2013. február 19.

...egy talpalatnyi zöld...

A kert számomra varázslatos dolog. Egy csöpp nyugalomsziget, ahová "elbújhatunk" a nyüzsgő nagyvilág elől. 
Megnyugtat, kikapcsol és feltölt.
Valahogy a kerti munkát sosem éreztem a szó szoros értelmében "kötelező munkának". Ez persze így furán hangzik, de mivel kicsi koromtól fogva kint nyüzsgök a kertben -ahol apuék régebben uborkát és paradicsomot termesztettek; ahol volt flamingóvirág, inkaliliom és szegfű-, együtt cseperedtem fákkal, bokrokkal, virágokkal, természetes volt, hogy gondoskodni kell a növényekről. Óriási lelkesedéssel vetem bele magam bármibe, ami a kerttel kapcsolatos. Hihetetlenül szerencsésnek tartom magunkat, hogy mostanra a sajátunkat tervezhetjük, szépíthetjük. Ez a része a blognak inkább amolyan gyűjtemény. Gyűjtemény a kert lakóiról; az itt növekvő virágokról, zöldségekről, fákról és bokrokról, az idelátogató apró vendégekről s olyan dolgokról, melyeket megláthatunk, ha egy kicsit megpihenünk. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése