D De jó! De jó! Úgy örülök, hogy sikerült a "meglepi"! Naná, hogy megcsináltam, ez a kókusztej óriási! Csomószor el fogom készíteni, az biztos! A süti nagyon finom lett, bár nem ér ilyet írni, mert én csináltam. :D Inkább úgy írom, hogy páromnak is ízlett, pedig ő nincs odáig a kókuszos dolgokért. De 1 szó mint 100, a recepted király, puszik bezsebelve és örülök, hogy örülsz! Puszi :D

    VálaszTörlés
  3. Tudtam én, hogy finooom!!! És de, ér, igen is ér olyat írni a saját kajádról, hogy szted is finom, mert ez nem öndícséret, csak egy tényszerű megállapítás. Meg különben is, sokan a saját főztjüket szeretik a legjobban.
    Milyen érdekesek ezek a pasik! Bár neked szerencséd van, ha a párod annak ellenére pozitívan nyilatkozott, hogy nem is rajong a kókuszért. Az én Kutyafülem annyira nem komálja a kókuszt, hogy 1 szeletnél többet nem evett a kókuszos riblizlisütimből. :(
    Sebaj, mi nem adjuk fel, igaz?!

    VálaszTörlés
  4. :D De nem ám! Ha ők nem eszik, több jut nekünk! :) Tényleg fura amúgy, mert párom szereti a Raffaello-t (de mást nem nagyon, amiben kókusz van) és ennek a sütinek eléggé emlékeztet az íze rá, szóval kicsit szerencsém volt. :)

    VálaszTörlés